Megegyem? Ne egyem? Ne begyem! Ne legyen! Az, ami Móricz Zsigmond verses állatmeséjében a verébnek problémát okozott, nekünk, embereknek nem kérdés.
Megegyem? Ne egyem? Ne begyem! Ne legyen! Az, ami Móricz Zsigmond verses állatmeséjében a verébnek problémát okozott, nekünk, embereknek nem kérdés. Mi mindent felfalunk, felemésztünk gondolkodás nélkül. Aztán majd lesz, ahogy lesz. Tegnap, húshagyókedden is óriási zabálás, mulatozás zajlott világszerte. A média nem győzte tudósításokkal, annyifelé zajlott ételben, italban tobzódó farsangtemetés. Rióban rekordokat döntögetett a karnevál. Van ott zika, s mégsem zrika! Velencében is sok minden lecsúszott a maszkok mögé. A piemonti Ivreában narancs lepte el az utcákat, tereket meg mindenkit, aki élt és mozgott. Kínában a tűzmajomévet köszöntötte a nagy dínomdánom. Mohácson busók, italmérők, pecsenyesütők, válogatott halászlegények vették be a várost. Jó falatokban, hasnövelő finomságokban itthon sem volt hiány. Egymást érték a télűző falutalálkozók, farsangi bálok, fékevesztett, vidám bulik. Világvégi hangulatban lennénk? Nem tudom. Kevésbé hinném, hogy parttalan jódolgunk váltja ki az „amit ma megehetsz...” szemlélet térhódítását. Tény, hogy minden eddiginél több embert vonzott az össznépi hepaj. Még Kölnben is bőviben volt szem-szájnak ingere. Legalábbis ezt érzékelhették, akik figyelik a tévét, internetet, más médiumokat. Másképpen lesz mától? Tényleg visszafogottságot, böjtöt hoz hamvazószerda? Nehezen hihető. Pedig jó lenne magunkba szállnunk és megpróbálnunk kiegyensúlyozottabbá válni. Nem elsősorban a hasunkra gondolva. Étel és ital még csak akad, ha féktelenül fogyasztunk, pocsékolunk is. De úgy látom, vészes mértékben merítjük ki, veszítjük el morális értékeinket, azokat a tartalékainkat, amelyek igazán emberré tesznek. Egymáshoz való viszonyulásunk változik ijesztő gyorsasággal. Erre is a média, s főként a Facebook alapján következtetek. Az utóbbi döbbenetes mértékben telítődött rosszindulattal, gyűlölettel, egymást kirekesztő megnyilatkozásokkal. Pedig elvben hasznos, mindenki számára előnyös lehetne ez a kommunikációs eszköz. Azonban mind több minősíthetetlen kommentet, blogbejegyzést tesznek közzé ezen a közkedvelt kapcsolatteremtő felületen. Tombol a gyilkos ösztön, az intolerancia. Ha valakinek valamiről egyfajta véleménye van, az a másik szemében azonnal ellenséggé, megsemmisítendő célponttá válik. Megszűnni látszik a józan ész, egymás megértésének az igénye, nincs önkontroll, egyre többen kirekesztésre, a más véleményeket, elveket vallók megsemmisítésére tesznek írásos, verbális kísérletet. A jelek szerint büntetlenül tehetik, ezért aztán „hősként” hajmeresztő dolgokat írnak le. Nem részletezem, tudja ön is, kedves olvasó, mire gondolok. Hogy lehetne ezen változtatni? Fogalmam sincs. Ezt a dolgot elsőként minden bizonnyal mindenkinek saját magával kellene lejátszania. Elenyésző az esély, hogy az alpári kommentelők ilyen értelemben magukba szálljanak. Könnyebb talán a féktelen evésről, ivásról lemondani, mint ettől az emberi gyarlóságtól megválni. Persze, mindenekelőtt jó szándék, akarat kell hozzá, és ebből van egyre kevesebb körülöttünk. A mértéktartás hiánycikk, ezt a hatalom is tudja. A kísértéseknek pedig nehéz ellenállni. Holnap például torkoscsütörtökre virradunk. Gyertek, várunk! – harsogják a vendéglátóhelyek. Nesze neked, böjt! Hol van egy emésztéskönnyítő? Egyedem, begyedem.
