Esély a város peremén

A Buckner Alapítvány dicsőszentmártoni közösségi központjában hátrányos helyzetű gyerekek és roma fiatalok oktatását vállalták fel annak reményében, hogy esélyegyenlőségük növelésével felnőttként a társadalomba való beilleszkedésük könnyebbé válhat. 

Amint Turcu Liviu, a Kis-Küküllő-parti nappali foglalkoztatási központ vezetője elmondta, a társadalom peremén élő gyerekek és fiatalok személyes fejlődését integrált módszerek segítségével támogatják, írni-olvasni tanítják, házi feladataik elkészítésében segítenek, és a szabadidős tevékenységek megszervezésével önálló életvitelre próbálják őket nevelni. A felsorolt tevékenységek huszonnyolc önkéntes bevonásával zajlanak az egykori vegyipari kombinát főbejáratával szemben átalakított egykori klinika épületében.

A száznegyven hátrányos helyzetű gyerek a környékbeli tősgyökeres és betelepedett, mélyszegénységben élő roma közösségekből származik. Három korosztályban foglalkoznak a gyerekekkel, az óvodások 3–6 éves korcsoportjával, az I–IV. osztályosok délutáni foglalkoztatásával, az V–VIII. osztályosokat pedig délelőtt 10–12.30 óra között a házi feladatok elkészítésében segítik, akik szabadidős tevékenységeket is elsajátíthatnak. A péksütemény-készítő műhelyben és a konyhában sütni-főzni, a varrógépekkel felszerelt műhelyben a lányok szabni-varrni tanulnak, az asztalos- és barkácsműhelyben pedig a fiúk sajátíthatják el a mindennapi teendőkhöz is nélkülözhetetlen tudnivalókat. A délutáni foglalkoztatási központot látogató gyerekek többnyire a hajításnyira lévő 3-as Számú Általános Iskola diákjai közül kerülnek ki. Amint a központ vezetője kifejtette, a kiválasztás során a nehéz anyagi helyzetben lévő vagy problémás családok gyerekeit fogadják be, illetve olyanokat, akiknek szülei hosszabb ideje külföldön tartózkodnak, és a nagyszülők, rokonok gondjaira bízták gyermekeiket. A központ vezetősége a szociális szempontok mellett azonban figyelemmel kíséri a gyerekek iskolalátogatási szokásait és a tanulás iránti odaadást. Amennyiben nem tesznek eleget a feltételeknek, kizárják őket a programból, az iskolakerülés az elbocsátás fő oka lehet. Az alapítvány programjának a célja ugyanis az, hogy tanulásra ösztönözzék a mélyszegénységben élőket is azért, hogy kitörhessenek a társadalom peremére sodródott, kilátástalannak tűnő helyzetükből. Ehhez ugyanakkor a szülői támogatás is fontos, az, hogy ne gátolják gyerekeik oktatását, hanem partnerként viszonyuljanak a központ által támasztott feltételekhez, és tanulásra ösztönözzék gyermekeiket. „Volt rá eset, hogy az iskolai tanórákat nem látogatták, és hajlandóság sem mutatkozott bennük a tanulásra, zavarták társaikat, kezelhetetlenek voltak, ezeket a gyermekeket kizártuk a programból, mivel egyértelművé vált, hogy csupán a napi étkeztetésért látogatták a központot. 

Huszonnyolc felnőtt önkéntes foglalkozik a gyerekekkel és fiatalokkal, közülük három tanítónő, ők a délelőtti iskolai oktatás befejeztével folytatják tevékenységüket a központban.

Az egyesült államokbeli Buckner Foundation százhúsz éves tapasztalattal rendelkezik az árváknak és hátrányos helyzetűeknek nyújtott szociális gondozás területén. Az alapítvány képviselői és önkéntesei világszerte több mint ötven országban próbálnak reménysugarat vinni a mélyszégenységben élő közösségek tagjai számára. Romániában 1996 óta tevékenykednek, kezdetben az állami gondozásban lévő gyerekek nyári táboroztatását vállalták fel, majd 1999-ben a szervezet Buckner Alapítvány néven bejegyeztette romániai törvényes képviseletét, melynek székhelye Marosvásárhelyen van. A kezdeti segélyezéseket és táboroztatásokat felváltotta az állami gondozottak heti rendszerességgel való látogatása, majd közösségi fejlesztési központ, illetve átmeneti központ létesítése olyan fiatalok számára, akik az állami gondozásból vagy a családi típusú házakból kikerülnek.