Felső-Maros mente (2.)

Tovább folytatjuk utunkat a Maros völgyében, egy kis kitérővel a Luc-patak mentére. A mai összeállításunkban bemutatott települések az évszázadok során több nemesi család birtokában voltak. A vajdaszentiványi, gernyeszegi kastély története összefonódik Erdély történelmével. Kevesen tudják, hogy a felfalusi romtemplomban, ha halványan is, de Erdély legrégibb freskótöredékeit őrizték meg a romos falak. Ugyanakkor nem csak az épített örökséget ajánljuk az érdeklődők figyelmébe. Mind a Vajdaszentiványhoz, mind a Gernyeszeghez tartozó falvakba  érdemes elmenni, akár gépkocsival, akár Marosvásárhelyről kerékpárral. A kiruccanást össze lehet kötni  az erdőcsinádi Gyöngykoszorú néptánctalálkozóval, vagy a marosjárai szilvaízfőző fesztivállal, vagy a gernyeszegi Teleki Kastély Egyesület által szervezett számos kulturális programmal. 

 

Vajdaszentivány  – Toldalag 

Vajdaszentivány 

1332-ben Sancto Johanne néven említik először, ekkor már egyházas hely volt. 1366-ban Marosszentiványa alakban szerepel. A falut a  középkorban több nemesi család birtokolta.  1751-ben bethleni Bethlen László gróf Vajdaszentiványon élt, itt volt udvartartása. Több levéltári forrás arra utal, hogy a XVIII. század fordulóján Erdély főméltóságai közül Kemény Sámuel és felesége, iktári Bethlen Kata lakott Vajdaszentiványon. Leszármazottaik örökölték a Kemény Sámuel után maradt javakat. Kun Józsefné unokája, Jozefina Katalin Karolina Vilma 1880-ban Zichy Istvánhoz ment feleségül, így került a községközpontban álló kúria a XIX. század végén a Zichy család birtokába. A kastély stílusjegyeiből arra lehet következtetni, hogy a XVIII. században vagy a XIX. század elején építhették. Az 1945 utáni államosítást követően középület lett, sokáig kultúrotthon volt. A család az 1989-es rendszerváltást követően visszakapta a birtokot, és hosszú távra bérbe adta a vállalkozó Szentgyörgyi családnak, amely saját beruházással restauráltatja az épületet. Két éve a Szentgyörgyi család birtokán levő lovardában és a kastélyban a nemrég alakult vajdaszentiványi Art Equest Egyesület a budapesti Epona Spanyol Lovasiskolával közösen lovasiskolát működtet. 

A faluban 1997 óta évente, augusztusban tánctábort rendeznek, 2017-ben volt a XXI. Több néptáncegyüttes is őrzi az igen sajátos népviseletet és a helyi táncrendet, amely a következőkből áll: verbunk, sebes forduló, lassú, korcsos, csárdás és a batuta, batuka. A tánctáborba nemcsak a néptáncot és népzenét kedvelőknek érdemes elmenni, mivel a táncoktatás mellett számos más, a helyi kulturális örökséget előtérbe helyező programmal várják a vendégeket a szervezők. 

 

Gernyeszeg – Erdőcsinád, Kisillye, Kisszederjes, Körtvélyfája, Magyarpéterlaka, Marosjára, Marostelek, Nagyszederjes

