A parlamenti képviselők zokon veszik, és nemegyszer szóvá is teszik, hogy a sajtó „támadja” őket.
A parlamenti képviselők zokon veszik, és nemegyszer szóvá is teszik, hogy a sajtó „támadja” őket. Ami persze nem támadás, a sajtó csak észreveszi, hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogyan a kampányban ígérték. De hát a sajtónak az a dolga, hogy felhívja a közvélemény figyelmét a visszásságokra, a visszaélésekre. Például arra, hogy a honatyák mostanában megint szégyentelenül magas nyugdíjakat próbálnak megszavazni maguknak, miközben az ország lakosságának több mint a fele szegénységben él.
De még el sem csitult ez a botrány, a hét végén már megint akadt kommentálni való mind a sajtó számára, mind a közösségi oldalakon: a hírek úgy szóltak, hogy
„nagy a bánat a Nemzeti Liberális Pártban”, ugyanis miután – minden korábbi tiltakozás dacára – nagyon sokan közülük aláírták a képviselők és szenátorok nyugdíjemeléséről szóló törvénytervezetet, egyesek azt mondják, még ez sem elég. Hiszen hiába biztosítják be magukat öregkorukra, ha a jelenlegi képviselői, illetve szenátori juttatásukból nem tudnak megélni (!!!).
A „panasztevő” egy liberális szenátor (asszony), aki azt állítja, hogy a szenátori fizetése olyan kevés, hogy fodrászra sem telik belőle. És ahhoz, hogy megőrizze a látszatot, reprezentálni tudjon, a férjétől kénytelen kérni. Illetve, szerencséje van a szüleivel, akik szintén szponzorálják.
Nem tudni, milyen fodrászhoz jár, de a „honanya” jövedelme a legutóbbi pénzügyi évben 60.000 lej volt, azaz közel ötezer lej havonta, a férje pedig, aki bírósági végrehajtó, közel 98.000 lejt keresett. Ha ennyi nem elég fodrászra, akkor máshol lehet a baj!
Mindenki tudja, hogy egy parlamenti képviselő vagy szenátor havonta 4.570 és 6.000 közötti „juttatást” kap, a mandátumok száma, illetve a parlament vezetésében betöltött funkciók függvényében. Emellett napidíjat is kapnak, ami a havi juttatás 2 százaléka/nap. A „szerény” juttatást akkor is kapják a honatyák, amikor nem dolgoznak: szabadság alatt vagy választási kampányban. Azoknak a honatyáknak a házbérét és számláját, akik nem bukarestiek, és szállodában vagy kvártélyban laknak, szintén a parlament fizeti – a mi adólejeinkből. De választottjaink ingyen utaznak repülőn, vonaton és autón. Ha saját gépkocsijukat használják, akkor 100 kilométerre 9,5 liter benzint számolnak el nekik. Tavaly nyáron például, a parlamenti vakáció idején (!) a képviselők utaztatása 200.000 lejbe került. S ha még ez sem lenne elég, a parlament vezetősége és a parlamenti csoportok vezetői ingyen telefonálnak, az egyszerű képviselő és szenátor 400 percet beszélhet ingyen, csak akkor fizet, ha túllépi ezt a „plafont”. És akkor még nem beszéltünk a parlamenti irodák fenntartására kapott összegekről, vagy arról, hogy honatyáink egy része ezekbe is a családtagjait alkalmazta vagy nem alkalmazta, „csak” feltette a fizetési listára.
Úgy látszik, ha valaki bejut a parlamentbe, minden emberség kihal belőle. Mit várhatnak a választók egy olyan szenátortól, akinek frizurára sem elég évi 60 ezer lej? Ennyit a politikusok empátiájáról. Erre azt mondta valaki: élne egy évig az én nyugdíjamból!
