Erről jut eszembe
2012-07-17 15:07:40
- Nagy Miklós Kund
Vajon kit ment meg a svindler listája? A felfüggesztett elnököt? Az ideiglenes elnököt? Magát a miniszterelnököt? A többi elnököt? A hasonszőrűeket? Tízezret? Százezret? Minket, a jónépet aligha. Évek óta nyilvánvaló, nem a nép nyugalma, életszínvonala, boldogulása a vezető politikusok legfőbb gondja. Most sem.
Vajon kit ment meg a svindler listája? A felfüggesztett elnököt? Az ideiglenes elnököt? Magát a miniszterelnököt? A többi elnököt? A hasonszőrűeket? Tízezret? Százezret? Minket, a jónépet aligha. Évek óta nyilvánvaló, nem a nép nyugalma, életszínvonala, boldogulása a vezető politikusok legfőbb gondja. Most sem. A hatalom, az igen, azt minden módon megszereznék, megtartanák, kisajátítanák a világ végezetéig. Felmerülhet a kérdés: ki a svindler és mi a lista? Tudjuk mi, hogy ki a svindler!… – jut eszembe a régi vicc átkeresztelt poénja a paranoiás diktátorról. Ön is biztos hallotta annak idején, kedves olvasó. Úgy általában pedig svindler az, aki hol ezt mondja, hol azt, így szédíti, meg úgy szédíti a népet, hol ezt teszi, hol amazt, éppen ami számára kedvező, egyszóval szélhámos. De hát ilyen rengeteg van az országban!… – vélem hallani a replikát. Van bizony, ebben tényleg nincs hiány. Legmagasabb szinteken sem. Így akár el is téveszthetnék, kiről beszélek. A lista viszont segít az azonosításban, noha ez a térség a listáknak is igazi paradicsoma. Arra a lajstromra hivatkozom, amelyet egy még hatalmasabb közméltóság, Barroso elnök állíttatott össze, pontokba szedett válaszokat várva rájuk a romániai jogállamiság megőrzéséről, az igazságszolgáltatás függetlenségéről, az alkotmánybíróság jogkörének visszaállításáról, a referendummal kapcsolatos alkotmánybírósági döntés tiszteletben tartásáról és így tovább. Ponta kormányfőről van szó, ezt, gondolom, már az elején kitalálták, arról az évekkel ezelőtt nagy reménységnek tekintett, határozott kiállású, sokat próbált fiatal politikusról, aki rég megtanulhatta volna, hogy Európát már nagyon nehéz becsapni. Nem megy az, hogy egyet állítunk Bukarestben és mást Brüsszelben. Ott bizony behúzott nyakkal, kisiskolás megszeppenéssel kell hallgatni a dorgálást. És még nem is tudhatjuk, de a közelgő viharos időszak előszeléből már érzékelhetjük, mi jön ezután. Mégsem tűnik úgy, mintha kellő következtetéseket vont volna le a helyzetből. Pénteken úgy nyilatkozott a médiának, hogy elküldte válaszlistáját. A liliomtisztaság képében tetszelgő harcostársa, a pár napos „királyság” varázsától megszédült pillanatnyi államfő ugyanakkor azt mondta, kérdéseket sem kaptak, nemhogy kötelező házi feladatot. Az Európai Bizottság illetékese pedig hétfő délelőtt még nem értesült válaszlevélről. Na, így lehet eligazodni az elnöki és egyéb kijelentéseken. Tény, hogy a román parlamentnek ma fontos döntést kell hoznia. Az EB is ma tárgyal Bulgária és Románia igazságügyi jelentéséről. A honatyák nem tűnnek túlzottan idegesnek, az európai bizottságiak meg pláne minek izgassák magukat. Van nekik elég bajuk a gazdasági problémákkal. Az nálunk nem ügy. Băsescut sem a lej mélyrepülése, a külföldi befektetők elmaradása, a szerteburjánzó bűnözés, az egyre betegebb társadalom aggasztja, arra büszke, hogy Kolozsváron szemfényvesztő ceremóniával meggyújtotta a demokrácia lángját, amit stafétaként szertehordoznak az országban. Nesze neked, olimpia! A józan ész – mint egy klasszikus komédiában – balra el! Vagy jobbra? Végül is nem mindegy? De hogy mindebből mi lesz?! A jósok sem sejthetik. A fő, hogy jut népszavazásra is a válságbüdzséből. Ha akarunk, arra még elmehetünk. Schengen egyre távolabbi vágyálomként dereng a határon.
