Vajon tud-e Becali furulyázni? Sok mindent hallottam, olvastam róla, erről nincs információm. De nem hiszem, hogy tudna, elvégre nem is igazi juhász. Valami egészen más. Mégis úgy ugrál a média, ahogy ő fújja. És nem csak a média.
Vajon tud-e Becali furulyázni? Sok mindent hallottam, olvastam róla, erről nincs információm. De nem hiszem, hogy tudna, elvégre nem is igazi juhász. Valami egészen más. Mégis úgy ugrál a média, ahogy ő fújja. És nem csak a média. Mostanában kissé változott ugyan a szitu, csend azonban továbbra sincs körülötte. Íme, én is vele foglalkozom. Tőle esetleg eltekintenék, de a jelenséget, amit ő képvisel, nem lehet elégszer a közvélemény elé tárni, olyan rákfene ez, ami folyamatosan emészti Románia beteg társadalmát. Korrupciót, csalást, hamisítást, törvénytelen meggazdagodást, hatalommal való visszaélést, üzérkedést, lefizetéseket, önbíráskodást és sok más hasonló rossz cselekedetet foglal magába, az igazságszolgáltatás kiszámíthatatlanságát, számos egyed beszámíthatatlanságát is jól tükrözi. Szinte kibogozhatatlanul összefonódnak ezek a dolgok, és külön-külön is bonyolult szövevények. Ragadjuk ki a bírák helyzetét. Nagy a nyomás rajtuk, nem csoda, hogy mindig halogatják a döntéseket. A börtöncsíkos, újonnan szabott Armani-kétsorosban, „nemesfém” karpereccel a törvény emberei előtt hétfőn megjelent gyanúsított elismerte bűnösségét, de csak a jövő hétre várható, mit határoz a bírói testület. Ez persze kicsi halasztás, számos más esetben évekig odázzák az ítélethozatalt.
Ezúttal nem kell hosszú ideig találgatnunk, hogyan döntenek. Jobb helyeken, mondjuk a briteknél, fogadásokat kötnének, ki nyer, hány gólt, pontosabban hány évet kap az elítélt, netalán kiegyeznek döntetlenben stb. Ebből is meggazdagodhatna valaki. Ahogy ez a honi labdarúgásban is történt vagy történik talán napjainkban is. A gazságokat ez esetben is próbálják felderíteni, néhány ügyet felgöngyölíteni, de kevés az esély a törvénytelenségek teljes felszámolására, az ügyben érintettek védői pedig hosszú halasztásra játszanak. Időhúzó taktikájuk beválni látszik. A „bőröndügyben” talán nem lesz hosszabbítás, elmaradnak a büntetőrúgások. Bár ki tudja, milyen hatásuk lesz a szurkolói demonstrációknak? Most, amikor e sorokat írom, még nem tudhatom, a Steaua futballcsapat bajnoki címének fővárosi ünneplését mire hegyezik ki. De biztos, hogy a közönségkedvenc együttest pénzelő, sittre került milliomost hevesen fogják éltetni. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen közkedvelt klub birtoklása már-már felér a parlamenti képviselőség biztosította immunitással, amit az ájtatos Gigi elveszített. Hírlik, hogy igen sokan kérik, követelik, engedjék ki a börtönből, mert olyan ártatlan, mint a ma született báránya. A tévében hallottam manelében is dicsőíteni. Bizony, vannak, akik mennybe menesztik. Miközben olyan vélemények is feltünedeznek, miszerint kifelé mutatott határtalan vallásossága csak máz, valójában egész másképp viselkedik, amikor kevesen látják. Egyik hétfői lap felrótta neki azt is, hogy vasárnap nem jelent meg a börtönmisén, pedig valamelyik fontos, túlboldog egyházi elöljáró vezette a szertartást. Csak nem ingott meg a hite pár napnyi megpróbáltatástól?! A facebookon egy hangulatos dal is kering: a Becali Prison Blues. Ironikus, derűt kelt a börtönblues, érdemes meghallgatni. Ebből nyilván az is kiderül, hogy a rosszindulat és a sátán nem alszik, egyesek nyaklótlanul bánthatják a nép e luxuséletmódra berendezkedett, szelíd lelkű fiát. Bezzeg a tévécsatornák, azok tudják ám a jó hazafit égbe meneszteni!
Szóval, mi lesz tovább? Következik az elnöki kegyelem? Vagy hamarabb szabadul, ha a dutyiban ő is ír egy könyvet? Nem nagy ügy. Plágiumért még senkit sem zártak be ebben az országban.
