A fehér fűzfa kérge

Elődeink gyakran használták már a XVIII. századtól a különböző fűzfajok (latinul salix species) száraz vagy folyékony kivonatát. A segesvári múzeumban extractum salicis albae corticis néven találkozunk a fehér fűzfa (Salix alba) kérgének a kivonatával.

A fehér fűzfa kérge gyógyító erejével már nagyon régen tisztában van az emberiség. Alkalmazták ízületi gyulladás csökkentésére, láz és fejfájás csillapítására, köszvény gyógyítására, reumás fájdalmak, menstruációs görcsök enyhítésére, de még ételmérgezések ellen is, bélgörcsök csillapítására, emésztés- és étvágy-javítóként, külsőleg pedig vágott és égett sebek gyógyítására.

A fehér fűzfa Közép- és Dél-Európában honos, Észak-Amerikában is meghonosították. Folyóvizek, árkok partján, nedves helyeken terem. Vesszői egészen a földig lehajolnak. Kora tavasszal megjelennek rajta a barkák, és csak azután a keskeny, ezüstszínű, enyhén világosbarna levelek. További nevei: ezüstlevelű fűz, fehérfűz, pimpófa.

Gyógyhatású kivonatát, teáját a tavasszal gyűjtött ágak szárított kérgéből (cortex), illetve leveleiből (folium) készítik. Használják a virágzatát is. 

A növény legfontosabb hatóanyagai a szalicilsav és a szalicilalkohol természetes származékai, mint például a szalicin.

Napjainkban a fűzfa kérgét láz és influenza esetén ajánlják elsősorban. Fejfájásra, fájdalomra és reumára mint fájdalomcsillapító szert használják. A virágzat jótékony hatású méhösszehúzódásokra és az álmatlanságra is. Külsőleg fagyott testrészek, sebek, fekélyek kezelésére alkalmazzák. Gyakran alkotórésze volt és az ma is a különböző teakeverékeknek.

A XIX. század elején a szalicilátokat, köztük a szalicilsavat, a fűzfakéregből különítették el, de már 1852-ben a szalicilsavat kémiai úton is előállították, olyan vegyületekből, amelyek könnyen hozzáférhetők voltak, így a növényi forrásra nem volt többé szükség. 1899-ben a Bayer német gyógyszergyár kémiailag módosította a szalicilsavat, így jutott egy kevésbé irritáló anyaghoz, a napjainkban is egyik legnépszerűbb gyógyszerhez, az aszpirinhoz. Számos tanulmány igazolja, hogy az aszpirin hatásai azonosak a fűzfakéreg régen ismert hatásaihoz. 

A fűzfakéregből készült kivonatoknak, teáknak nincs különösebb veszélyforrása. Főzete egy evőkanál drogból készül, negyed liter vízben 20 percig főzve. Elporítva a fűzfakérget, kapszula formában is be lehet venni. Várandós nők, szoptató anyák, kisgyermekek, a szalicilátokra érzékeny betegek kerüljék a használatát. Hosszú távú használat miatt gyomorfekély alakulhat ki.

Az elmúlt évszázadokban a malária hatékony gyógyszerét, a kínafakérget gyakran hamisították a fűzfakéreggel.

A gyógynövények közül talán a fűzfakéreg esetén mondhatjuk el leginkább, hogy ér annyit, mint egy gyógyszer, de fontos tudni, hogy nem helyettesít egy gyógyszert!

Napjainkban ritkábban használt kivonatok a segesvári múzeum anyagából:

Extractum tormentillae radicis, a vérontófű (Tormentillaerecta), tájainkon is előforduló növény kivonata. Régebb is, ma is főleg hasmenés ellen alkalmazható.

Extractum gentianae radicis, a sárga és a vörös tárnics (Gentiana), hazánkban is fellelhető növény kivonata, erősen keserű hatóanyagai miatt az emésztés elősegítésére, hurutos bélbántalmakban használták és használják. A tárnics az ezerjófűvel együtt megtalálható a svéd csepp nevű, jól ismert készítményben.

Az Extractum scillae ex suce bulbie latin megnevezés tengeri hagyma (Scillamaritima) kivonatot jelent, ma már ritkán használatos, szívelégtelenség enyhítésére és köptetőként.

Veress László