„Jámbor ember vagyok, talán azért, mert anyai ágon egy nagybátyám kántor volt, és már kora ifjúságomban magamba szívtam a jó erkölcs törvényeinek tiszteletét... ”
„Jámbor ember vagyok, talán azért, mert anyai ágon egy nagybátyám kántor volt, és már kora ifjúságomban magamba szívtam a jó erkölcs törvényeinek tiszteletét. Ezért csak a legritkább esetben szánom rá magam, hogy Márta napján lopjak. Mártának hívták az anyámat, és ez a nap tiszteletben áll előttem. (…) Magam is kántornak készültem gyermekkoromban. Hogy mégsem így lett, azt hőn szeretett atyám rábeszélőképessége okozta. Ő ugyan egyszerű halászmester volt, de azt kérte tőlem, hogy matróz legyek.(…) Szelíd rábeszélése azonban hatástalan maradt volna, ha utolsó okfejtései során nem ver egy fél árboccal addig, amíg meghajolva érveinek súlya előtt, beálltam hajósinasnak.” Gondolom, sokan ráismertek a mi mai abszurd valóságunkat is jó előre megsejtő Rejtő Jenő galamblelkű hőse, Csülök szavaira. Pedig nem is rólunk írt, Az elátkozott part című regényéből idéztem, amelyben ez a talpraesett, kedves fiatalember meg Tuskó Hopkins, Török Szultán és többi kiváló barátja vagy ellensége tőlünk igencsak távol próbálja megváltani a világot. A távolság persze ma már nem akadály. Ami jó, legyen akár a meggyőzés módszere, az átvételre, honi alkalmazásra érdemes. Közéleti okfejtésben is döntő hatása lehet egy hirtelen előrántott, lesújtó érvnek. Ha tettlegességre ritkábban kerül is sor, a verbális letaglózást meglehetős gyakorisággal alkalmazzák politikusaink. Mostanában például a schengeni csatlakozás kapcsán vált sűrűbbé a lebunkózó érvelés. Az áhított Schengen-övezet, mint egy elátkozott, álombeli part, egyre elérhetetlenebbnek tűnik országunk számára. Igaz, kikozmetikázott lóhússal be lehet jutni Európa jobb köreibe is, de nem ez az igazi megoldás. Ennél valamivel több kell, hogy a nyugatiak ellenkezés nélkül befogadjanak. Akkor már próbálkozzunk inkább a felsőbb, döntéshozó körökben annyiszor lesajnált kultúrával. Az kinn, a Lajtától nyugatabbra szalonképesebb. A román filmművészet például egyöntetű elismerés tárgya manapság. Rejtőt különben azért is vettem elő, mert a napokban megrendezett híres Lipcsei Nemzetközi Könyvvásáron rendkívüli sikere volt szóban forgó különös regényének. A német fordítás olyan jól sikerült, hogy a könyvbemutatót végignevette a közönség. Így az ő esetében is megtörtént végre az áttörés, a vásár nagyrabecsült, népszerű szerzője, Esterházy Péter mellett Rejtő lett a másik magyar „sztárvendég”.
Egyébként, hogy ki hol vendég, illetve hogy mennyire szívesen látott, abban elég sok a bizonytalansági tényező. Itt van mindjárt a holnapután nyíló, nagyszabású Párizsi Könyvszalon. Románia ott díszvendég, az ország szellemi életének 27 jeles képviselőjét várják oda. Többet közülük mind várhatnak, ugyanis kijelentették – köztük Andrei Pleşu, Gabriel Liiceanu, Mircea Cărtărescu, Neagu Djuvara –, hogy ők nem mennek, így tiltakoznak Andrei Marga és az általa vezetett Román Kulturális Intézet politikája ellen. A román könyvesdelegáció tehát a hatalomhoz közelállók küldöttsége lesz. Amint a tiltakozók mondják, ha a hatalmi érdekek kiszolgálásáról van szó, akkor a kultúrára is jut pénz, akárha sohase beszéltek volna e tájakon válság követelte megszorításokról. Igen, tapasztalhatjuk alacsonyabb szinteken is: politikafüggő kulturális életünk. De ne csüggedjünk. Büszkék azért lehetünk! A média bejelentette, hogy pénteken a megnyitón a „szelíd rábeszélés” bajnoka, Victor Ponta képviseli a románságot a fény városában.
