A fekélyes vastagbélgyulladás (colitis ulcerosa) és a Crohn-betegség

Dr. Palatka Károly a Debreceni Egyetem Gasztroenterológiai Tanszékének docense. Amint a tanszék nevéből is kiderül, szakterülete a belgyógyászaton belül az emésztőrendszeri megbetegedések kórismézése és kezelése. A magyar és angol nyelvű oktató-, valamint a kutatómunka mellett az Egyetemi Klinikai Központ Belgyógyászati Intézetében fejti ki gyógyító tevékenységét, irányítja az endoszkópos készenléti szolgálat működését. Az RMOGYKE meghívására szívesen jött vissza előadásokat tartani Marosvásárhelyre, hiszen a Bolyai Farkas középiskolában tett érettségi vizsgát követően tanulmányait a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen végezte. 1990-ben telepedett át Magyarországra.

 

– Mostanában gyakrabban lehet hallani a krónikus gyulladásos bélbetegségekről. Mit fed ez a megnevezés?

– Az idült gyulladásos bélbetegségeken két kórképet értünk: a fekélyes vastagbélgyulladást (colitis ulcerosa) és a Crohn-betegséget, amelyeket hagyományosan együtt szoktunk emlegetni. Aránylag fiatal betegségek, a 20. század elején írták le őket, azt követően mentek át az orvosi köztudatba. A Crohn-betegségről 1932-ben számolt be egy szakcikkben a betegség névadója. Egy New York-i kórház néhány betegének az adatait feldolgozva találták ezt a jellegzetes elváltozást.

– Korábbi előfordulásukról nincsen tudomásunk?

– Mindkettőt a modern kor betegségének tartják, akárcsak néhány más gasztroenterológiai kórképet. Leírásának időszaka összefügg az életmód változásával. Átalakult a konyhatechnika, megváltozott az élelmiszerek tárolásának módja és ezáltal a bélbaktérium-flóra is, amiről már tudjuk, hogy egy velünk élő óriási, több kilós mikroorganizmus-tömeget jelent. Ez minden embernek a sajátja, akárcsak az ujjlenyomatunk, megváltozása nagyon komolyan befolyásolja a szervezet egyensúlyát, az egyensúly megbomlását, és ebből kiindulva a különböző betegségek kialakulását. Miközben a betegek száma lassan növekedett Észak-Amerika, Nyugat-Európa országaiban, az 1990-es évek elején a kelet-európai nagy változások nemcsak a társadalmi, politikai életben, hanem az emberek mindennapjaiban is tetten érhetők. Megjelentek a nagyáruházak, a tartósított élelmiszerek, más élelmiszer-technológiákat vezettek be, ami a táplálkozási szokások átalakulásához vezetett. Mindez összességében jelentős kihívást jelent a bélrendszer számára. Ehhez tudni kell, hogy a bél- és elsősorban a vékonybél nyálkahártyája, amely a legnagyobb immunrendszerünk, elsőként találkozik mindazzal a külső ingerrel, antigéntömeggel, amely nap mint nap a szervezetünket éri, és amelyre választ kell adni. Ez a válasz lehet a szervezet tiltakozása, védekezése, és ahogy az élet minden területén, a tolerancia, az immuntolerencia is. A szervezet ugyanis részben, a külső ingerek iránti tolerancia révén tartja fenn a maga egyensúlyát. Ha rövid idő alatt túl sok és erős külső inger jelentkezik, kialakul egy gyulladásos válasz. Sajátos genetikai háttér mellett olyan kis genetikai variációk jelenléte esetén (amelyek normál körülmények között nem jelentkeznek betegségek formájában)adott új inger hatására olyan önfenntartó gyulladásos folyamatok indulnak el, amelyek klinikailag bélfekélyek kialakulásához vezethetnek. 

– És ezzel el is érkeztünk a két fekélyes bélbetegség kialakulásához. Miben hasonlítanak és miben különböznek? 

