Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Fogaras várát 1456-ban említették először, de valószínű, hogy a kővár építése már a 14. században elkezdődött. Története összekapcsolódott az először 1428-ban említett Fogaras vidékével. Erdély története folyamán a fogarasi volt a tartomány legnagyobb uradalma, a vidék története pedig összefonódott a székhelyét alkotó váréval. Mátyás király a családjának tett szolgálataiért 1464-ben Vingárti Geréb Jánosnak adományozta, de 1467-ben meggondolta magát, és visszavette tőle, hogy szükség esetén a havasalföldi vagy moldvai vajdának adhassa. A korszak másik magyar királya, Ferdinánd 1527-ben Majláth István erdélyi vajdának adta, aki ettől kezdve saját hatalmának elősegítése érdekében szeszélyesen váltogatta szövetségeseit. Ő kezdte el a külső vár építését. Fogarast jövendő székvárosának szánta, saját kancelláriát is működtetett itt, 1541-ben pedig ide hívott össze országgyűlést.
Az egyesült erdélyi és királyi seregek 1600. szeptember 18-án Miriszlónál – Fehér megyében, közel Gyulafehérvárhoz – megverték Mihály vajda seregét, aki Fogaras várába menekült, innen küldött békeköveteket Szelestei János és két bojár vezetésével a Nagyszebennél levő erdélyi táborba.
Arra kérte Basta tábornokot és az erdélyi rendeket, hogy hagyják meg őt királyi szolgálatban, és hűsége zálogául felajánlotta anyját, feleségét, fiát, Petráskót, leányát, Florikát és kincseit is.
Szeptember 30-án újabb kéréseit küldte el a követeivel, de ezeket minden alkalommal elutasították. Végül a vajda Brassón keresztül, a Bodza-szoroson át, ott, ahol bejött, ki is vonult.
Ezután, az erdélyi rendek a lécfalvi országgyűlésen Fogarast Csáky István országos főkapitánynak adományozták.
Mihály vajda 1601 februárjában, Rudolf király hozzájárulásával szervezkedni kezdett Báthori Zsigmond ellen, és ismét betört Erdélybe.
Július 10-én Szatmárnémetinél egyesült Basta tábornok seregével, majd augusztus 3-án Goroszlónál – Szilágy megyében – vereséget mért Báthorira.
Kiss Gábor, az Erdélyi várak, várkastélyok című munkájában ír arról, hogy a győzelem után Basta tábornok azt jelentette Mátyás főhercegnek, hogy a vajda ismét fejedelemségre tör, és Gyulafehérvárt is elfoglalta.
Mindezek következtében Basta a vajda megölését határozta el, ezért magához rendelte néhány megbízható vallon hadnagyát, és ahogyan azt a dokumentumok is alátámasztják:
„… megjelenti nekik akaratját, hogyha élni akarunk mi mindnyájan… az oláhot meg kell ölnünk… mert minden módon reánk szándékozott, hogy elvesszen s az országot magának foglalja…”
A vallonok vállalkoztak a gyilkosságra, és háromszáz emberükkel, Beauri Jakab vezetésével 1601. augusztus 19-én a vajda táborába mentek, és csellel behatoltak a sátorába.
Ott Beauri alabárdjával a vajdát leszúrta, többen puskával lőttek rá, és amikor a vajda összeesett, saját szablyájával vágták le a fejét.
A vajda segítségére siető Rákóczi Lajost összevagdalták, Bekényi Jánosnak a fejét vették, a többiek viszont a félelemtől meg sem mertek mozdulni.
Basta ezután a vajda holttestét Gyulafehérvárra vitette, és ott az általa alapított templomban temettette el. Később a románok Havasalföldre vitték, egy ottani kolostorban nyugszanak a földi maradványai.
Bocskai István erdélyi fejedelem vezére, Gyulaffy László 1605-ben Erdély nagy részének meghódítása után Fogaras ellen indult.
Szintén a fent említett szerző közléséből derül ki, hogy jövetelének hírére a német őrség fellázadt, parancsnokukat, Glatz Jánost megölték, és a várat 1605. július 7-én feladták.
Ettől fogva fejedelmi birtok lett, amit a fejedelmek asszonyaiknak engedtek át.
Miután Bethlen Gábort 1613. október 23-án fejedelemmé választották, „... azonnal az ország megcsendesítésére… végházainak, várainak építtetésére fordítá
elméjét – írja Szalárdi –, ... mind helyén, Fejérváratt, Radnóton, Alvincen, Balásfalván, Fogaras és Várad váraiban nagy friss fejedelmi, pompás épületű házakat építtetett vala…”
Bethlen Gábor a vár átalakítását 1623-ban kezdte meg. Ez évben készültek el a régi várkert helyén az istállók és a palánk, melynek hossza a fejedelem utasítása szerint: „... alá az Olt felé igen igyenesen hetvenöt öl”- nek kellett lennie, magasságának pedig „... legalább ötödfél ölnyi”-nek.
Két szögletére egy-egy bástyát emeltek „... kiben (egyben) huszonöt puskás legény férjen szükség idején...”
A túlsó szögletén álló bástya mellett volt a kapu, felette pedig oszlopokon állt „…egy igen szép, deszkás nyári ház, kiben húsz ember elférhessen és az vacsorálhassék benne a ki akar...”
