Az I. világháború előtt és az 1910-es években végig, a vajdaszentiványi nők még bokáig érő ruhát viseltek, amit azután felváltott a lábszárközépig érő szoknya, mint a többi székely népviseletben. Mindkét viseletről gazdag fényképanyag áll rendelkezésünkre a volt falumúzeumból, de az adatközlők már csupán a második változatra emlékeznek, hiszen a ma 84-76 évesek édesanyja már polgári ruhát viselt, csupán a nagyanyák hordták a hosszú szoknyát.
A leányok itt is „hajdonfőtt” jártak, csupán hideg időben kötöttek fejkendőt. Hajukat többnyire középválaszték nélkül, simán hátrafésülték, de ott aztán középen két ágba fonva, a hátukon leeresztve vagy „hintába” felkötve viselték piros, rózsaszín, fehér selyemszalagból kötött masnival.
A menyasszonyt éjfélkor kontyolták fel. A kontyot vásárról vett vagy drótból házilag hajlított nagy hajtűkkel tűzték fel, melyet alul nagy hajcsat tartott meg. A kontyra vásárból készen vett főkötőt tettek. Fekete klottanyagból készült, esetleg bársonyból, s apró piros művirágok, levelek díszítették, körben csipke keretezte, s selyemszalaggal kötötték meg az áll alatt. Egyik adatközlő emlékezete szerint a főkötőt nagyanyja a kanapé oldalrekeszében tartotta. A főkötőt ünnepeken, templomba is feltette az asszony, egy nagyobb delinszőr fejkendőt rákötve. Asszony itt sem járhatott ki a házból soha fejkendő nélkül, s ez a ruhadarab maradt el legutoljára, még a polgári ruhához is feltették. A kendő vásárból vett delinszőr anyagból készült, körben rózsás mintázattal, s színe a nő korához illett, azaz a fiatal világos, élénk színű, az „idős”, az 50 év feletti csak feketét kötött fel ünneplőnek. Helyben is készült rendelésre mintás kendő. „Pici Zsuzsi” sima szövetre körben szélmintát hímezett, rózsákat, leveleket, s ritkábban elszórtan a szövet belsejébe is.
A leányok, asszonyok korukhoz illő gyöngyöt tettek a nyakukba. A fiataloké többsoros, hosszúkás formájú fehér, vagy pedig piros, gömbölyű szemű, az idősebbeké egysoros, kétsoros, sötétebb színű vásári portéka volt.
A női ing viselőnek itt is házi kenderszőttes volt, de az ünneplő előbb házi gyapotszőttes, majd bolti gyolcsból készült. Az ing magas nyakú, nem fodros, hanem a kitűrt részt apró lerakások, letűzések, később csipkeszegély díszítette, vagy stikkolás, bolti, fehérhímzéses szalag. Hasított ing volt, hónaljékkel, nagyon bő ujjakkal. Az ing eleje csak annyira volt behasítva, hogy a fej kiférjen rajta. A bevágás két oldalát levarrt hajtások díszítették és fehér gyári hímzésű, azaz stikkolásos szalagok. Fehér gombokkal zárták. A bő ujjak kézelőjén két fehér gomb volt, s levarrott lerakások, esetleg stikkolásos szalagok. Csakis hosszú ujjú inget viseltek. Butiurca Daniela varrónő a mostani szereplésekhez régi mintára varr ingeket, ezek bevágása 27 centis, elöl kétfelől csipkével díszíti a négy gomb mellett. Az ujjak egyenként 60 cm szélesek, csuklóban ráncolva, az ing elején alkalmazott díszítéssel a kézelőn. Más adatközlők emlékeztek a nyakán egymás alá helyezett két-három fodorral díszített ingekre is.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