– A colitis ulcerosa esetében kizárólag a vastag- és végbélnyálkahártya különböző kiterjedésű és súlyosságú érintettségéről beszélünk. Ezzel szemben a Crohn-betegség a szájnyálkahártyától a végbélnyílásig a bélrendszer bármely területén szakaszos,  mély fekélyekkel, szűkülettel járó gyulladást okozhat, ami a bélfal teljes vastagságát érinti, gyakran a bél perforációjával, kilyukadásával járhat. A gyulladásos hegek, szűkületek viszont a bél elzáródását okozhatják. 

Az utóbbi három évtizedben ezen betegségek előfordulása folyamatosan nőtt, és ma már Magyarországon elérte a nyugat-európai szintet. Romániában szintén egyre több esetet észlelnek, bár alig jelenik meg a statisztikákban. Gyakran nem diagnosztizálják, hiszen egyfajta egészségügyi kultúra szükséges a lakosság részéről. Régebben egy véres széklettel jelentkező betegnél valamilyen vastagbél-kórokozóra, fertőzésre gondoltak elsőként. A közegészségügyi viszonyok változása, javulása oda vezetett, hogy a korábban gyakori fertőzések háttérbe szorultak, de a régi reflexek az orvosi gondolkodásban is működnek még. Ilyen jellegű panaszok esetén – természetesen a fertőzések kizárása mellett – ma már az elsődleges gyulladásos bélbetegségek lehetőségét fel kell vetni. 

– Melyik korosztályból kerül ki a legtöbb eset?

– Sajnos a fiatalokat, a tizen- és huszonéveseket érinti elsősorban. Egy életre szóló betegségről van szó, olyan idült, hullámzó lefolyású kórképről, amely alapvetően meghatározza a betegek életminőségét. A szövődmények által az egyénre kifejtett káros hatásokon túl jelentősek lehetnek a társadalombiztosításra kiható terhek is. Megfelelően kezelni egy ilyen beteget azt jelenti, hogy végső soron megfelelő életminőséget, teljes élet lehetőségét biztosítjuk, visszaadva a munkaerejét is. Ilyen szempontból, bár nem a leggyakoribb kórképekről van szó, hatásukat illetően számolni kell azzal, hogy a beteg egész életét befolyásolják.

– Milyen tünetek alapján lehet felismerni?

– Fiatal betegeknél a székelési rend megváltozása, a hasmenés, a véres széklet, a visszatérő hasi fájdalom, ami hullámzó, és többnyire az étvágytalanság, a súlyvesztés képezik a figyelmeztető jeleket. Mindezekhez bélrendszeren kívüli tünetek is társulhatnak, mint az ízületi fájdalom, a szemgyulladás és az időnként megjelenő jellegzetes bőrelváltozások. Valójában szisztémás, az egész szervezetet érintő gyulladásos betegségekről van szó, csak a vezető tünetek jelentkeznek a bélrendszerben. A két betegséget együtt említjük, mert mindkettőben fekélyek alakulnak ki a vastagbélben, s ennek alapján lehet a diagnózist megállapítani. 

Ha manapság egy fiatal vagy középkorú betegnél véres hasmenés jelentkezik, akkor colitis ulcerosára kell gondolni, és kötelező elvégezni a kolonoszkópiát (vastag-béltükrözés). Az endoszkópos kép alapján az esetek 90 százalékában diagnosztizálni lehet a betegséget.

A Crohn-betegség tünetei a fogyás, a visszatérő alhasi fájdalom, a székelési rend megváltozása, a hasmenések vagy a székrekedések. Bizonyos betegeknél előfordulnak végbél körüli berepedések, váladékozó fisztulák, tályogok vagy a végbélnyílásban megjelenő rossz gyógyhajlamú fekélyek. Ha egy fiatalnál ezek az eltérések fennállnak, az endoszkópos vizsgálat segíthet a diagnózis felállításában. A szájnyálkahártya visszatérő aftás elváltozásai étvágytalan gyereknél, időnként előforduló hőemelkedésekkel szintén Crohn-betegség lehetőségét vetheti fel, természetesen miután a lehetséges fertőzéseket kizártuk. 

