Erdélyi kézműves termékek Segesvár szívében

Nem kell külföldre menni a sikerért

A hittel és bátorsággal végzett szenvedélyes munka itthon is meghozza a gyümölcsét – vallja Máthé Zsolt kézműves, vállalkozó, aki a segesvári várban a turistákra zúduló giccshalmaz közepette létrehozott egy kis „oázist”, egy ajándékboltot, ahol erdélyi kézműves termékeket kínál. A turisták szemében a legnagyobb vonzerőt mégis az jelenti, hogy a boltban lévő kis „műhelyben” végignézhetik, ahogyan az egyedi, kézzel festett tárgyak, bútordarabok készülnek, mi több, maguk is kipróbálhatják a bútorfestést. 

Bizonyára kevesen tudják, hogy van a segesvári várban egy olyan hely, ahol Drakula mítosza és a bóvli nincs mit keressen, kizárólag erdélyi kézművesek eredeti munkái várják a minőségi ajándéktárgyakra „vadászó” turistákat. A várbeli Szarvas Házban lévő, Gifty névre keresztelt ajándékbolttal valóra vált a segesvári Máthé Zsolt álma, aki egy pillanatig sem titkolja, leginkább az ösztönözte, hogy miközben mindenki külföldön próbál szerencsét, ő megmutatja, hogy itthon is lehet boldogulni. 

Ha nehezen is, de rájuk talált a tökéletes helyszín

– A szakmám szerint restaurátor vagyok, így kerültem kapcsolatba a bútorfestéssel. Az egyetem elvégzése után négy évig alkalmazottként dolgoztam egy alapítványnál, amelynek a tevékenységében nagy hangsúlyt fektettek a kézművességre, a népi hagyományokra, restaurálással, műemlékvédelemmel foglalkoztunk. A lakodalmunk idején kezdtünk komolyabban gondolkodni a feleségemmel azon, hogy tovább kellene lépni, és többet kihozni az adottságomból, amivel a Jóisten megáldott. Mindig ott forgott a fejemben a gondolat, hogy nem véletlenül születtem oda, ahová. Segesvár Marosvásárhely és Kolozsvár mellett eléggé eltörpül, a fiatalokat elszippantják ezek a nagyvárosok, valamint a külföld. Édesapám mindig bátorított, mondván, hogy itthon is kell valaki maradjon „a javából”. Sokat gondolkodtam azon, hogy mit lehet a városból kihozni, mi az, amit nyújt, és amit kihasználva meg lehet élni. Egyértelműen a voks a turizmusra esett, így kezdtem gondolkodni, hogy mi az a többlet, amit én a Segesvárra látogató turistáknak nyújtani tudnék. A vár a központban van, ahol nagy a turistaforgalom, de ott is főként két utcában, a többibe ugyanis a „lustább” turista már nem jut el. Hosszú időbe telt, amíg úgymond ránk talált a helyszín. Sokáig jártam fel-alá ezen a két utcán, kerestem a megfelelő üzlethelyiséget, de szinte reménytelennek tűnt, nem találtam olyant, amit meg is tudtunk volna engedni magunknak – elevenítette fel a kezdeti nehézségeket a vállalkozó. Végül egy szerencsés véletlen folytán akadt horogra a tökéletes helyszín. Zsoltot a Bethlen család keresdi ágának egyik leszármazottja néhány bútordarab restaurálásával bízta meg, a fizetséget pedig a Szarvas házbeli panzió recepcióján hagyta. Zsolt előzőleg már járt ott helyiségkereső úton, de most a recepción lévő hölgy felajánlotta neki a földszinti termet, ahol meg is nyitották a boltot. 

 – Én a Jóisten gondviselésének tulajdonítom ezt a csodaszép helyiséget. Nem nagy, de nekünk tökéletes. Egy 16. századi, sarki házban van, az emeleti részen freskók találhatók, a berendezés egy részét én készítettem, különleges hangulata van – tette hozzá. 

Ha a bolt előtt festeget, kétszer annyian térnek be

Érdeklődésemre Zsolt elárulja, a segesvári várban rajta kívül még két bolttulajdonos van, akik erdélyi kézműves termékeket árulnak, a többi kínai bóvlit kínál. A Giftyben erdélyi mesteremberek keze munkáját dicsérő tárgyak közül válogathatnak az ajándékot keresők, zömében magyar kézművesek munkái, de román, szász, roma mesterek termékei is megtalálhatók itt. Népszerűek a kézzel varrt babák, amelyeket brassói román asszonyok készítenek. Egy kolozsvári fiatal csapat fajátékait is sokan emelik le a polcról, ugyanis főként a külföldi turisták előszeretettel választanak természetes anyagból készült játékot. Ezenkívül nagy a kereslet a korondi és kőhalmi beszállítóktól érkező kerámiák iránt. A boltban egy sarok a Nagyi kamrája nevet kapta: mézeskalácstól a szörpökig, a kézműves kekszig és a csípőspaprika-lekvárig számos finomság megtalálható itt. 

Ám ami sehol máshol nem lelhető fel, és talán ezért a legkeresettebbek, azok a fabútorok, fából készült tárgyak, amelyeket Zsolt a helyszínen fest. A műhely szó hallatán elneveti magát, ugyanis szerinte túlzás műhelynek nevezni az alig fél négyzetméteres kis asztalt, ahol a vevők szeme láttára készülnek a remekművek. Gyakran annyira megtetszik egy-egy darab a boltba betérő turistának, hogy meg sem várja, hogy a festék megszáradjon, máris viszi haza. Napsütéses időben Zsolt gyakran ül ki a Szarvas Ház elé festegetni, és ez igen jó vevőcsalogatónak bizonyult, felkelti a turisták érdeklődését, ilyenkor szinte kétszer annyian térnek be hozzájuk. – Erre vevő igazán a vevő, mivel látja, hogy ott helyben készül. Talán nincs az a munkahely, ahol annyi pozitív visszajelzést kapnék, mint ebben a kis boltban – jegyzi meg elégedetten a vállalkozó. 

Bútorfestést tanít a turistáknak

Tavaly nyáron, egy csapat önkéntes diák segítségével, szinte mindennap egy-másfél órás bútorfestő bemutatót tartott a turistáknak a bolt egyik mellékszobájában. Rövidke bútorfestés-történettel kezdte, majd beavatta őket a motívumok világába, végül pedig egy fadarabra előre megrajzolt motívumokat kellett megfesteniük. Ez nagyot lendített a bolt népszerűségén. 

Zsolt szerint a január-február számít holtszezonnak, március-áprilisban már kezdődik a turistaidény, tavasszal átlagban napi száz látogató tér be hozzájuk, nyári napokon pedig ennek a többszöröse.

Mint mondta, eddigi tapasztalatai alapján 30-40 év fölötti személyek érdeklődnek a kézművesség iránt, külföldiek, de hazaiak is, akik értékelik a kézműves munkában az ember idejét, és felismerik, hogy értékesebb az emberi kéz alkotása, mint a sorozatban gyártott, gépi tucatáru.