2019. július 19., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Autópálya-építés Maroskecén

Mezőgazdasági területeket szabdal szét az erdélyi autópálya nyomvonala, de ez a legkevésbé sem érdekli a fővárosi tervezőket. Ami az autópályára várakozóknak örömteli remény, az érintett települések lakóinak bosszúság és fájdalom forrása. Maroskecén az erdélyi autópálya-építés második szakaszát megnyerő Straco cég telephelyén szép sorban várakoznak a nehézgépek. Az általuk felvállalt szakaszon halvány a tevékenység, de annál nagyobb mellénnyel autóznak a munkavezetők bukaresti rendszámú terepjáróikon, és dühösek, ha egy helybéli az ősök földjén megáll.

 Pedig elvileg azok, akik nem kaptak kártérítést, jogosan érezhetik még sajátjuknak földjüket, amit kettészel az araszolva készülgető autópálya, és az ismételt kérések ellenére sem módosítanak rajta, annak ellenére, hogy egy felüljáróval megoldódhatna a gond. Az autópálya-építésnek közvetlen hatása van a nyomvonal által érintett települések lakosainak életére, azonban a hatalmon lévőket ez a legkevésbé sem érdekli. Olyan törvényrendeleteket hoznak, amelyekre hivatkozva minden a legnagyobb rendben lévőnek tűnik. Pedig egyik-másik település közösségi érdekeit is szem előtt kellene tartani, ez idáig azonban a Maros megyei gazdák nem kaptak kártérítést a megélhetésüket biztosító elvett földterületeik miatt. 

Fotó: Nagy Tibor


Védősisak nélkül a mező közepén

Múlt héten Maroskece községbe látogattunk, ahol a községközpontban és Gerendkeresztúron zajló infrastruktúra-fejlesztési munkálatokat követhettük. Ennek kapcsán beszélgettünk azokkal a gazdálkodókkal, akiket életre szóló anyagi veszteség ért az épülgető autópálya miatt. A helyszínen a polgármesteri hivatal műszaki osztályának vezetője, ifj. Csegöldi Miklós mutatta meg azt az évszázadok óta használt mezei utat, amelyet kettészel az autópálya nyomvonala. Az egyelőre még csak előkészítési fázisban lévő földúton a Straco Grup Kft. ezüstszínű terepjárója érkezett, és közvetlen mellettünk megállt. A jármű vezetője a kocsiban ülve gondolkodott, látszólag nem tudta, mit is akar, vagy miként közelítse meg a hívatlan látogatókat. Mindeközben kollégánk fotózta a területet, a távolban szemet gyönyörködtető környezetet és mindazt, ami körülvett. Így a cég vélhetőleg vezető beosztású alkalmazottja vagy valamelyik ügyvezetője a sok közül megtalálta a módját annak, hogy mibe köthetne bele.

 – Miért fotóznak? Tudják, hogy maguknak itt nincs semmi keresnivalójuk? – kérdezte arrogánsan, és érezhetően mindenáron elzavart volna a helyszínről.

 – Már hogyne lenne keresnivalónk, elvégre közterületen állunk, a helybéliek földjét nézzük, azokét, akik itt születtek, itt nőttek fel, mivel az autópályának ebből a szakaszából még nem sokat látni – válaszoltuk, meglepődve rendkívüli merészségén és lekezelő stílusán.

 – Nem tudják, hogy ez itt építőtelep? Ide csak azt követően lehet belépni, hogy elmennek a telephelyre, engedélyt kérnek, védősisakot kapnak és láthatósági mellényt, ez a szabály.

 – Nem láttunk sem figyelmeztető táblát, sem elkerített szakaszt, amelyen kijelölték volna a munkatelepet. Megkérjük, mutassa meg, hol van feltüntetve, hogy ez építőtelep. Védősisak pedig a mező kellős közepén, ahol semmilyen munkálat nem zajlik, miért szükséges? Attól, hogy elvileg itt építőtelep kellene legyen, gyakorlatilag még nem az, terepszemlénk során láttuk, hogy a hídpilléreknél dolgoznak csupán – replikázott háromtagú csapatunk.

