A minap, mikor arra jártam, a Hyde parkban épp senki sem szónokolt. Csend honolt a Speakers’ Corneren. Elmezavarodott szöveg csak pár nappal később döbbentett meg, és nem ott, hanem a honi médiában.
A minap, mikor arra jártam, a Hyde parkban épp senki sem szónokolt. Csend honolt a Speakers’ Corneren. Elmezavarodott szöveg csak pár nappal később döbbentett meg, és nem ott, hanem a honi médiában. Bár túlzás döbbenetről beszélni, ha már „kiszivárgott” a sajtóba a többségiek által annyit kárhoztatott autonómiatervezet egyik munkaváltozata. Tudjuk, milyen reakciókat szokott kiváltani minden ilyesmi az érzelmekkel túlfűtött mioritikus tájakon. A csodálkozás jobban illik reagálásomra. Az lepett meg, hogy felhevült, uszító, őrült beszéddel ezúttal bizonyos sajtómunkások rukkoltak elő, és nem azok a politikusok, akiket elsősorban szélsőséges kirohanásaik révén ismer a közvélemény. Más forgatókönyv szerint bonyolódnának a dolgok? Felborul a hagyományos szereposztás? Vagy most is az a bevált gyakorlat érvényesül, hogy jobb, ha kivárásra játszik a hangadó politikum, aztán majd titkos beintésre annál nagyobb erővel robban a köztudatba újabb közéleti hangzavart keltve? Valószínű, hogy az utóbbi feltételezés válik be rövidesen, miután az RMDSZ hivatalosan közzéteszi a törvénytervezetét. Elvégre az elnökválasztás egyre inkább közeleg, ebben az ügyben pedig mindenkinek lesz véleménye! Abból, amit a londoni médiából érzékeltem, egyértelműnek tűnik, hogy az ottani sajtósok, tévések, rádiósok a sajtóetika keretei között végzik munkájukat, ilyen romániai jellegű politikai „megnyilatkozásokra” nem ragadtatják magukat. A politikusok viszont teljes vehemenciával folytatják vitáikat, állandó csatazajtól hangos a parlament, nyilván a Lordok Háza is, keményen odamondogatnak egymásnak az urak, persze valótlanságot egyikük sem állít. Na, itt megint jöhet a hazai viszonyokkal való hasonlítgatás. De lássuk be, mifelénk lordokról sem beszélhetünk. Ehhez nem szükséges külön magyarázat. Azt ellenben illik hangsúlyoznom, hogy a brit parlamenti információkat nem személyesen tapasztaltam, a könnyen elérhető médiából tájékozódtam, amely lenyűgöz páratlan gazdagságával, metrón meg mindenfelé másutt is egész nap kéznél vannak a negyven-ötven oldalas, óriási példányszámú ingyenújságok is. Az emberek pedig olvasnak. Van is mit. Ottjártamkor a főoldali hírek, cikkek a Skócia különválásával kapcsolatos népszavazással, illetve Katalin hercegnő frissen bejelentett terhességével foglalkoztak. Ezek nyújtották az igazi szenzációt. Az utóbbi volt az örömhír, az előbbi komoly aggodalmakat keltett, hiszen nagyon előretörtek a szakadást pártoló skótok. Rövidesen meglátjuk, egyben marad-e az Egyesült Királyság. Ha nem, az elkötelezett román sajtó valamiképpen ezt is majd a mi nyakunkba, illetve érdekvédelmi szervezetünk nyakába varrja. Az angol politikai vezetők nem mennek ilyen messzire, az ügy súlyosságára való tekintettel azonban félreteszik az ellentéteket, sutba vágják a korábbi sérelmeket, és összezárnak. A kormánypárt és az ellenzék első embere, hagyva csapot-papot, parlamenti küzdelmeket, hirtelen úgy döntöttek, közösen utaznak Skóciába, hogy maradásra bírják az ottaniakat. Nálunk ilyesmi megtörténhetne? Aligha. Egyazon közösségben és a legfontosabb kérdésekben sem sikerül közös nevezőre jutni. Valójában még meg sem jelent az RMDSZ által kidolgozott autonómiatervezet, és máris akadt olyan hazai magyar szervezet, amely berzenkedik ellene. Akkor miért hüledezzünk a Legfelsőbb Bírói Tanács politikai töltetű állásfoglalásán, miszerint már az is bűn, ha csak szóba hozzuk az autonómia gondolatát?! Szólásszabadság van, ők is, mindenki azt mond, ír, üvölt, amit akar. Minek is kellett nekem londoni kuriózum, szabadtéri „beszélő sarok”? Miközben itthon egy egész országnyi, végtelen Hyde park vesz körül, ahol íme, nekem is korlátlanul bármi eszembe juthat, sőt azt el is mondhatom. Az már privát ügyem és szerencsétlenségem, hogy azok, akik a valóban fontos kérdésekbe beleszólhatnak, jobbító szándékú jelzéseimre is csak úgy tekintenek, mint ahogy a valódi Hyde park szónokaira szoktak Angliában. Mondjam még?
