Bár a Székelyföldön nem volt igazán hagyománya az év végi kecsketáncoltatásnak, ami inkább – településenként változóan – a farsangi menetben jelenik meg, a napokban a megyeszékhelyen is feltűntek az e szokást felelevenítők.
Fotó: Vajda György
Bár a Székelyföldön nem volt igazán hagyománya az év végi kecsketáncoltatásnak, ami inkább – településenként változóan – a farsangi menetben jelenik meg, a napokban a megyeszékhelyen is feltűntek az e szokást felelevenítők.
A rossz szellemek elűzésére használt, ősi – kereszténység előtti – rítus került be és maradt meg a népszokásokban. Egyik legősibb formája Moldvában maradt fenn, de ugyanúgy járják ma Máramarosban is, ahol összekötötték termékenységvarázsló rigmusokkal. A kecskét egy különleges, fakeretre feszített kutyabőr dobbal, illetve a fenék nélküli favederre húzott bőrből, majd annak a közepében lószőr csomóból álló bika mélyen búgó hangjával kísérték. Van, ahol furulyás is csatlakozik a kísérőkhöz. A románoknál is meglévő kecsketáncoltatás szokása még ma is él. A mozgatható szájú „kecskefejjel” ellátott és színes papírcsíkokkal díszített zsákba bújt kecskealakoskodó táncához falvanként más-más táncdallam társul. A Klézse környékén és a Tázló mentén levő moldvai csángók révén került hozzánk közelebb ez a szokás. Az ilyenkor játszott dallamok, rigmusok közül némelyiket a táncházakban is játsszák, sőt feldolgozásban, más hangszeren (hegedű, koboz) is hallhatók.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
