Sportnyelven szólva, érvényesült a papírforma az elnökválasztáson. A második fordulóban viszont még bármi megtörténhet.
Sportnyelven szólva, érvényesült a papírforma az elnökválasztáson. A második fordulóban viszont még bármi megtörténhet. Persze nehéz elképzelni, hogy azok, akiké jelenleg a hatalom és annak gépezete, hagynák, hogy bármi is történjék, netalán büntetőrúgás, pénzfeldobás vagy más hasonló képtelenség döntsön a nyertesről. Nem szokták ők a sorsdöntő kérdéseket a véletlenre bízni. Vasárnap sem tették. Láthattuk, mi történt a nyugati román diaszpórával. Órákon át várhattak a szavazóközpontok előtt, sokan mégse jutottak be zárás előtt, nem tudtak szavazni. Érthető a kinn rekedtek felháborodása. Kevesen annyira gazdagok, hogy úgy tegyenek, mint Ţiriac, aki a hatalmas sor láttán Párizsból hirtelen hazaugrott, és itthon érvényesítette a voksát. Így hát ázva, fázva, megalázva számtalan hazánkfia követelte a román külügyminiszter lemondását. Jogosan. Ha szándékosak voltak a külföldi szavazóközpontokkal kapcsolatos bakik, azért. Ha tudatlanság, hozzá nem értés, nemtörődömség áll mögötte, akkor azért. Előbbi esetben arról lehet szó, hogy a baloldali elnökjelöltnek jobb a külhoni szavazatok korlátozása, elvégre azok általában a jobboldalt erősítik, akkor meg nem árt, ha valamiképpen csillapítják a külföldön élő román állampolgárok hirtelen támadt nagy szavazókedvét. A másik eshetőség is fennállhat, hiszen könnyebb nyilatkozgatni, jó román hazafiként szidni és ellenségként beállítani a magyarokat, ahogy a román diplomácia öntelten nyilatkozgató feje tette nem is egyszer az utóbbi időben, mint profi módon, körültekintően, mindenre figyelve megszervezni a határokon túli szavazást. A külügyi tárcavezető menesztése aligha következik be, pedig még Bukarestben, sőt Kolozsváron is ezt kérték a tiltakozók. A távozóban levő államfő is. Ez azonban nem hatja meg a magát már a Cotroceni-palotában látó kormányfőt. Talál ő elég bűnbakot, ha arra lesz szükség. De ha a dolgok másképp alakulnak, mint ahogy számít rá, Corlăţean is feláldozható. A média nagyobbik hányada ebben is támogatni fogja. Mint minden egyébben. Furcsa ez a szervilis, kézi irányítással működő sajtó, rádió, televízió. Hol a harsány nagyotmondásban, túlzó hangoskodásban utolérhetetlen, hol abban, hogy elhallgat közérdeklődésre számot tartó, fontos dolgokat. A napokban például azt, hogy múlt pénteken döntött az UEFA fegyelmi bizottsága a bukaresti román–magyar labdarúgó-mérkőzésen történtek ügyében, és mindkét felet majdnem egyformán büntette: a következő meccsre szóló részleges stadionlezárással és tetemes pénzbírsággal. Vagyis a magyarok sem úszták meg. Noha idegenben játszottak. Hogy erről napokon át miért hallgatott nálunk a fáma, azt nem tudom. Azt viszont igen, hogy mi, magyarok, sohasem ússzuk meg szárazon. Éppen ezért lenne ésszerű, ha az elnökválasztás első fordulójának elemzésekor nemcsak Kelemen Hunor tisztes eredményét hangsúlyoznánk, hanem arra is felfigyelnénk, hogy a két magyar elnökjelöltre leadott szavazatok összesítve sem érik el az öt százalékot. Lehet azt mondani, hogy ennek a választásnak nem volt akkora tétje, mint a parlamentinek, a magyarságból ezért mentek kevesebben szavazni. Lehet. De nehogy olyan tendencia álljon mögötte, amely a közönyösek, a politikától elfordulók számának vészes növekedéséhez vezet. Ez beláthatatlan következményekkel üthet vissza a következő választásokon. Na, de ez valamivel még odébb van. Egyelőre, mint mondani szokás, sírjon a két elnöki pretendens anyukája! Lássuk, mire megyünk velük két hét múlva!
