Fángli Henrietta középdöntőt úszott

A marosvásárhelyi uszodától a szingapúri világbajnokságig

Ötéves korában medencébe ugrott, majd évekig az Egyesült Államokban készült, most pedig sorra írja át az évtizedes magyar rekordokat. Júliusban karriere eddigi legnagyobb megmérettetésén vett részt Szingapúrban, ahol azonnal a középdöntőbe úszta magát. Mérföldkövekről, buktatókról és jövőbeli célokról beszélgettünk a marosszentgyörgyi Fángli Henriettával. 

Ötévesen ismerkedett meg az úszással, és bár a kezdetekben nem rajongott a vízért, mégis hamar egyértelművé vált számára, hogy versenyszerűen szeretne sportolni. Az egyetemi éveit megelőzően olyan edzőkkel dolgozott együtt, mint Kerekes Éva, Papp (született Gábos) Andrea, Petelei Attila és Bartalis Károly. 2021-ben kezdte el tanulmányait a Houstoni Egyetem (Texas, Egyesült Államok) dietétika szakán, ahol az egyetemi csapatban úszott. Fángli Henrietta elmondta, hogy nagyon félt megtenni ezt a hatalmas lépést, azonban bátyja meggyőzte, hogy egy olyan értékes és ritka lehetőség előtt áll, amit nem érdemes elszalasztani – ha pedig nem tetszene neki a külföldi élet, bármikor hazatérhet. Az úszónő bevallotta, hogy bár élete legnehezebb éveivel kellett szembenéznie, mégis karrierje legjobb döntése volt ezt az utat választani. Úgy fogalmazott, hogy hihetetlenül hálás a Houstonban töltött évekért, mert a nehézségek ellenére egyénként és sportolóként is rengeteget fejlődött. „Eleinte szörnyen nehéz volt napi két edzés mellett egyedül helytállni az új környezetben. Ott volt a csapat és az edzők, a családom pedig egy telefonhívásnyira volt, de a mindennapokon egyedül kellett keresztülmennem. Az órarendemet én határoztam meg, így nem volt nehéz összeegyeztetni a sportot az egyetemmel. Tudni kell, hogy az amerikai egyetemeken a sportolókat maximálisan megbecsülik és segítik. Az edzők rendkívül sok időt és energiát fordítottak arra, hogy beszélgessenek velem, amikor szükségem volt rá, de sosem azt mondták, amit hallani akartam, hanem amit valójában hallanom kellett. Ezáltal rengeteget változott a hozzáállásom, sokkal nyitottabbá váltam, a pozitívumot próbálom meglátni minden helyzetben, és ha problémába ütközöm, a megoldást keresem – ha pedig nem találom, akkor egy másik szemszögből közelítem meg. Ugyanakkor nagyon sokféle emberrel és kultúrával találkoztam, ami sokat segített a kommunikációs készségeim fejlesztésében, és ráébresztett az emberi kapcsolatok fontosságára is. Ha a sportoló megkapja a megfelelő támogatást, nagyon egyszerű fejlődni, hiszen minden körülmény adott, és csak az egyén akaratán múlik, hogy milyen messzire jut. Nehéz ezt felismerni és mindent megtenni azért, hogy elérjük céljainkat. Talán ebben segített nekem a legtöbbet Houston – hogy felismerjem, a körülmények adottak, a kulcs pedig a saját kezemben van, csakis én juttathatom el magamat oda, ahova szeretném” – mondta. 

Út Szingapúrba

Egy versenyen találkozott az UNI-Győri Úszó SE edzőivel, akik felajánlották a közös munka lehetőségét. „Úgy döntöttem, hogy Magyarországon folytatom az úszást, hiszen ez gyerekkori álmom volt. Erdélyi magyarként mindig is felnéztem a magyarországi úszósportra, és csak remélni mertem, hogy egyszer én is eljuthatok arra a szintre, hogy ezeket a színeket képviseljem” – mondta Fángli Henrietta.

