Eseményekről – hitelesen, igényesen!
Csinos, hellyel-közzel ütőképes kis csapat verbuválódott össze az állami RTV marosvásárhelyi magyar szerkesztőségében.
Csinos, hellyel-közzel ütőképes kis csapat verbuválódott össze az állami RTV marosvásárhelyi magyar szerkesztőségében. A korábbi fiatalok – Rákóczi Levente, Nagy Emőke, Szombatfalvi Katalin és társaik – mellé immár felzárkózott az Erdélyi Magyar Televíziótól eltávozott (kiebrudalt?) gárda: Gergely Tünde, Simon Emőke és Csatlós Károly. Műsorvezetésben – vélem, bár ez szubjektív álláspont – Palkó Attila a legesélyesebb a pálmára. Nagy Emőke – bár kiejtése korrekt, megjelenése kellemes – nem eléggé fajsúlyos főleg a komoly hírek tálalásához. Rákóczi Levente még mindig túl merev, annak ellenére, hogy tekintélyes rádiós múltja bizonyára sokat segített neki a beilleszkedésben.
A naponta, délután háromnegyed hatkor sugárzott híradókat valószínűleg nem sokan követik, de annál tanulságosabb időtöltés, ha szombatonként reggel megnézzük a heti hírösszefoglalót. Így nagyjából mindenről értesülhetünk, ami kies tájainkon, „rózsás” városunkban, Marosvásárhelyen történt az éppen eltelt héten. Persze javítanivaló mindig akad még a mozgékony, lelkes csapat munkájában is. A legbántóbb az, hogy csupán utána mennek az eseményeknek. Majdnem mindenütt ott vannak, ahová meghívják őket, viszont a vérbeli híradós leginkább oda kukkant be, ahova nem hívják, illetve annak jár utána, hogy kik mit nem akarnak az újságíró tudomására hozni. Nemcsak a vásárhelyi magyar híradósok hibája, de az övéké is, hogy az összeállításokban nemigen jelennek meg a gazdasági hírek. Márpedig mindenkit érdekelne az: hogy állunk Maros megyében a beruházásokkal, hány cég létesül, hány szűnik meg stb. Az ifjú híradósok másik gyermekbetegsége az, hogy kritikátlanul mindent elhisznek, elfogadnak, amit mások mondanak. A múlt héten Simon Emőke nyugodt lelkiismerettel közölte velünk: a szakemberek szerint azért van egyre több kullancs a földön (így nálunk is), mert enyhék a telek, elmaradnak a kemény fagyok… Az rendben van, hogy ezt állítják a nagyokosok, de ha az ifjú hölgy visszagondolt volna az idei, februári, márciusi, heteken át tartó, mínusz 20 fokos, folyamatosan fagyos időszakokra, akkor minimum annyit hozzá kellett volna fűzzön e mondathoz, miszerint a mi tájainkon idén semmiképpen nem az elmaradt fagyokat lehet okolni a kullancsinvázióért. Ez apróság ugyan, de akár iskolapélda is lehet.
Ugyanakkor időnként az igényesség igen szép példái is fellelhetők a vásárhelyi közszolgálati magyar tévéhíradókban. Ugyancsak a múlt héten Palkó Attila egy komplex riportnak is dicséretére váló igényességgel számolt be a siketek és nagyothallók gondjairól. Valódi bravúr volt az, ahogyan maga is beállt néhány röpke percre jeltolmácsnak, és a tudósítás egy részét lenémítva nézőit kétségtelenül rádöbbentette arra, mennyire súlyosan hátrányos helyzetben vannak azok az embertársaink, akik egyáltalán nem hallanak. Egy ilyen ötlet megvalósítása folytán válik igazán hitelessé, mélyen humánussá a tudósítás, a szerkesztői munka.
Máthé Éva
