Erről jut eszembe…
2012-05-15 17:54:36
- N.M.K.
Ha valami lemásolható, azt le is másolják… Ugye milyen mörfisen hangzó szentencia? Murphy híres, hírhedt törvénykönyvének alaptétele juttatta eszembe. („Ha valami elromolhat, az el is romlik”.)
Ha valami lemásolható, azt le is másolják… Ugye milyen mörfisen hangzó szentencia? Murphy híres, hírhedt törvénykönyvének alaptétele juttatta eszembe. („Ha valami elromolhat, az el is romlik”.) Nem tettem idézőjelbe a korszak szülte bölcsességet, nem az első Murphy-könyv szerzője, Arthur Bloch szavait használtam, sőt az utána következő újabb hasonló kiadványok, gyűjtemények „törvényeinek, paragrafusainak” sokaságából se ragadtam ki a mondatot. Hogy biztos legyek a dolgomban, próbáltam felfedezni köztük ugyanezt a megfogalmazást. Nem találtam, de attól netalán még lehet véletlen egybeesés egy másik szöveg ugyanilyen sorrendbe elhelyezett hét azonos szavával. A plágium bármilyen gyanúját tehát eleve elhárítom, nem szándékom magamnak tulajdonítani mások gondolatát. Igaz, első reagálásként minden gyanúsított tagadja, hogy másolt volna. Aztán a bizonyítékok súlya alatt lassan-lassan megtörnek, s ha a társadalmi nyomás eléggé nagy irányukban, töredelmes vallomás, bűnbánó magyarázkodások után talán még le is mondanak a plagizálás révén is elért jelentős pozíciójukról. Az anyagi előnyökről ritkábban.
A másolás sajnos világjelenséggé lett, a Kárpát-medencében különösen a virágkorát éli. És nemcsak azért, mert ezt itt is megkönnyíti a komputeres, kopipészt-éra (ez a lebukás esélyét is megnöveli), hanem inkább azért, mivel az utóbbi évtizedekben eluralkodott tájainkon a rangkórság, lassan-lassan minden területen már csak az rúghat labdába, aki doktorátussal, ilyen-olyan különleges diplomával, fokozattal, vitézi, lovagi stb. titulussal rendelkezik. A papír számít, a szaktudás, szakmai ismerethalmaz, a tapasztalat, a tehetség kevésbé. A bürokrácia ezen a vonalon is győzedelmeskedett. Így aztán minden szinten szinte mindenki (kutyapecértől a legnagyobb kutyákig) dr-t próbál szerezni a neve elé. S hogy ne teljen hosszú időbe, ne kelljen rádolgoznia, tanulással, dokumentálódással s egyéb ilyen fölösleges erőfeszítésekkel kínlódnia, „szabálytalanságoktól” se riad vissza, másol rettenthetetlenül, anyagiakat se sajnálva, hisz úgyis megtérül, esetleg másoltat és így tovább. És különben is, olyan nagy bűn az, ha ilyesmi előfordul?! Milliószor többet lopnak ennél ebben az országban, azokat miért nem buktatják le?! Bizony, ilyen érveléssel is gyakran találkozunk, ha kiderül a plagizálás. Márpedig elégszer lelepleződik, noha itt is biztosan csak a jéghegy csúcsa kerül a szemünk elé. Ha politikailag elég védett a plagizáló, akár meg is úszhatja, ha mégsem, az alakulat, tömörülés, érdekszféra stb. bizonyos kényes ügyeit még megoldathatják vele, elvégre ha utóbb bukik is, határozata, közbenjárása érvényben marad. A vezetőség pedig kellő időben ezt majd meghálálja. Nyilván e jegyzet olvasói is tudják, mire gondolok. Eszembe jut például, hogy a marosvásárhelyi orvosi egyetem chartát, szenátust intéző nagyemberei közül nem is egy fölött lebeg tudományos dolgozatai kapcsán a plagizálás vádja, de feltűnően hamar csend borult az egészre. És eszembe jut az is, hogy a másolásokkal vádolt új tanügyminiszter plágiumügyben milyen óvatosan nyilatkozik, de a MOGYE magyar tagozatának létrehozása kérdésében mennyire határozott a negatív véleménye. Így megy ez… Hogy egy hosszú időn át ugyancsak sűrűn idézett másik író, a fekete humor mestere, Kurt Vonnergut szállóigévé vált mondását is előrántsam. De nem szeretném, ha ez az írás pesszimistán zárulna. Hogy fogalmaz a Murphy-féle filozófia? „Mosolyogj! A holnap rosszabb lesz a mánál.”
