Erről jut eszembe
2012-08-07 15:52:20
- Nagy Miklós Kund
Mi mennyi?!… Ki hitte volna, hogy idáig jutunk: a klasszicizálódott abszurd hajós vicc, amelynek most csak a csattanóját idézem, a román társadalom egészére is vonatkoztatható.
Mi mennyi?!… Ki hitte volna, hogy idáig jutunk: a klasszicizálódott abszurd hajós vicc, amelynek most csak a csattanóját idézem, a román társadalom egészére is vonatkoztatható. Az „illetékesek” bemondtak egy számot, aztán még többet is, de senki sem tudja, mit takar, pontos-e, mire használható. A következmény? Az ország hajója alighanem elsüllyed. A kapitány marad. De vajon marad-e valójában? Vagy rámegy ő is, akárcsak a teljes legénység? A leányság úgyis rég odavan. Mármint az új kormány politikai szüzessége. A belügy, illetve a közigazgatási tárca vezetősége közben lemondott, ami a sok bizonytalanság, melléfogás, baki, a kétoldali hatalmi nyomás közepette érthető is, és lehet, hogy az elkövetkező napokban még többen megtapasztalják majd, milyen az áldozati bárány állapot. Bár lehet, hogy sejtik azt is, hosszabb távon ők járnak jobban. Mi, az ország lakossága, akikről ennyi idővel a nagy népszámlálás után sem képesek megmondani, hányan vagyunk, hányan szavazhatunk, hányan dönthetünk el egy referendumot, rövid távon is, hosszún is rosszul járunk. Ez az egy biztos! Bárkit megkérdezhetek: mi mennyi. Akármit válaszol, tuti, hogy téves. Az árak feltartóztathatatlanul emelkednek. A valutáé, a benziné, a gázé, a villanyáramé, a kenyéré, az életé. Amit ma megvehetsz, holnap nem fér a családi keretbe. És ami szomorúbb, a gazdasági elemzők a közembereknél is pesszimistábbak. Az ország legtekintélyesebb pénzügyi szaklapja félelmetes, de reális forgatókönyvet tett közzé. Tíz pontban foglalják össze, gazdasági, szociális vonatkozásban, hova vezet a jelenlegi helyzet. Nem részletezem, nem szeretném én is gyarapítani a riasztások sorát. A politikusok viszont továbbra is egymással marakodnak. Példájuk alsóbb szintekre is elkerülhetetlenül kihat. Közvetlen környezetünkben is keserű tapasztalat, hogy az életminőség, a közállapotok romlását megakadályozni hivatottakat látszik a legkevésbé izgatni mindaz, amibe belekerültünk. Persze rágni való gumicsont mindig akad, pár napig figyelemelterelőként ismét kéznél lesz a kormányátalakítás témája, a média újra megtelik profi és mondvacsinált „szakértőkkel”, akik mindent megmagyaráznak, megvilágítanak, előrevetítik a közeljövőt, kirajzolják, hogy mi várható és annak az ellenkezőjét is, és nyilván bűnbakokat is keresnek. A magyarok, minden romániai gond fő okozói, egyesek tarsolyából most is biztosan előkerülnek. Ilyenkor a valós számok igazán nem érdekesek. Ha zokszó a lényeg, előléptetnek kétmilliósra, ha kisebbségi jogok kerülnének szóba, azonnal ennek felére csökkentenek. Még az olimpián is több aranyat nyernek ezek a galád magyarok! Hát nem bosszantó?! Ráadásul mindenkinek az agyára megy ez a vég nélküli, hosszú, forró nyár. Ma is … fok volt árnyékban. Mennyi?!