– Hogyan kezelhető?

– A kiváltó ok nem ismert, egy soktényezős, speciális genetikai háttér mellett, bizonyos környezeti tényezők hatására létrejövő gyulladásról van szó. A fő cél a gyulladás visszaszorítása, az úgynevezett remisszió, a tünetmentesség elérése. A fiataloknál meg kell teremteni a lehetőséget, hogy teljes életet tudjanak élni a betegséggel. Ehhez fontos a rendszeres ellenőrzés, gondozás, a pontos gyógyszerszedés és a többnyire káros alternatív kezelések elkerülése. 

A Crohn-betegség összetett kezelést igényel, amit a gasztroenterológus vezet, és fontos bevonni a háziorvost, dietetikust, szükség esetén a sebészt és más szakorvosokat is. A diéta minél természetesebb alapanyagokból készült élelmiszerek fogyasztását jelenti, továbbá a tartósítószerek, a bél nyálkahártyáját irritáló idegen anyagok kiküszöbölését. A gyógyszerek közül az úgynevezett immunmoduláns (az immunválaszt módosító) kezelés a leghatékonyabb. Az 5-aminoszalicilsav-készítmények biztonságosak, és csak a bélben hatnak, ezért enyhe esetekben jól használhatók. Az immunmoduláns kezelés ma az azathioprin hatóanyaggal történik (Imuran), amit nagyon sok múltban gyökerező és nem tudásból eredő félelem övez. Ezzel szemben biztonságosnak mondható, a terhes nők is teljes biztonsággal használhatják. Sajnos orvosi körökben is él még az a felfogás, hogy ez a gyógyszer káros a magzatra. Minden adat amellett szól, hogy az azathioprin szedhető terhességben. Ha az orvos tájékozatlansága miatt a terhesség idején megszakítják, fellángolhat a betegség, és valóban veszélyeztetheti a terhességet is. 

Manapság a legkorszerűbb a biológiai kezelés, többnyire egy gyulladáskeltő anyag elleni antitesttel. Ha időben alkalmazzák, akkor nagyon jó arányban tünetmentes állapot, úgymond mély remisszió érhető el hosszú távon.

– Úgy tudom, ezek nagyon drága gyógyszerek.

– Valóban azok, és egészségpolitikai kérdés, hogy elérhetők-e, megpróbálják-e biztosítani. Sok vita folyik arról, hogy kinek mi,mennyi és milyen formában adható, a betegek egy csoportjánál azonban nélkülözhetetlenek. Minden országban más a szabályozás és a hozzáférhetőség. Nyilvánvalóan ennek pénzügyi okai vannak. Fontos ugyanakkor, hogy azok a betegek, akiknek feltétlenül szükségük van rá, időben hozzájussanak a gyógyszerekhez. Nem csodaszerek, de amikor már más lehetőségek kimerültek, és a változások még visszafordíthatók (még nem szűkült be a bél, nem perforált), akkor a biológiai gyógyszerekkel a gyulladásos folyamat megállítható. Nyilvánvalóan a megfelelő időben alkalmazott sebészeti beavatkozások is elkerülhetetlenek: Crohn-betegségben a szövődmények elhárítására, kezelésére, colitis ulcerosában, ha a gyógyszeres lehetőségek kimerültek. A két betegség gyógyszeres kezelésében vannak átfedések. Az 5-aminoszalicilsav-készítmények fekélyes vastagbélgyulladásban az alapkezelést jelentik. Akár szájon át, akár végbélen keresztül beöntés formájában megfelelőek. Ahol már ezekre nem reagál a szervezet, az enyhe középsúlyos esetekben kell az immunválaszt megváltoztató kezelésre törekedni. Fontos, hogy ezek időben, a megfelelő előkészítést követően folyamatos ellenőrzés mellett történjenek. 

Összességében komplex betegségekről van szó, melyek kezelése komoly kihívást jelent, és fontos, hogy az egészségügyi ellátás felnőjön arra a szintre, amit ez a kihívás jelent.