Meldonium... Ugye, hogy ismerős? Nem orvosság, bár úgy hírlik, többfelé gyógyszerként adták sportolóknak, hogy utóbb kiderüljön, doppinghatása van.
Meldonium... Ugye, hogy ismerős? Nem orvosság, bár úgy hírlik, többfelé gyógyszerként adták sportolóknak, hogy utóbb kiderüljön, doppinghatása van. Ezért aztán az illetékes fórumok e teljesítménynövelő szer használatán kapott versenyzőket megbüntették, egy időre kizárták őket a versenysportból. A napokban két újabb román atléta bukott le ekképpen, noha ők állítják, úgy tudták, hogy orvosságot írt fel nekik az orvosuk. Az éppen zajló úszó-Eb-ről is egy egész sereg orosz kiválóság maradt távol a meldonium használata miatt. Sok baj van ezekkel a szerekkel. Egyeseket koncentráltan adagolnak, másokat elképesztően felhígítanak. Olykor napok szükségesek, amíg sikerül megjegyeznünk a nevüket, s mire megtanulnánk, felbukkan egy még kacifántosabb. Egyszerűbb, ha maradunk a politika, a közélet megszokott bikkfanyelvénél, a közszereplők szokásos fordulatainál. Igaz, ott ritkábbak a látványos kizárások, gyakoribbak a bezárások. Néha az előbbi is megesik. Nem doppingolás okán. És ez esetben is mindenki ártatlan, illetve annak vallja magát. Sőt, a már elítélteknek is ez a viszonyulásuk. De ha mégis börtönbe jutottak, akkor mihamarabb igyekeznek onnan kikerülni. A doppingolás itt sem sokat segít. Van jobb módszer a bennmaradás lerövidítésére: a tudományos és alkotómunka. Ahogy bekísérik a sittre, a levitézlett tisztségviselőből, üzletemberből, pénzmágnásból, klubvezetőből, keresztapából egyből tudós vagy író lesz. És ontja a könyveket. A jelenségről már szóltam egy-két jegyzetben. Most csak annyit, hogy Rahova börtöne immár a szellem valóságos fellegvára. Olvasom, hogy csupán januárban 46 tudományos dolgozatot írtak, szerkesztettek, készítettek elő a bennlakók. Az utóbbi két évben 188 fogvatartott 400 kötetet hozott létre büntetése enyhítése reményében. Persze van egyebük is, nem csak a remény. De az „egy könyv harminccal kevesebb börtönnap” elv egész jól kamatozott. A múlt idő használata lényeges. Olyan szempontból is, hogy a szóban forgó gyakorlat ma már a múlté. A kormány is felfigyelt a visszaélésekre figyelmeztető sok jelzésre, és február elején felfüggesztette azt a rendelkezést, amely mindeddig kedvezett a rács mögött dolgozó szerzőknek. Van jobb is. Vagy rosszabb? Friss hír, hogy az egykori nagymenő, aki különben nem tartozott a törvényszegők ellenszenves figurái közé, George Copos elsőként került bajba az egyik börtönkötete miatt. Igaz, elsőként is profitált abból, hogy könyvet jelentetett meg. Százötven börtönnapot töröltek el neki ennek köszönhetően. Más kedvezményekkel együtt elérte, hogy az ítélet előírta 1400 nap helyett csak 399-et kellett eltöltenie a hűvösön. A felvállalt asztalosmunka és a börtönújság szerkesztése mellett öt kötet szerzőjeként írta be a nevét Rahova és a honi könyvkiadás történetébe. A minap ellenben kiderült, hogy az egyik tudományos munkája plágium eredménye. Nagy részét egy történész magiszteri diplomamunkájáról másolták, koppintották, nevezzük, ahogy akarjuk. Copos könyvéhez különben az az egyetemi tanár írt méltató előszót, aki a mesteri tanulmányait végző történész szakirányítója volt. Így megy ez. Talán itt is találóbb a múlt idő. Egy ideje ugyanis a plagizálást már komolyabb vétségként kezelik, Copost a szerzői jogokra vonatkozó törvény megsértésével és más ilyesmikért visszaeső bűnösként vádolják, könnyen visszakerülhet a börtönbe, hogy leülje a könnyítéssel nyert napokat. S még ki tudja, mivel sújtják. Van tanulság? Nem tudom, a tanmesék rég kimentek a divatból. De az említett úr mellett még sokan érintettnek érezhetik magukat. Arról nem is beszélve, hogy az ANAF közzétette az állammal szembeni adósok névsorát. Száznyolcvanhétezren szerepelnek
az úgynevezett szégyenlistán.
Többen hatalmas összegekkel. Vajon megússzák? Vagy ez is egyféle meldonium? A milliárdos adócsalók mindig lemaradnak a listákról.
