Erről jut eszembe
2013-01-22 15:56:47
- Nagy Miklós Kund
Két pár láb a plafon alatt… Nem! Ne a tévék horrorra hajazó rémjelenetére gondoljanak! Kedves látványra is felfigyel az ember. És ez ilyen volt.
Két pár láb a plafon alatt… Nem! Ne a tévék horrorra hajazó rémjelenetére gondoljanak! Kedves látványra is felfigyel az ember. És ez ilyen volt. A vásárhelyi Kultúrpalota első emeletén torpantott meg egy pillanatra. A folyosó végi magas állványzat felső deszkáin éppen pihenőt tartott két overallos ifjú restaurátornő. Úgy gondolhatták, kár lemászni arra a rövid időre, így hát láblógatva, derűsen beszélgettek a magasban, mielőtt újra nekifogtak volna az egykor gyönyörűen mintázott plafon nagy odafigyelést és hozzáértést igénylő, fárasztó felújításába. Megszokhattuk hónapok óta, hogy komoly munka folyik Bernády páratlan értékű közművelődési palotájában, és a restaurátorok fiatal, lelkes csapata úgy végzi szép, de felelősségteljes munkáját, hogy közben a látogatást és a rendezvények menetét se zavarják. De nyilván minden szebb lesz, jobb lesz, ha már a ház összes része, szeglete eredeti pompájában ragyog. Így kell lennie nemsokára, hiszen centenáriumi év az idei. Száz esztendeje, 1913. június 23-24-én zajlott le az egykori Ferenc József közművelődési ház ünnepélyes átadása. Sajnos nem fotóztam le a megörökítésre érdemes folyosói életképet, de bizonyára készültek felvételek a felújítási folyamat mindenik fázisáról. Évtizedek múltán érdekes lesz az ilyesmit felidézni. Annak idején, a Palota építésekor még nehézkesebb volt a fényképezés, inkább írásos napló készült a fejleményekről, mint képes krónika. Építeni, maradandó művet alkotni viszont nagyon tudtak. Persze az építtető, a városépítő polgármester is tudta, mit akar, és mindenkitől meg is követelte, hogy a lehető legjobbat, legtöbbet nyújtsa. Az 1911-1913 közötti periódus elég volt arra, hogy megszülessen a csoda, amely kívülről-belülről ma is bárkit elbűvöl. A dokumentumok tanúsága szerint egy évszázada ilyenkor, januárban a legnagyobb munkát az orgonakarzat rabicolása jelentette. Múlt pénteken este, a fentebb felidézett jelenet napján, a filharmónia megismételt újévi koncertjén az orgonakarzaton ott volt a mai kórus is. A Shinya Ozaki vezényelte zenekar és a szólista, Lucia Bulucz mellett a karénekeseknek is köszönhető, hogy ismét fergeteges volt a siker. Az egykor volt fényét visszanyert nagytermet zsúfolásig töltő közönség a műsor befejeztével nem akarta abbahagyni a tapsot. Azért sem, mert nem csak a romantikus bécsi muzsika bájolta el, Mascagni Regina coeli-je is megrendítette. Ebben a közkedvelt Rieger orgonának is fontos szerepe volt, most is Molnár Tünde szólaltatta meg ihletetten. A filharmónia ötletekből ki nem fogyó vezetőjétől, Vasile Cazantól értesültem, hogy a centenárium jegyében szeptemberben a hangszerek vásárhelyi királynője egész koncertsorozaton szerez majd örömöt a zenebarátoknak. A Kultúrpalota megújulását szív-ügyének tekintő Lokodi Edit Emőke pedig, akinek megyei tanácselnöki erőfeszítései nélkül aligha sikerült volna újjávarázsolni a művelődés és művészetek e nagyszerű hajlékát, elmondta: reményei szerint tavaszra véget érnek a munkálatok, és zavartalan körülmények közt tarthatnak majd minél több színvonalas centenáriumi megemlékezést. Így legyen! A magyar szecesszió örökifjú vásárhelyi remeke valóban megérdemli, hogy jó híréhez, ritka szép kincseihez és a Bernády György sugallta szellemiséghez méltó rendezvénysorozattal tiszteljük meg centenáriumát.