Az 1632-ben készült összeírásban megemlítik a vár kapuját, a belső várat, a négy szobát a „belső rendben”, öt boltozatos helyiséget, az aranyos tárházat, a Báthori-palotákat, a Tomori-bástyát, a Tömlöc-bástyát, a Kerek Palotát, négy új palotát a „pitvar”-ral, a Veres-bástya feletti két nyári házat és az óratornyot.
Bethlen a várat és ennek uradalmát 1626-ban második feleségének, Brandenburgi Katalinnak ajándékozta, aki férjének halála után az 1630. december 1-jén fejedelemmé választott I. Rákóczi Györgynek adta el, ő viszont feleségére, Lorántffy Zsuzsannára ruházta át.
Rákóczi „… Fogarasban csak alacsony épülettel, hogy az várnak kárával ne lehetne – írja Szalárdi –, a város közepin szép egyházat építtetett, s a várnak napkelet és dél között levő egyik bástyáját is, hogy a kapu felől való oldala nem igaz lineával szolgálna a kasamatárul való lövésre, az árokvizet elvitetvén, fundamentumából feltoldotta s megigazíttatta vala…”.
1661-ben Kücsük Mehemed pasa vezetésével a törökök vették ostrom alá a várat.
Az ostromban részt vett Evlija Cselebi is, aki leírja, hogy Fogaras vára:
„...Erdély királyai alá tartozik, de a szász-magyarok hatalmában van. Mivel Kemény János birtoka és katonasága itt volt, azért kapitánya (Bethlen Gergely) nem hódolt meg...”
Miután a várost felégették, a várat is el akarták foglalni, és a tizenötödik napon a törökök segítséget kaptak.
„... Fogaras várának kapitánya ezt látván – írja Cselebi – , noha nem sok esze volt, de az most egyszerre a fejébe jött, s a vár fölött a fehér békezászlókat hét helyen azonnal kitűzte…”
II. Rákóczi Ferenc szabadságharca alatt a kurucok a várat a császári őrségtől nem tudták elfoglalni.
1738-ban Bethlen Gábor udvari kancellár szerezte meg az uradalmat, melyet Mária Terézia 1762-ben a szász universitasnak zálogosított el 80 ezer forintért, nem kevesebb mint kilencvenkilenc évre.
Fogaras vidékéből a szomszédos Felső-Fehér vármegye egyes részeivel kiegészítve 1878-ban hozták létre – Fogaras székhellyel – Fogaras vármegyét, amit 1950-ben egyesítettek Brassó megyével.
A várkápolnát három korábbi helyiségből 1637-1656-ban alakították ki. Ebben tartották az országgyűléseket is addig, míg Apafi Mihály fel nem emelte a követek számát.
1700-tól római katolikus, 1919-től ortodox rítusú volt. 1934-ben külső bejáratot nyitottak hozzá.
Az 1970-es restaurálás során nagyrészt a 17. századi állapotoknak megfelelően állították helyre, leszámítva, hogy kör alakú ablakait négyzet alakúakra cserélték.
A vár tömlöceiben raboskodott Stanca asszony (Vitéz Mihály felesége), Zólyomi Dávid, Bethlen Miklós, Béldi Pál és Haller János is.
Utóbbi fogarasi fogsága idején fordította a Hármas istoria és a Pais, a békességes türésnek paisa című műveket.
Befejezésül még meg kell említsük azt is, hogy 1721-ben Fogarast nevezték ki a román görögkatolikus püspökség székhelyének, és a püspök rezidenciáját a vár déli szárnyának első emeletén rendezték be.
Valójában már Pataki püspök szívesebben időzött Alsószombatfalván, Inocenţiu Micu-Klein pedig székhelyét 1737-ben áthelyezte Balázsfalvára.
Továbbá: a város képviselője volt 1892–1910 között Mikszáth Kálmán, és a várral szembeni gimnáziumban tanított Babits Mihály 1908 és 1911 között.
Tekintettel a vár mai helyzetére és állapotára, összeállításunkat dr. Kálmán Attila tanár-történész az alábbiakkal egészítette ki:
A vár 1874-től a magyar állam, majd 1918 után a román állam tulajdonába került, és több évtizeden át kaszárnyaként szolgált.
1948-1960 között kommunista börtön működött a várban, az 1950-es években 165 politikai fogoly halt meg falai között, főleg a régi királyi rendőrség és a politikai rendőrség, a Siguranţa tagjai kerültek ide. 1967-ben elkezdték restaurálását, amely 1977-ig zajlott.
1968-ban költözött falai közé a múzeum, amely a nagyszebeni Brukenthal múzeum igazgatása alá tartozik. Ugyanakkor el kell mondani, hogy 1923-ban jött létre az Astra égisze alatt a Fogarasföldi Múzeum, amelynek az alapját Valer Literat (ortodox pap, tanár, történész) gyűjteménye alkotta. Ez a gyűjtemény 1973-ban egyesült a várban lévő múzeuméval. 1973-1981 között Fogarasvár Múzeuma név alatt működött, majd 2004-ig Fogarasföld Múzeuma néven, amikor felvette Valer Literat nevét.
A várban, a számos időszakos kiállítás mellett, három állandó kiállítás látható: Fogarasföld története (a bronzkortól 1918. december 1-ig), a régió etnográfiáját bemutató kiállítás és a szépművészeti kiállítás.
A vár legújabb restaurálási szakasza 2020-ban kezdődött, és a tavaly zárult.
* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte el a szerzőnek.