A szingapúri világbajnokságra való felkészülés nem volt gyerekjáték. „Minden kezdet nehéz, főleg, ha akkora a tét, mint egy világbajnokság, ahol Magyarországot képviseli az ember. Májusban véglegesen kiköltöztem a houstoni lakásból, és elbúcsúztam a csapattársaimtól, akikkel együtt edzettünk, tanultunk, éltünk hosszú évekig. Nem volt egyszerű mindent hátrahagyni és gőzerővel készülni arra, amire sosem volt még lehetőségem. Ugyanakkor erőt adott a négy év tapasztalata és az engem körülvevők támogatása. A győri csapat rengeteget segített abban, hogy a legoptimálisabb körülmények között készülhessek. Egy kis mellúszó csoportot állítottunk össze, akik a csapat többi tagjától külön edzettek úgy, hogy az én felkészülésemből a maximumot hozhassuk ki. Ezúton is köszönöm a fiúknak és lányoknak, akik minden egyes vért izzasztó edzést leúsztak, majd a konditeremben emelték velem a súlyokat, és az edzőknek is, akik ezt lehetővé tették. Úgy gondolom, hogy kiemelkedően kezeltük a helyzetet, és okosan birkóztunk meg a kihívásokkal” – mondta. 

Bár nem ez volt élete első világbajnoksága, Szingapúr – ahol az 50 méteres mellúszásban 14. helyen végzett – mégis tartogatott nem várt akadályokat. „A decemberi budapesti világbajnokság különleges volt, mivel első alkalommal képviselhettem Magyarországot, és rengeteg rokonom, ismerősöm eljött megnézni. Ugyanakkor, mivel ez volt az első világversenyem, nem tudtam, hogy mire számítsak, és a bizonytalanság az izgatottsággal keverve egy olyan érzelmi hullámvasutat eredményezett, amit akkor még nem tudtam kezelni. Ehhez képest a szingapúri vb-n már sem a csapattagok, sem a versenyszámok elosztása nem volt ismeretlen. A legfőbb célom az volt, hogy teljes mértékben átadjam magam az élménynek, és ne hagyjam, hogy a stressz és a külső tényezők befolyásoljanak. Úgy gondoltam, hogy az lesz a legnehezebb, hogy megfeleljek a saját magammal szemben felállított elvárásoknak. Mivel új voltam a magyar válogatottban és a győri csapatban is, hatalmas bizonyítási vággyal készültem, nem akartam senkinek csalódást okozni. Később viszont rájöttem, hogy ezek az elvárások fölöslegesen helyeztek rám hatalmas nyomást, mert valójában mindenki nagyon büszke rám. Ahhoz, hogy erre ráébredjek, szükség volt a pókcsípésre (ami miatt Szingapúrban kórházba is került – a szerk.), ami kilendített a rutinból, és arra kényszerített, hogy más szemszögből közelítsem meg a helyzetet. Ez a felismerés segített abban, hogy teljesíteni tudjam a célomat: élvezzem a versenyt, és büszkén képviseljem Magyarországot. Nem lettem világbajnok, sőt, még döntős sem. Ennek ellenére ez a verseny óriási jelentőséggel bír, és meghatározó élmény számomra. Az itt szerzett tapasztalatok és élmények erőt és motivációt adnak, hiszen most már tudom, hogy tényleg semmi sem lehetetlen, és még akkor is valóra lehet váltani az álmokat, ha sokáig és türelmesen kell várni rájuk” – hangsúlyozta.

A határ a csillagos ég

Győrbe költözésével új fejezet kezdődik Fángli Henrietta számára, így fő célja beilleszkedni az új környezetbe, és kialakítani a szükséges rutinokat. Lapunknak elmondta, hogy szeretne 100 méter vegyesen is indulni a rövidpályás országos bajnokságon, így a közeljövőben a mellúszás mellett a többi úszásnemnek is nagyobb figyelmet szentel majd. Mindenképpen szeretne Európa- és világbajnokságokon is döntőbe kerülni, illetve dobogós helyezéseket elérni, hosszú távú céljai között pedig egyértelműen a 2028-as olimpia szerepel – addig viszont, mint mondta, hosszú út vár rá, aminek izgatottan áll elébe. Mindezek mellett kulcsfontosságú számára, hogy inspirálja környezetét, és segítse, támogassa edző társait, barátait vagy bárkit, akinek szüksége lenne rá. „Sokkal értékesebb a siker, ha van kivel megosztani” – hangsúlyozta.