Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A gyulakutai női ruhákat a helybeli varrónőknél rendelték meg a XX. század elejétől. Híres varrónők voltak Varga Mária, Molnár Józsefné, akikkel ingeket, szoknyákat varrattak, s a néhai Császárné Pakulár Irma a székely ruhák készítője volt. A népviseletet 1950-ben cserélték polgári ruhára. A fejkendő nagyünneplőnek hímezetlen, fényes, vékony bársony anyagból készült, a mindennapi és kisebb ünneplő pedig apró virágokkal hímzett, körben szegélymintával díszített, az életkorhoz illő volt, rendelésre készült, a fiataloké világos: drapp, zöld; az időseké fekete. Gyöngyöt mindenki viselt, a leányok pirosat, egy- és kétsorosat, a fiatalasszonyok átlátszó üveggyöngyöt, a nagymamák szalmagyöngyöt és gömbölyűt is, vegyesen, mind vásárból vett holmit. A női ing is hasított szabású volt, a válla leszedve apróra, de nem varrták le a szedést, mint a férfiingen. A csukló irányában szűkült a szabása, s mandzsettával zárult. Elöl, a hasíték mellett a dupla anyagot kacskaringós gépi levarrással díszítették. Anyaga régebb csak kender, majd az ünneplő gyolcs anyagból készült. A század eleji lájbikat fekete bársonyból varrták apró gyöngyökkel díszítve az időseknek, a fiatalok piros, zöld lájbit varrattak, béléssel, fehér vagy aranyszínű zsinórral díszítve, az is bársonyból készült. A fejtőből szőtt háziszőttest hétköznapokon viselték, díszítetlenül. Az alsószoknya régen vastag kender, majd vékonyabb kender, végül gyolcs, s ünnepekre kettőt is felvettek, hogy kitartsa s billegtesse a szoknyát járás közben. A XX. sz. elején a kenderszoknyát házilag festették meg zöld, barna, fekete színűre. Az ünneplő fejtőből szőtt, sima, a derékpántnál ráncolva vagy lerakva, derékpántba fogva készült, elöl csukódva, a kötény alatt. A legaljára pántlikát varrtak, kissé eltérő színűt. Volt selyemszoknya is, fényes szaténból, mindenki varratott ráncosat és lerakottat is. Özvegyasszony haláláig feketét viselt. Mindkét kötényt hordták, a kerek szabásút is, körben fodorral, s a szögletest is, jobb-bal felől 2-3 lerakással, alul hajtásokkal, ünneplőnek selyemből, csipkésen, viselőnek háziszőttesből. Még a férfiak is feltették a mezőre, védte a ruhaneműt. A székely ruha a konfirmáláson 1940 óta hagyományos viselet, Péterffy Kálmán, Várbeli István elhunyt lelkész s a 30 éve itt szolgáló Csalóka Zoltán tiszteletes is így konfirmáltatja az ifjakat. A fiúk harisnyában, a lányok háziszőttes, kicsi koszorús, barackmagos, kockacukros mintájú szoknyában jelennek meg, a szoknya alján 10 cm bársony, fölötte hajtás, azon felül keskenyebb bársonyszalag van, s ráncolják, nincs lerakva. A lájbi ugyanabból a szőttesből készül, nem gyöngyös, hanem fekete zsinór díszíti körben. Csizmát, száras cipőt, régebb szandált is Vásárhelyről rendeltek. A hárászkendő mellett rövid háziszőttes kabátot viseltek, derekán övvel, és bundalájbit, gallérján, karján fehér báránybőrrel díszítve.