Kóstolna meg Suarez! Ütötte meg a fülemet egy utcai veszekedésben az aktuálizált szitokszó. Ügyes. Korérzékeny az utca embere.
Kóstolna meg Suarez! Ütötte meg a fülemet egy utcai veszekedésben az aktuálizált szitokszó. Ügyes. Korérzékeny az utca embere. Higgins professzorok, figyelem, a köznyelv napok alatt igazodik az élethez! Ami egyébként nem csoda, ha arra gondolunk, hogy a harapós futballista magánszáma pillanatok alatt világszenzációvá vált, mindenhol ezt harsogta a média, a világhálón ezzel szórakoztattak a mémek. „Hol van az olasz? Kell a váll!/ Ez ám az igazi karnevál!”/ „Rióban ma éppen áll a bál,/ Elszállt a góllövő kannibál!” Ezt a két kis rigmust a folklórgyűjtőknek ajánlom. És még előránthatnék néhány ilyet a tarsolyomból. De az eset lassan már nem lesz annyira érdekes. Hétfőn maga a sokfelé megvetett, máshol mennybe menesztett goleador is elismerte, nem volt szép, amit tett, sőt éhes se volt, pedig Chiellini tényleg kívánatos falatnak tűnt, ám ő belátja, túlzók voltak a vágyai, többet nem harap! Ha megbánta bűnét, akkor jó, felejtsük el, amúgy is akkora büntetést kapott, mint senki más, és a fogai is meglazultak! És különben is, minden téren úgy szokás, hogy ha valaki beismerő vallomást tesz, megenyhülnek iránta, megesik rajta a bírái szíve. Közéletünk is élő, forrongó példa rá. A futballbíró meg se büntette a magáról megfeledkező focistát. És várható, hogy menet közben még levonnak valamennyit az eltiltásából. Suarez nem Năstase, csak neki növelték a börtönbüntetését, pedig ő nem is harapott! Ellenben expártvezér, exkormányfő. Egy futballsztár mégiscsak más!
Szóval a dél-amerikai szappanopera folytatódik, olykor királydrámává nemesül, tragédiákba torkollik, hősök buknak el, ismeretlenek lesznek magasztalt hősökké, percek alatt Dávidok válnak Góliáttá és fordítva, zajlik a nagy VB, ami mindennél érdekesebb. Noha közben a politika se csendes. A honi semmiképp se az. Az emberek viszont kevésbé figyelnek rá. Pedig mindaz tetten érhető kies berkeiben, ami a labdarúgást olyan látványossá teszi. Rúgnak, könyökölnek, becsúsznak, harapnak, szitkozódnak a politikusok, gáncsolják, cibálják egymást, fetrengenek, színészkednek, megjátsszák az ártatlant, lecserélnek, taktikáznak, bundázástól se riadnak vissza. Igaz, sokuknak csapnivaló a fejjátéka, de anélkül is elvannak. Hogy a népek gyakran azt beszélik, pártos a bíráskodás? Ugyan már! Mit tudják ők?! Ez nem foci, amihez mindenki ért! Szerencsére a politikában nincs is játékvezető, aki borotvahabbal kijelölné a kaput veszélyeztető támadó és az előtte falat alkotó védekezők pontos helyét. És a lest se inti be senki. Legalábbis nem döntőképes valaki. A többi pedig, a közönség, ordíthat amit és ameddig akar. A politika ekhós szekere megy tovább. A focivébé nemsokára véget ér. A közéleti csatározásnak soha nem lesz vége. Még találgathatjuk, melyik csapat jut a július 13-i döntőbe. A brazil, a német? A futballban nagyon kiegyenlítődtek az erőviszonyok. A honi politikára nem mondhatjuk ugyanezt. De egy nagydöntő ott is közeledik. Hogy ki lesz a novemberi végső nyertes, az könnyebben megjósolható. Ám biztosra senki se mehet. Láthattuk, ez az öngólok vébéje. Az élet minden térfélen csuda dolgokat képes produkálni. Szurkolók, reszkessetek!
