Ha király, abból mese is lehet. Netalán filmforgatókönyv. Ha királynő, ott nem hiányozhat a romantika sem.
Ha király, abból mese is lehet. Netalán filmforgatókönyv. Ha királynő, ott nem hiányozhat a romantika sem. A múlt héten Dániáról írva ígértem, hogy időzöm még az uralkodónő személyénél, itt az alkalom szóba hoznom néhány romantikára hajazó érdekességet, noha közben a lap egy MTI-anyag segítségével számos tudnivalót közzétett már a 75. születésnapját ünneplő II. Margitról. Az például a hivatalos közleményekben nemigen fordul elő, hogy a köznép, mint a közkedvelt emberekről általában, többnyire becézve beszél a királynőről. Daisy a beceneve, a Százszorszép is közszájon forog. A jelzőt zsenge lánykorából hozta magával, jelenleg is használatos. Természetes bája, mesterkéltségtől mentes, utánozhatatlan eleganciája véget nem érő üdvrivalgásra késztette a téli királyi rezidencia, az Amalienborg-palota hatalmas udvarát és előterét április 16-án zsúfolásig megtöltő lelkes tömeget. A tévéközvetítésből is jól látszott, aki ott volt, azt őszinte tisztelet és szeretet vezérelte oda. Az ünnepelt kalap nélkül állt ki az impozáns klasszicista épület középső erkélyére integetni köszöntőinek. Azért tűnhetett ez szokatlannak, mert legtöbbször különleges, egzotikus, olykor mosolyfakasztó, pompás kalapokat hord, olyanokat, amiket ő maga tervez. Rendkívüli sokoldalúságába ez is beletartozik. Királyi foglalatosságai, kötelezettségei mellett nagyon sok egyébbel foglalkozik. Fest, grafikázik, könyveket, irodalmi műveket illusztrál, bélyegeket tervez, miseruhákat, oltárterítőket hímez, műfordításra is tud időt szakítani. Hosszasan sorolható, még mi minden foglalkoztatja. És mennyi mindenhez ért. Európa számos egyetemén mélyítette el ismereteit. Koppenhágában tanult politológiát, filozófiát, Cambridge-ben őskori régészetet és sok egyebet a közgazdaságról, politikatudományokról Aarhus, Párizs, London egyetemein. Mielőtt trónra lépett, a dán királyi légierőnél is szolgált, a hatvanas évek közepén körbeutazta a világot, közel-keleti ásatásokon is részt vett. Igazi mozivászonra kívánkozó élet az övé.
Filmet viszont a nagyobbik fiáról, a jelenlegi trónörökösről, Frigyesről készítettek, aki nem arisztokrata ivadékot vett feleségül, hanem egy ausztráliai jogászlányt, egykori egyetemi kolléganőjét. A filmes sztorit, ami nem sokban tért el a valóságtól, az otthoni tévénézők közül is sokan ismerhetik. Az amalienborgi palota másik két erkélyén a trónörökös és öccse is ott volt ezen a napon a családjával. Összesen hét unoka köszöntötte a királyi fenség nagymamát. És persze a szeretett társ, őfelsége Henrik, Dánia hercege is. Ezen a különleges napon azonban betegsége távol tartotta az események nagy részétől. Pedig nehezére eshetett ez, hiszen mesebeli szerelem az övéké is. Francia diplomata volt gróf Henri de Laborde de Monpezat, amikor mintegy fél évszázada egy fogadáson megismerkedtek a dán trónörökösnővel. A szerelem első látásra 1967-ben házassághoz vezetett. A férj megkapta a Dánia hercege titulust. Kezdetben idegenkedtek tőle a dánok. Aztán pár esztendő teltével, amikor a régi vidámparkba vitte a két fiát, és elvegyülve a nép közé, felült velük a hullámvasútra is, megtört a jég, befogadták. Ő is szenvedélyes művészetszerető, költő, francia nyelvű könyvei is megjelentek, fordít is, kiválóan zongorázik. A zene különben gyakran felcsendül a hagyományos protokollt néha felrúgó, máskor látványosan betartó királyi udvarban. A teljes napon végighúzódó születésnapi ünnep reggelén köszöntő ének szólalt meg a királynő ablaka alatt. A szokásos lovas hintós kocsikázást is harsona jelezte. Az esti fogadáson is muzsikáltak Christiansborgban, ahova a baráti monarchiák vezetői, a koronás fők, a kékvérűek, illetve az ország előkelőségei vonultak be vörös szőnyeg nélkül, de csilli-villi pompában, elkápráztató vagyonokat sejtetve. Álljunk meg azonban itt. A dán lakosság mindezt a televízió jóvoltából aprólékosan végigkövethette, lapunk olvasóit meg túlzottan nem érdekelheti ez a távoli esemény. Amúgy is megvannak a maga bajai. Akkor miért írtam meg mindezt? Mi a tanulság? Ilyesmi is kiköbözhető. Önökre bízom. Az viszont mindenképpen irigylésre méltó, hogy bár Dániában is sokszor bírálják az ország vezetőit, legalább egyvalakiben bíznak az emberek: a királynőben, akit időnként meg is mosolyognak, de egyöntetűen fel is tekintenek rá. Van-e valaki Romániában, akiben egyértelműen megbízhatunk?