 – Mit akarnak tudni? – vetette oda fölényesen a pár percesre nyúló vitát követően a mindenhatót játszó idegen.

 – Most már semmit, mivel mindent megértettünk... A hasonló hozzáállás is egyik magyarázata lehet annak, hogy miért eredményes a Strabag és a Geiger cég, a Straco által felvállalt szakaszon pedig a tényleges munkálat helyett azzal foglalkoznak, hogy miért megy valaki a földjére... – zártuk a kellemetlen párbeszédet. Ezt követően pedig azt kerestük, hol zajlik munkafolyamat ezen a szakaszon, ahol valóban indokolt lehet a munkavédelmi felszerelés használata.


Kártérítésre nincs sok remény

A maroskecei gazdákkal beszélgetve arra a következtetésre jutottunk, hogy esetenként a magántulajdonhoz való jog megsértése mellett a kisajátított területekre nem is számolnak fel korrekt kártérítést, és még ahhoz az összeghez is a jogosultak legfeljebb tíz százaléka juthat hozzá. Mezőgazdasági területeket szabdal szét az autópálya nyomvonala, ez a legkevésbé érdekli a fővárosban tervezgetőket, így az sem, hogy a maroskecei gazdálkodók Gerendkeresztúrra kell menjenek ahhoz, hogy onnan megközelíthessék a termőföldjeiket. Ezért is kétszeres a bosszúságuk, mivel amellett, hogy kisajátították a földjüket, ezáltal alaposan megrövidítették őket, mivel az autópálya mellett a biztonsági szakaszt is tiszteletben kell tartani. 

Amint Emil Florin Mocan polgármester a község lakosságának gondjairól tájékoztatott, a területek kisajátítása miatti kártérítést a lakosok egyelőre nem kaptak, csupán egyetlen cég, amelynek az épületeit lebontották. A jelek szerint a földtulajdonosok kevesebb mint 10%-a jut majd ténylegesen némi anyagi kártérítéshez. A legnagyobb gond az ügyintézéshez szükséges okiratok hiánya. Az a kolozsvári székhelyű ügyvédi iroda, amely a kisajátításokból adódó kártérítésekkel foglalkozott, értesítette azokat a tulajdonosokat, akiknek földterülete az állam tulajdonába került, hogy húsz napon belül nyújtsák be a tulajdonviszonyt igazoló dokumentumokat. A legtöbb tulajdonos azonban értelemszerűen nem rendelkezik azokkal, legtöbb esetben a hagyatéki tárgyalást sem rendezték, nem beszélve a telekelésekről. Vannak olyanok is, akiknek a 30 ár területéből 10 árat sajátítottak ki. A kisajátított földterületekért négyzetméterenként 1,2 lejt ígértek az érintetteknek, mindent egybevetve kevesebbet, mint amennyiért beszerezhették volna a szükséges hivatalos okmányokat, és a hagyatéki tárgyalást, telekelést stb. rendezni lehetne. Időközben már a kolozsvári ügyvédi iroda is visszalépett a megbízatástól.


A gazdák megélhetése a tét

A helybéli gazdákat rendkívül súlyosan érinti annak a földútnak a felszámolása, amelyen eddig mezőgazdasági gépekkel megközelíthették a szántóföldjeiket. Az autópálya nyomvonalának tervezése során sok mindent figyelmen kívül hagytak, így azt is, hogy a földművelésből élők megélhetését veszélyezteti a mezei út felszámolása. 

