Farsang farkán Görgényüvegcsűrön

 Görgényüvegcsűrt többségében római katolikusok lakják. A farsangi ünnepkör, más erdélyi és Kárpát-medencei katolikus közösségekéhez hasonlóan, háromnapos, több részből álló szokásrenddel és táncmulatsággal záródott. Utolsó napjaiban, farsang farkán dramatikus szokásjátékokra is sor került. Ezek: a gyüttögetés és a fársángtemetés. A farsang végét a hammazás és a fársáng elharangozása jelezte.

 A farsang végi szokásrend hagyományos formája:

 A gyüttögetés 

 A farsang végi szokások hagyományos rendjéről többeket, de különösen Szász Józsefet (szül. 1922) faggattam a kilencvenes évek közepén. Gyermekkorában, a harmincas-negyvenes években a házasemberek szervezték a gyüttögetést, kezdte visszaemlékezését. Aki bírta magát, mindenki mehetett, legtöbben legények voltak. Akkor a bál megkezdődött vasárnap, volt úgy, hogy már szombaton este. Volt egy táncház, s a rendezők kivették ezt a táncházat, ott mulattak. „Délelőtt még pihentünk egy kicsit, s aztán megindultunk gyüttögetni, hétfőn is, kedden is, púpos napján. Úgy tízen, tizenötön gyűltünk össze az elején, fiatalabbak és idősebbek, a végire összekerültünk harmincan-negyvenen is. Fársángos ruhába öltöztünk, én például nagyanyámnak a szoknyáját s a fodros blúzát vettem föl, a szoknya földig ért. Mások másféleképpen öltöztek, úgy mondták, ilyen maszkurába. Az arcunkat bekormoztuk, olyanok voltunk, mint az ördögfiókák. Sapka volt a fejünkön, ilyen taniszli- vagy csákóféleség, s arra aztán voltak aggatva szalagok. Mindenféle színű szalag lelógott. Egyikünk volt a könyvelő, azt mondtuk neki, jegyző, amelyik felírta, hogy mit adtak.” Volt, amikor kosárral mentek, s abba rakták, amit kaptak, s volt úgy is, hogy szekérrel. Az úton végig énekeltek, és azokhoz a házakhoz mentek be, nyitottak kaput, ahol leány volt. Mentek a fiatal házasokhoz is, az öregekhez nem. Zenészek is jártak velük, húzták, s a farsangosok megtáncoltatták a házi leányokat, asszonyokat. Adományként, ahol nem adtak tojást, szalonnát, kolbászt, savanyú káposztát, maguk próbálták megszerezni a tyúkólból, kamrából, padlásról, vagy pénzt kaptak. „Amikor végigjártuk a falut, visszajöttünk az egyik társunk, egy módosabb legény udvarára. Az asszonyok nagy lábasokban megsütötték a tojást, óriási rántottát csináltak kolbásszal, szalonnával, a káposztacikát is felvágták, úgy ettük a rántottát.” A mindkét napi falufeljárást nagy evés-ivással, közös mulatsággal fejezték be.

A fársángtemetés 

 Húshagyókedden, púpos napján délután a piactéren megtartották a temetést. „Még gyermek voltam – fonjuk tovább a farsang végének fonalát Szász Józseffel –, mikor láttam, s aztán mi is csináltuk. Annak idején apámék elővették annak a gazdának a szánját, akié a táncház volt. Rendes nagy szán volt, avval szoktak fáért menni az erdőre vagy ganézni. A házasemberek azokat a legényeket, akik idősek voltak és nem nősültek meg, az agglegényeket odatették, hogy húzzák a szánt. Azok kellett a szánt kihúzzák, ki a piactérre. Ez volt a büntetés, hogy nem voltak megnősülve, ezért választották ki őket. Ha nem volt szánút, sár volt, akkor is kellett húzzák a szánt büntetésből. Azért mondták nálunk, hogy temetés, mert a szánon rajta ült vagy feküdt egy ember, le volt takarva szalmával. Ahogy kihúzták a szánt a piactérre, valamiket mondtak, prédikáltak. Azt mondták, hogy elégetik a fársángot. Akkor meggyújtották a szalmát, s az ember kiszökött a szalma alól, hogy ne gyúljon meg.”

 Mikor vége volt a temetésnek, visszamentek a táncterembe, és folytatták a táncot éjfélig.

 A hammazás

 A hamvazás a farsangi idő, a mulatság végét és a nagyböjt kezdetét jelezte, annak szimbolikus cselekménye. Akik a húshagyókeddi bált szervezték, megbeszélték valakivel maguk közül, egy idősebb illetővel, hogy mindenkit hamvazzon meg. Elő volt készítve egy veder fahamu, s ahogy közeledett éjfél, vette a vedret, s hamut szórt a résztvevők fejére. Éjfélkor megszólalt a harang, úgy mondták, elharangozzák a fársángot. Utána megjelent a bálban a plébános, és kihirdette: Megkezdődött a nagyböjt, a tartós mulatságnak vége. Kérem, fejezzék be a táncot! Másnap, hamvazószerdán a plébános hamvazta meg a híveket a templomban, hamuval keresztet rajzolt a homlokukra, s azt mondta: Emlékezz, ember, hogy porból lettél és porrá válsz. 

