Évente százötven-kétszáz agyvérzést szenvedettet kezelnek

Amióta megszüntették a Ligetben működő fizioterápiai klinikát és az állami kórházakban lévő kezelőket, a marosvásárhelyi Rheum-Care Alapítvány kezelőközpontja egyre nagyobb segítséget jelent a mozgásszervi betegek számára. A Rheum-Care évek óta beillesztette szolgáltatásai közé az agyvérzést szenvedett betegek szakkezelését, évente százötven-kétszáz ilyen páciens fordul hozzájuk. Sajnos az év elejétől megvont finanszírozás hiánya miatt márciustól nem tudnak ingyenes ellátást biztosítani nekik. 

Az agyvérzés súlyossága nem mindenkinél egyforma. Van, akinél azonnali halált okoz, más teljesen vagy részlegesen lebénul. Néhány hét után kiadják a kórházból a beteget, a hozzátartozók pedig tehetetlenül állnak, fogalmuk sincs, hogyan tovább. Viszont ekkor kezdődik az intenzív munka, a magatehetetlenné vált beteget újra meg kell tanítani járni, beszélni. Maros megyében erre magán rehabilitációs központokban van lehetőség, ahol a betegnek fizetnie kell. A marosvásárhelyi Rheum-Care Alapítvány által működtetett kezelőközpontban évente százötven-kétszáz agyvérzésen átesett beteget kezelnek. Eddig az ambuláns rendszerben a rokkantsági besorolással rendelkező betegek ingyenes ellátásban részesültek, a bentlakó rendszerben pedig a rokkantsági besorolással rendelkezők feleárat fizettek. A Maros Megyei Tanácstól érkezett finanszírozás a költségek húsz százalékát fedezte, viszont januártól felfüggesztették a támogatást. Ezt követően még két hónapig ellátták a betegeket ingyen, de márciustól már nem áll módjunkban megtenni – közölte sajnálattal Marinela Gombos, a Rheum-Care Alapítvány elnöke, aki a támogatás megvonását követően több alkalommal is hangot adott elkeseredettségének a hatóságok hozzáállása miatt, ugyanis, mint mondta, ilyen súlyos állapotban lévő betegeknek, akiknek létfontosságú, hogy hozzájussanak a szakszerű kezeléshez, nem mondhatják azt, hogy ne menjenek, ha nem tudnak fizetni, mert nincsen pénz az ellátásukra. 

 

Sok esetben többéves kezelésre van szükség

A Rheum-Care kezelőközpontjának fő célja a rehabilitáció, a cselekvő- vagy mozgásképességükben sérült betegeknél az elvesztett fizikai képességek javítása, helyreállítása, az agyvérzés után lebénult betegek mozgásának és beszédének fejlesztése.

Marinela Gombos elmondta, a kezelőközpontjukban reumatológus, belgyógyász, urológus, kardiológus, fizioterápiás és rehabilitációs szakorvosok, kinetoterapeuták, fizioterápiás asszisztensek dolgoznak azon, hogy az agyvérzéses betegek állapotán javítsanak. Az orvosok egy része alkalmazva van, de akadnak olyan szakemberek is, akik önkéntesen mennek segíteni a mozgásképtelen betegeknek. 

– Ezek súlyos betegek, bármikor bekövetkezhet náluk egy újabb agyvérzés, vagy más komplikációk léphetnek fel, ezért muszáj szakemberek felügyeljék az állapotukat. Szerencsénkre több projektet nyertünk, és ennek köszönhetően a legperformánsabb fizioterápiás berendezésekkel szereltük fel a rekuperációs központot. Jelenleg minden szükséges felszerelés a rendelkezésünkre áll, amelyekkel el tudjuk látni a hozzánk forduló betegeket – fogalmazott az igazgatónő. A legsúlyosabb esetekre való tekintettel a központban lehetőség van arra, hogy a kezelés idején a beteg az intézményben maradjon, erre a célra egy 16 ágyas részleg áll rendelkezésre. Sajnos, állami támogatás hiányában a betegeknek fizetniük kell az ellátást, és sokan nem tudják megengedni maguknak. Marinela Gombos hangsúlyozta, olyan mértékű hozzájárulást szabtak meg, hogy éppen fedezni tudják az alkalmazottak bérét, a bentlakó betegek étkeztetését. 150 lej napjára, ebben benne van napi három étkezés, napi két kezelés, a felügyelet és az orvosi ellátás. – Sajnos, az agyvérzés maradandó károsodásokat okoz, így a kezelés hosszadalmas. Vannak betegek, akik 2-3 hónapig, vagy akár egy évig vannak bent, de olyan is, akit két éve kezelünk. Amikor olyan stádiumba kerülnek, hogy tudnak közlekedni, otthonról járnak be, így 20 lej egy kezelés, amire heti két-három alkalommal van szükség. Amíg a megyétől érkezett a finanszírozás, ugyan nem volt óriási összeg, de tudtuk fedezni belőle a bérek egy részét. Így eddig az ambuláns rendszerben a rokkantsági besorolással rendelkező betegek ingyenes ellátásban részesültek, a bentlakó rendszerben a rokkantsági besorolással rendelkezők pedig feleárat fizettek. Tapasztaljuk, az is gondot okoz, hogy időbe telik, amíg az agyvérzésen átesett betegek megkapják a rokkantsági besorolást, sokan nem tudják, milyen jogaik vannak, mi az eljárás, ebben is segítünk nekik. Évek óta működik a program, a kérés nagyon nagy, évente 150-200 agyvérzésen átesett beteget látunk el. Sokuknak az agya olyan mértékben sérült, hogy nem tudnak magukról, különleges ágyakra van szükség, nehogy leessenek, és 24-ből 24 órát vigyázni kell rájuk. Három személyt kellene alkalmazzon a család, hogy folyamatosan biztosítva legyen a felügyelet, ezért sokkal olcsóbb, ha idehozzák a beteget. Ezeknek a betegeknek, miután kikerülnek a kórházból, szükségük van a különleges szakellátásra, hiszen nem elég, hogy magatehetetlenekké váltak, egyéb komplikációk is fellépnek, a hozzátartozók nem tudnak mit kezdeni velük: nagyon nehezek, mozgatni kell őket, felfekvési sebek alakulnak ki. Sajnos, ezek a betegek úgymond magukra maradnak, miután kiengedik őket a kórházból, Maros megyében ugyanis nincs állami rekuperációs központ, mindenik fizioterápiás klinikát megszüntették. Magánközpontok vannak, viszont a hozzájárulást, ami a betegre hárul, nem mindenki tudja megengedni magának – mutatott rá az igazgatónő. 

 

20-30 éves betegeik is vannak

Mint mondta, a mindennapok tapasztalata arra utal, hogy évről évre nő az agyvérzést szenvedett betegek száma, és már nem mondhatjuk, hogy 50 év fölött áll fenn az agyvérzés veszélye, ugyanis vannak 20-30 éves pácienseik is. A magas vérnyomás, a mindennapi stressz, a cukorbetegség mind kockázati tényezőnek számít. 

Az igazgatónő ottjártunkkor örömmel újságolta, hogy végre sikerült beszerezniük egy mentőt, amit remélhetőleg rövidesen üzembe helyeznek, és ezáltal meg tudják oldani a betegek szállítását. Sok esetben a betegeket kiadták a kórházból, és órák hosszat kellett várniuk mentőre, ami a Rheum-Care székhelyére szállítsa őket. Ugyanakkor a központban kezelt betegeket gyakran kell különféle vizsgálatokra vinni, ezért is volt nagy szükség a mentőkocsira.