Nem szeretem a szappanoperákat, a tévés reality show-kat se nézem, most mégis folytatnom kell múlt szerdai témámat, mert az akkori jegyzetemben nyitott maradt a kérdés: vajon a tanév végi vizsgák kapcsán lesznek-e ismét csalási botrányok. Persze, hogy lettek!
Nem szeretem a szappanoperákat, a tévés reality show-kat se nézem, most mégis folytatnom kell múlt szerdai témámat, mert az akkori jegyzetemben nyitott maradt a kérdés: vajon a tanév végi vizsgák kapcsán lesznek-e ismét csalási botrányok. Persze, hogy lettek! Már az első írásbeli vizsganap után közel száz diákot kizártak csalás vagy csalási kísérlet miatt. És több mint húsz tanerőt bezártak hasonló okok miatt. Lehet, hogy a kivizsgálás nyomán kiderül majd, hogy a kapus, a pedellus volt a hibás, mert ez többnyire így szokott végződni, de az érintett bukaresti iskolában már korábban is történtek illetlen dolgok, a gyanúba keveredett tanárok talán nem ússzák meg fejcsóváló ejnye-bejnyével. Az igazgatónőt máris menesztették. Ha igaznak bizonyulnak a vádak, többre is számíthat. Egyébként költői volt a múlt heti kérdésfelvetésem. Ha valahol csalni lehet, holtbiztos, hogy csalnak is Romániában. Kíváncsian várom a híreket, történt-e csalás a tegnapi anyanyelvi érettségi írásbelin. Nem lehet véletlen az a bizonyos mondás a Deákné vásznáról. Bár, mint olvasom, a román vizsga során is csak két diákot értek tetten Maros megyében. Na, de itt ingoványos talajra tévedek, politikai vizekre visz könnyen süllyedő ladikom! Amiben nincs is semmi meglepő, hiszen sokan szándékosan el is politizálják ezt a kóros jelenséget, a gyenge vizsgaeredményeket. Gyengék lennének? Hát éppen itt van a kutya elásva! Ellenzékiek azt hajtogatják, hogy a nyolcadikosok képességvizsgáin túl sokan túl jó jegyeket kaptak, mert túlságosan könnyűek voltak a tételek. Szerintük a kormányzó pártok ezzel akarták bizonyítani, hogy rövid idő alatt elérték az oktatás minőségének látványos javítását. Szülők is sérelmezték, főleg a Kárpátokon túl, hogy a képességvizsga, különösen matematikából, azoknak a tanulóknak kedvezett, akik az eltelt évek folyamán nem törték magukat a tanulással. Így van-e vagy sem, mi, kívülállók nem tudhatjuk, de szomorú, hogy ma már a legbanálisabb területekre is elkerülhetetlenül begyűrűzik a politika. Az oktatásügy viszont egyáltalán nem banális probléma. A politikusok azonban arról nem beszélnek, vagy csakis beszélnek, hogy az igazi tanügyi reform évek, évtizedek óta várat magára. Hatalom- és miniszterváltások között arra már nem futja erőből, időből, szándékból, hogy cselekedjenek is. Úgy látszik, egyszerűbb rendőrkommandós rajtaütésekkel, korrupcióellenes akciókkal, technikai bravúrok bevetésével, szenzációs videók közzétételével látszatsikereket felmutatni, mint megkeresni az iskolát gyengítő valós bajokat, és azokat kezelni kitartóan, következetesen, tényleges hozzáértéssel. Pedig nem túlzás azt mondani, hogy az ország jövője ettől is függ.
