Azért a könyv az úr! Legalábbis merem remélni, hogy a kezdődő könyvvásár újra ezt bizonyítja.
Azért a könyv az úr! Legalábbis merem remélni, hogy a kezdődő könyvvásár újra ezt bizonyítja. Annyi jó eseményt és nagyszerű új kiadványt kínál, kár lenne, ha nem övezné kellő érdeklődés. Nem hiszem, hogy csalatkoznék, Marosvásárhely közönsége számtalan alkalommal bizonyította, hogy fontos számára az írott szó, tágabb értelemben a kultúra, miért ne viszonyulna a könyvünnephez most is ugyanúgy. Akkor is, ha a rendezvényekre rendszeresen eljáró és azokat éltető lelkes csoport, az olvasó, műértő „B közép” az utóbbi időben kissé már bele is fáradhatott abba, hogy naponta felkerekedjék, és mintha más dolga, baja nem lenne, bemutatókra, szerző–közönség találkozókra induljon. Illő itt leemelnem a kalapot előtte, bámulatos a szellem, az irodalom, a művészetek e fanatikus szurkolócsapatának a lelkesedése, kitartása, nélkülük szó sem lehetne arról a kulturális pezsgésről, amely Vásárhelyen manapság tapasztalható. Sajnos a kor előre-haladtával elkerülhetetlenül csökken a létszámuk. Mi lesz, ha nem zárkózik fel hozzájuk az utánpótlás? A fiatalokat mindenképpen meg kellene nyernünk az ügynek valahogy. Azonnal feltűnik, ha ők hiányoznak valahonnan. Az eddigi könyvvásárokon éppen az volt az egyik legnagyszerűbb dolog, hogy ők is ott voltak a nagy nyüzsgésben, sőt egyre inkább ők lettek a főszereplők, a legfontosabb tényezők. Az idei programot vizsgálva örömmel állapíthatjuk meg, hogy a 21. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár ugyancsak becsalogathatja a gyerekeket, a kis- és nagydiákokat a szemle színhelyeire, és tartósan ott is marasztalhatja őket. Szülőstül, nagyszülőstül, tanítóstul, tanárostul, ha úgy tetszik. Hogy lesz-e elég pénz vásárlásra is, abban kételkedhetünk, de eddig még minden évben ilyen szempontból is kellemesen csalódtak a könyvkiadók, könyvterjesztők, hátha így lesz ezúttal is. Gyökeret vert a városban néhány igazán jelentős eseménysor, egyet sem lenne szabad elveszítenünk. Mondják, megcsappant az érdeklődés a másik nagy, valóban nemzetközi jellegű megnyilvánulás, a rövidfilmfesztivál iránt. Pedig ez is olyan rangos szemle, amire ugyancsak joggal lehet büszke Vásárhely. Éveken át ilyenkor tömegek zsongtak a Kultúrpalota körül. Érezni, látni, tapasztalni lehetett, hogy valami rendkívüli történik a városban. A filmfesztiválra az egyetemisták is hazajöttek a nagy egyetemi központokból, ez is jelezte, szükség van az ilyen közös élményekre. Furcsa, egyeseknek éppen frusztráló volt most a fesztivál egyik-másik napján a feltűnő csend, a látszólagos mozdulatlanság. A szervezőknek, akik apait-anyait beleadtak, még fájdalmasabb lehetett a jelenség. Remélhetőleg véglegesen nem szegte a kedvüket sokak távolmaradása. A mozikban, filmszínházakban sincs tülekedés, előbb-utóbb változhat a trend. Persze, nem árt valami olyan közönségcsalogató újításon gondolkodni, ami a színvonalon, a minőségi elvárásokon negatív értelemben mit sem változtat. A könyvvásár szervezőinél pár esztendeje észrevehető ez az igyekezet. Lesz-e tényleg foganatja? Meglátjuk, hiszen már zajlanak az előesemények. A könyvkínálat akkora, hogy előzetesen is le kellett bonyolítani néhány bemutatót. „Kapu a lélekhez” – olvasom a könyvünnep jelmondatát. Érdemes belépni rajta.