– Autópályapárti voltam és maradok, de az országos autópálya-ügynökség rugalmatlansága  rendkívül felháborító. Nyugaton a vadállatoknak biztosítanak zöldfolyosókat, mifelénk még a vidéki gazdálkodók megélhetése sem érdekli a felelősöket. Mióta polgármester vagyok, nem láttamoztam egyetlen olyan tervrajzot sem, amellyel azt a földutat felszámolják, mivel mindannyian tudatában vagyunk a hasznának. A közúti infrastruktúrát kezelő országos társasághoz küldött kérésünket elutasították, arra hivatkozva, hogy a terven már nem módosíthatnak, mivel uniós pénzek lehívásával zajlik a beruházás. Felháborító, hogy egy-egy település lakóinak megélhetését veszélyeztetik azok, akik úgy készítik az országos érdekeltségű beruházások tervrajzait, hogy a helyi önkormányzati vezetőkkel nem egyeztetnek, semmibe veszik az intézményünket – mondta a polgármester. Több mint háromezer hektár mezőgazdasági területről van szó, amelynek megközelítése ezen a mezei úton lehetséges, ellenkező esetben az országutat kell majd igénybe vegyék, ami sáros időben veszélyes szennyezésforrás, a forgalomba be nem jegyzett mezőgazdasági gépekkel pedig lehetetlen. A másik kerülőút Gerendkeresztúr vagy Hadrév lenne, ami időveszteséggel és üzemanyag-pazarlással jár. 

*

2015-ben a Straco Grup Kft. ügyvezetőit – Alexandru Horpos – 34,65%, Traian Horpos – 24,75%, Vlad Ionel Vameşu – 19,8%, Ioana Daniela Neacşu – 9,9%, Mihaela Şerban – 9,9% és Ratree Rt. (Luxemburg) – 1% – a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság (DIICOT) adócsalással vádolta meg, ugyanakkor több mint kétmillió lejes adósságot halmoztak fel az állammal szemben, majd a tartozásaik miatt csődeljárás is indult a cég ellen. Ennek ellenére ugyanabban az évben három versenytárgyalást is megnyertek. Ez lehet az egyik magyarázat az építkezés lassú ütemére, a másik pedig a be nem tartott ütemtervek miatt a finanszírozások csökkentése. 2015 januárjában az Országutak Infrastruktúráját Kezelő Hatóság (CNADNR) a Radnót–Maroskece közötti szakasz építését a társulásként pályázó Strabag és a Straco cégnek ítélte, melynek értéke 397 millió lej volt, ezt azonban megóvták. Március 16-án az óvásokat elbíráló országos bizottság helyt adott az óvásoknak, és elrendelte az ajánlatok újraértékelését, de ezt a döntést is megóvták a fővárosi Táblabíróságon. Többszöri halasztás után elfogadták az óvásokat elbíráló országos bizottság döntését, és újravizsgálták a versenytárgyalás ajánlatait, ez a „kezdet” azonban öt hónapnál hosszabb késlekedést jelentett. Az Országos Útügyi Hivatal (CNAIR) által közölt jelentések szerint az Aranyosgyéres–Maroskece–Radnót szakaszra héával (TVA) együtt 462 millió lejre lenne szükség, hogy mindkét szerződés teljes mértékben megvalósuljon. A kormány állítólag ennek mintegy 35,6%-át szánná az észak-erdélyi autópálya Marosvásárhely és Bors közötti teljes hosszára. A Straco által épített Aranyosgyéres–Maroskece szakasznak egyelőre kevesebb mint húsz százaléka készült el, tavaly a versenytárgyaláson megnyert munkálat mennyiségének alig 13 százalékát sikerült a vállalkozásnak elvégeznie.






Kapcsolódó cikkek:

Nem lesz határidő-eltolás!

2019-04-16 16:40:00 // Vajda György

Elhozza a karácsony az autópályát

Marosbogáton állnak az autópálya pillérei

2018-12-05 15:48:48 // Mezey Sarolta

Marosbogáton, ahol az autópálya kétszer szeli át a Marost,