A Vár türelmes. Ha már átvészelt négy zaklatott évszázadot, miért ne várhatna még egy keveset a teljes megújulásig?
A Vár türelmes. Ha már átvészelt négy zaklatott évszázadot, miért ne várhatna még egy keveset a teljes megújulásig? Relatív persze, hogy mi a kevés. Emberi léptékkel egy év is sok, még ha olykor úgy tűnik is, hogy pillanatok alatt elröppen. A marosvásárhelyi várfelújítást mi, helybeliek nem olyképpen érzékeltük, mintha csak most kezdődött volna. Bár nem telt el túlságosan hosszú idő, mióta 2012-ben hozzáfogtak a restauráláshoz, átalakításhoz, korszerűsítéshez, a valóságosnál hosszabbnak éreztük azt. Talán azért, mert a műemlék épületet és a várfalak övezte tágas, lomb árnyalta területet éveken át eléggé szervesen bekapcsolták az életünkbe. Lehurbolt, imitt-amott romos is volt sok minden, de jól lehetett ott szórakozni, főleg tavasszal, nyáron kellemes keretet nyújtott a szabadidő eltöltésére. Mérgelődésre is bőven szolgáltatott okot, bosszankodtunk eleget, hogy a város nem tudja kellőképpen megbecsülni ezt az adottságát sem, hagyja, sőt kétes célzatú tömegrendezvényekkel egyenesen lehetővé teszi, hogy vandál indíttatásúak az itt levő értékeket megrongálják. Ahelyett, hogy megszépítve ezt a régi vásárhelyi épületegyüttest, igazi idegenforgalmi látványossággá tenné. Az európai uniós támogatás lehetőséget adott erre is. A lakosság kíváncsi volt mindarra, ami a megfiatalodó várban létrejön, átváltozik. Noha sokat nem tudott, nem látott, főleg a munkálatok első szakaszaiban. Aztán elégedetlenségének is mindegyre hangot adott, amikor úgy vélte, az építők, tervezők valamit nem jól csinálnak, vagy olyasmin módosítanak, amin nem kéne, mert azzal helyi sajátosságokat hamisítanak, változtatnak meg gyökeresen. Volt is vita, szóbeszéd ekörül. Egy ideje már látszik az alagút vége, szépek a felújított épületek, pompás a pázsit, a park. Kezdenek csillapodni a kedélyek. Ámbár az joggal vált bírálat tárgyává, hogy minduntalan távolabbra tolták a befejezés határidejét. Valójában jelenleg sem tudhatjuk, mikor lesz a végső átadás. Legtöbben nyilván arra kíváncsiak, milyen lesz közelről, belülről a különös üvegépítmény, és mire használják majd ezt a furcsa „idegen testet”, az úgynevezett geodézikus kupolát. Többen morgolódnak miatta, nem tartják oda illőnek a félgömb alakú rácsszerkezetet, de ha már egyszer ott van, biztos megszokják majd, mint a világ a párizsi Louvre-ban az üvegpiramist. Igaz, Párizs nem Marosvásárhely, a Louvre sem a mi várunk. Ott az üvegpalotával a múzeumba igyekvő tömeg gyors beáramlását könnyítették meg. Itt aligha ostromolják majd tömegek a kupolát, és ami alatta lesz. Hírlik, hogy turisztikai információs központ működik majd a geodézikus térben. Rossz nyelvek szerint üvegház válik majd belőle. Kéznél lévén a melegházi effektus, mondják, oda helyezi át nyári rezidenciáját a prefektus. Csúfondárosak az emberek, na! Nekem más a bajom. És biztos nem csak nekem. Belépődíjat akar a városvezetés bevezetni a várlátogatásra. Ez igen! Ez majd megoldja a település anyagi problémáit! Talán még az aranylábú fiúkat és a hozzájuk tartozó népes hivatalosságot is finanszírozni tudják a bevételből. Kinek lesz jó, ha üresen kong majd a felújított falakkal körülvett többhektáros létesítmény? Netán duplán is fizettetnek, ha a múzeumot akarjuk meglátogatni? Vagy triplán, ha a református templomot szeretnénk felkeresni? Olvastam a magyarázatot, hogy az EU igényli a belépődíjat. Nahát! Az európai testületet csupa rosszal ruházzák fel. A vásárhelyi tanács, a polgármesteri hivatal most bizonyíthatja, jobb, megbízhatóbb Junckerék vásznánál, megváltoztathatja a várbeli belépőjegyekre vonatkozó szándékát. A város lakossága biztos honorálna egy ilyen, sokakat kedvezően érintő lépést.
