Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
November 3-i Harmónia összeállításunkban a segesvári patikamúzeum kapcsán két mai napig is használatos gyógynövénykivonatot említettünk.
Az orvosi kálmos (kálmosgyökér)
A legrégebben ismert gyógynövények közé tartozik. Hazája Dél-Kína és India, de az egyiptomiak is használták, a Biblia is tesz róla említést szentelt olaj alkotórészeként. Az ókor nagy gyógyítói tüdő- és mellkasi fájdalmak gyógyítására javasolták. A történelmi Magyarországon a török hódoltság idején terjedt el, Pápai Páriz Ferenc 1690-ben Kolozsvárott megjelent könyvében Calamus aromaticus néven említi, bevételét „égett borban éhomra vagy estve lefektekor” ajánlja olyan betegeknek, akiknek „étel-kívánása elveszett”. A növény barna színű gyöktörzsét használták és használják gyógyhatású drogként mint emésztést elősegítő, puffadásgátló, gyomorerősítő, étvágyjavító, vizelethajtó, vérkeringés-javító anyagot. Külsőleg fagydaganatok kezelésére is alkalmas. A kálmosgyökér annak is segít, aki le szeretne szokni a dohányzásról, naponta egy-két szem szétrágásával. Az arab országokban állítólagos afrodiziákum hatása miatt használják. Japánban külön kálmosünnep van. A növényt világszerte termesztik.
Kis ezerjófű
Ógörög monda szerint a lábán nyíllal átlőtt kentaurt (félig ember, félig ló alakú lényt) a kis ezerjófű nevű növény gyógyította meg, és innen kapta latin nevét: Centaurium erythrea, korábban Centaurium minus. A növény egész Európában és Észak-Amerikában honos, tájainkon is gyakori látvány erdőségekben, bokrosokban, szikeseken, nedves és szárazabb réteken egyaránt. Ismert még epefű, földepe, hideglelésfű, százforintos fű, cintória néven is. A pirosas-rózsaszínes, napsütésben kinyíló virágú növény föld feletti részeiből készült a segesvári múzeumban látható edény egykori tartalma, az extractum centauriminus, magyarul a kis ezerjófű kivonata. Egy régi (1792) orvosló könyvben olvashatjuk, hogy „ember ennek hasznait, ha ezret számlál is, elegendőképpen el nem számlálhatja”. Pápai Páriz Ferenc a „gyomorfájás orvosságai” között említi: „földiepét (Centauria minor)… vagdalj öszve, rakjad egy zacskóba, tedd egy ejtel borba, álljon benne… és egy-egy csészével végyen bé” ( egy erdélyi ejtel 1,55 liter).
Étvágyjavító, emésztést serkentő, epeműködést előmozdító hatása miatt bélrenyheség, epe- és májbántalmak, puffadás ellen, nyál- és gyomorsav-túltermelődés ellen ajánlották a múltban, ajánlják napjainkban is. Elődeink lázcsillapításra is használták. Külsőleg vérzéscsillapító, baktériumölő, sebgyógyító hatása miatt alkalmazták. A kis ezerjófűből készült krémek kiváló testápolók és szeplőket eltüntető szerek is.
Veress László