Farsang végi szokásrend a kommunizmus idején 

A farsang végi szokásokat az üvegcsűriek némileg megváltozott formában ezekben az évtizedekben is megtartották, tehát a szokások viszonylagos folytonossága jellemző. A falu havasalji jellegéből adódóan az életmódban nem következtek be olyan gyors változások, mint másutt. A lakosság fő foglalkozása az erdőkitermelés, fuvarozás, szénégetés, kőfaragás, kőművesség volt, csak másodsorban a mezőgazdasági munka. A falu sokáig megőrizte hagyományos, patriarchális jellegét. Jellemző volt a nagy család, legkevesebb négy-öt gyermekkel. Az egyház megőrizte tekintélyét, vezette és szervezte a közösség hitéletét és ünnepeit. A közösség ünneprendjében a farsang is megőrizte kitüntetett jellegét. Vízkeresztkor a házszenteléssel lezárult a karácsonyi ünnepkör, és elkezdődött a víg farsang. Ekkor az asszonyok és lányok fonó- és kézimunkázóestéket tartottak. Ezeket az alkalmakat a legények is felkeresték, együtt szórakoztak.

 A farsang végi gyűjtögetést minden évben megtartották, de két alkalom helyett csak egyszer járták be a falut adományokért, púpos napján. Így a gyűjtögetést és a farsangtemetést közvetlenül egymás után kezdték tartani, a kettő egybekapcsolódott. Változás állt be abban is, hogy a vénlegények egyre kevésbé vállalták, hogy húzzák a szánt, ezt a mozzanatot néha el is hagyták. Máskor nem akadt olyan legény vagy házas férfi, akit a szánra tegyenek halottnak, akkor ezt szalmabábuval helyettesítették. A farsangtemetésen valamiféle spontán búcsúztató mindig elhangzott, de nem alakultak ki hosszú időn át ismétlődő búcsúztató szövegek, nagyobb stabilitást mutatnak a „temetési”, legtöbbször parodisztikus hangvételű énekek. A művelődési otthon felépülése változást hozott abban, hogy a gyűjtögetés utáni evés-ivást már nem valamelyik résztvevő házánál tartották, hanem ebben a közösségi házban. Az összegyűjtögetett és elkészített élelmiszerekből és italokból viszont mindenkit megkínáltak, aki elment a bálba. Össznépi eszem-iszom folyt, a hamvazást is megtartották, de inkább csak a tréfa kedvéért. Ebben az időben már nem volt szokásban, hogy a plébános megállítja a mulatságot, de az igen, hogy a templomban elharangozták a farsangot, és az egyházi szertartás részeként megtörtént a hamvazás.

Víg ünnepen apák napja 

 Mindebből látható, hogy a farsang vége az üvegcsűriek értékrendjében nagy és víg ünnepnek számított. Ezt fejezi ki egyik táncszavuk is: „Farsang van most, ki nem víg,/Nagy oktondi, esze híg”. Húshagyókedden, púpos napján otthon, a családokban is ünnepet ültek. Az erdei munkások, favágók, kőfaragók aznap nem mentek dolgozni, az állami munkán levők is elkérezkedtek. A húshagyókeddi közösségi szokáseseményekben leginkább a férfiak, a házasok és a legények vettek részt. Az 1960-as évektől kezdett elterjedni az a vélekedés, hogy ez a nap a férfiaké, őket ünneplik. Később úgy kezdték mondani: ez az apák napja. Ez nemcsak azt jelentette, hogy nekik aznap minden megengedett, hanem azt is, hogy felköszöntik őket a családban, apró ajándékokat vásárolnak részükre.

 Az ezredfordulón

A farsang végi gyüttögetést, temetést-égetést, a bált és a hozzájuk kapcsolódó szokásokat 1990 óta is minden évben megtartották. A szervezők, rendezők legények, fiatal házasok, közülük kerül ki az esemény két főszereplője, a vidám temetés papja és kántora is. Az „élő halott” helyett évek óta már szalmabábut készítenek. Az egyik évben kevesebben, a másikban többen gyűjtögettek, 1996-ban például csak úgy tizenöten, 1997-ben számuk megközelítette a harmincat. A farsangi bált néhány évig a helybeli zenészek szervezték, rátermett rendezők hiányában reájuk maradt a gyűjtögetés és a farsangtemetés is. A 2000-es évek elejétől Görgényüvegcsűrön elindult egy faluébredési mozgalom, amelynek keretében tánccsoport alakult. A mozgalom élére az iskola állott: különböző alkalmakra, szereplésekre, fesztiválokra mozgósították a táncos fiatalokat, és ők szervezik a farsang végi szokásokat is. Az utóbbi időben a szokásjáték áttevődött a húshagyókeddet megelőző hét végére, és karneválivá kezdett alakulni, de többszöri személyes részvételem alapján állíthatom, hogy mostani formájában is az egész település életének izgalmas, élménydús eseménye. Erről majd a következő farsangon szólok, mert az idei gyüttögetést és a bált már a múlt szombaton megtartották.

A fényképeket a szerző készítette