Furcsa ez a mai nap, nehéz viszonyulni hozzá. Örvendenünk kellene neki, hiszen a meteorológiai tavasz első napja, innen kezdve bárhogy kínlódna a tél, a kikeletet nem lehet megállítani.
Furcsa ez a mai nap, nehéz viszonyulni hozzá. Örvendenünk kellene neki, hiszen a meteorológiai tavasz első napja, innen kezdve bárhogy kínlódna a tél, a kikeletet nem lehet megállítani. A városokat elárasztó márciuskaárusokat sem kirekeszteni, persze a jelek szerint ezt nem is nagyon akarja senki, még ha diadalmasan ránk is telepszik ilyenkor a giccs. A helyhatóságok nem riasztják el őket, az önkormányzatnak ez is egyféle bevételi forrás. De nyilván az élet nem csupa öröm, ma hamvazószerda van, kezdődik a nagyböjt. Már akinek. Tájainkra nem jellemző a vezeklés, önsanyargatás, az meg kimondottan ritka, hogy valaki nyilvánosan beismerje a bűneit és hamut szórjon a fejére. A fejfájásra majd bevesz egy marék fájdalomcsillapítót. Az sem valószínű, hogy húshagyókeddel véget ért a vigasságok sora. A farsangbúcsúztató mulatságok csúcsosodtak ugyan a hét végén, sokfelé nagy tömegeket vonzottak a maskarás színjátékok, de ezzel aligha lesz vége a világnak. Sem itthon, sem a földgolyó másik felén. Noha jellegükben és arányaikban van némi különbség, a kibédi vagy szentegyházi maszkurázás éppoly szórakoztató, mint a riói karnevál, ki gondolná, hogy ezek itt vagy ott egy időre teljességgel lezárnák a búfelejtő rendezvények sorát. „Fiam, maga kifogta Dél-Amerikát!”… jut eszembe hirtelen a dal. Minden bizonnyal szárnyal még az ének, kavarog majd a tánc ezután is zavartalanul. Természetesen Észak-Amerika sem adja alább, ott is áll a bál. Tart a botrány a Los Angeles-i díjkiosztó gálán történt óriási baki miatt. Az ember azt hinné, csak mifelénk eshetnek meg ilyen bődületes melléfogások. Szándékosak és szándéktalanok. Hát nem. Amerika mindig mindenben előttünk jár. Az elnökválasztás is bizonyította, most meg ez a filmes szerencsétlenkedés. Vajon kiderül-e valaha, hogyan történhetett, ki szúrta el a dolgokat? És mi lesz vele, velük? Nálunk ilyen esetekben soha nem tisztázódik egyértelműen, ki a bűnös, és a büntetés is többnyire elmarad. Az Egyesült Államokban mire lehet számítani? Trump szerint, aki a díjkiosztás idején épp a kormányzók bálján grasszált, azért következhetett be a tévedés, mert a gálán túl sokat politizáltak. Ő csak tudja! Elvégre ő volt a fő célpont. Vannak ám furcsaságok az Újvilágban. Éppen ma 325 éve, hogy elkezdődtek az amerikai Salemben a híres-hírhedt boszorkányperek. Hatvan esztendővel később – fáziseltolódás ugyebár! – Marosvásárhely is boszorkányperrel hallatott magáról. A vád szerint Farkas Borbála bábaasszony paktált az ördöggel, 104 tanút is kihallgattak ennek bizonyítására. Ugyanebben az évben, 1752-ben került sor az utolsó vásárhelyi boszorkányégetésre. Egy gyengeelméjű csavargóra, Oláh Jánosra ragasztották rá a boszorkányság bélyegét, és ítélték tűzhalálra. 265 esztendő telt el azóta, de ez egy hagyományőrző város, jelenleg is kétes perek, tömeges tanúkihallgatások zajlanak itt. Beleremeg az elme. Égetés talán nem lesz, de bűnbakot keresnek. Még a szülőket is próbálják meghurcolni egy boszorkánysággal összefüggésbe nem hozható ügyben. Hosszasan elhúzódó folyamatra számíthatunk, a megnyugtató döntés valószínűleg megkésve érkezik. De nem ez a mai témám, dalra és táncra, vidámságra koncentráltam induláskor, a zene és az ének sok szép elismerést hozott a filmeseknek. Akkor is, ha megesett, hogy a Kaliforniai álom úgy járt a legértékesebb szobrocskával, mint La Fontaine meséjében a holló a sajttal. Bizony, hoppon maradhatunk, ha hagyjuk magunkat átverni. Azért ne szomorkodjunk. Fő, hogy Mindenki Oscar!