Gernyeszeg

1319-ben Knezeg néven említették először, 1395-ben p. Gernyezeg, 1398-ban Gerneseg, 1477-ben Gernezeeg néven írták. Gernyeszeg a Kacsics nemzetséghez tartozó Szécsényiek birtoka volt. 1323-ban Szécsényi Tamásé,  majd a Szécsényiek a birtokot 1395-ben átadták Zsigmond királynak néhány dobokai birtokért cserébe. 1405-ben Zsigmond király a somkeréki Erdélyieknek adományozta.  Erdélyi István erdélyi alvajda 1462-65 között várkastélyt építtetett itt. Mátyás király 1478-ban oklevelében királyi várként (castrum nostrum) említi. 1675-ben Apafi Mihály erdélyi fejedelem Teleki Mihálynak ajándékozta. Ettől kezdve a kastély megszakítás nélkül a Teleki család tulajdona. A várkastélyt Teleki Mihály 1686–1687-ben kibővítette, tornyokat épített hozzá, a várat megerősíttette. A várkastély a XVIII. század végére lakhatatlanná vált, 1771-ben elkezdték a kastély átépítését barokk stílusban. A terveket Mayerhoffer András készítette gróf Teleki József kérésére, így alaktanilag a Pest környéki ún. Grassalkovich-stílusú épületekhez kapcsolódik. 1772 és 1803 között újjáépítették barokk stílusban, a gödöllői kastélyhoz hasonlít. A lassan folyó építkezés 1792 táján fejeződött be. Az épület alaprajza U alakú, egyemeletes, középső része kupolaszerűen kiemelkedik. Érdekessége, hogy az év beosztásának megfelelően 52 szobája van és 365 ablaka. 1792-ben a kastélykertet is újratervezték, amely francia stílusban készült. A franciakertet ifj. Teleki József gróf alakíttatta át angol stílusú parkká a múlt század elején. Érdekessége a parkban található több száz éves ginkófa vagy páfrányfenyő (Ginkgo biloba). E faj élő kövületnek számít, nincsenek közeli rokonai, a páfrányfenyők (Ginkgophyta) törzsének egyetlen ma élő faja, Kelet-Kínában valószínűleg szerzetesek által szaporított példányai maradtak fenn. Az utolsó tulajdonos Teleki Mihály volt, aki 1949-ig lakhatott a kastélyban, amelyet erőszakkal államosítottak. 2011-ig tébécé- megelőző gyermekkórház működött benne. A Teleki család visszaszerezte, és manapság a vagyonát képezi. A kastély a turistaidényben naponta 10-18 óra között látogatható. Tulajdonosának, gr. Teleki Kálmánnak köszönhetően a kastély rendszeres művelődési programoknak ad otthont. Itt rendezik meg a kastélypark nemzetközi művésztelepet, műemlékvédelmi nyári egyetemet tartottak, rendszeres vendégei a belga cserkészek, több alkalommal szerveztek kastélynapokat és Teleki-bált, ugyanakkor 2017-től tíz évig a kastély házigazdája lesz az AWAKE nemzetközi techno- és rockzenefesztiválnak. A programokról az érdeklődők a www.gernyeszeg.com honlapon tájékozódhatnak. 

 

Marosfelfalu – Lövér 

Marosfelfalu 

Már a bronzkorban lakott volt. A falut dokumentumokban először 1319-ben említik mint Bánffy-birtokot. 1332-ben  „villa Principis” néven fordul elő a pápai tizedjegyzékben. Az évszázadok során olyan híres családok birtokolták, mint a Losoncziak, Bánffyak, Dezsőfiek, Pásztóiak és Szobiak.  A 16. századig többségében szászok lakták, ettől kezdve azonban a magyar és román lakosság is megjelenik. Régi, egyhajós templomát a 13. század második felében, a Maros árterületén, a szászok építették. Valószínű, hogy Zsigmond király korában (1387–1437) bővítették.  Falfestményeit a XIII. század végén alkották. 1427-ben a falu birtokosa, Losonczi János fia, Dezső engedélyt kért ferences ház alapítására és építésére. A kolostor a jelenlegi temető területén épült fel és működött több mint száz éven át, mígnem egy földrengés után 1541-ben lakhatatlanná vált. A lutheránus vallás még fennmaradt egy ideig, mivel a lakosság egy része szász volt, de a templom végül 1770-ben a reformátusok használatába került.  A gyülekezet a XX. század elején döntött úgy, hogy egy új, reprezentatívabb templomot épít a főutca mellé, azzal a feltétellel, hogy megőrzik a régi templomot, amelynek tetőzete beomlik ugyan, de még kivehetők a középkori freskórészletek. Az új templom 1913-ban készült el. A régi templom boltozatán, a keleti szentélyablaktól balra  a keresztről való levételt láthatjuk. Az északi szentélyfalon, a sekrestyeajtó fölött a keresztre feszítés töredékes jelenetét, míg  a diadalív szentély felőli, északi oldalán Szent Borbála alakját lehet látni, a déli falon pedig, hasonló bordó háttérrel, a bal kezében kereket tartó Szent Katalint. Ruhája zöld, köpenye sárgásfehér. A református parókia udvarán álló romtemplom falfestményeinek maradványa Erdély egyik legrégebbi freskóemléke. 

Marosfelfaluban 2005-ben alakult a Bíborka néptáncegyüttes. Vezetője Kovács Hajnal, oktató koreográfus Duka Szabolcs-Attila. Repertoárjukban megtalálhatók Erdély különböző vidékeinek táncai, valamint táncszínházi produkciók is: „…táncra születtem…”, Magunk sorsa felől stb. Az együttes 2006-tól tagja a Romániai Magyar Néptánc-egyesületnek.