Szerdára gyásznapot hirdetett a kormány a Montenegróban szerencsétlenül járt turisták emlékére. Ha körülnéztünk egy kicsit, mint mifelénk mindennek, a gyász kifejezésének is elég fura megnyilvánulásaival találkozhattunk.
Szerdára gyásznapot hirdetett a kormány a Montenegróban szerencsétlenül járt turisták emlékére. Ha körülnéztünk egy kicsit, mint mifelénk mindennek, a gyász kifejezésének is elég fura megnyilvánulásaival találkozhattunk. Ezen a napon például egyes hírtelevíziók sómenjei, akik egyébként folyamatosan kavarják a román politika amúgy is bűzlő mocsarát, tüntetőleg talpig feketébe öltöztek, miközben, egyáltalán oda nem illő módon, két balesetről szóló bevágás között, az államelnököt szidták. Mások a nemzeti lobogót ünnepelték, … az ortodox egyház két kilométeren keresztül. De akadtak kedves honatyáink között olyanok, akik a nemzeti gyásznapot arra használták fel, hogy interpelláljanak. Egy régi jó ismerősünk, liberális szenátor, a neve nem is fontos, aki egyébként attól lett híres, hogy táblával a nyakában tüntetett pár éve Băsescu leváltásáért, különös interpellációban juttatta kifejezésre „együttérzését” a tragédia áldozatai iránt.
Merthogy eszébe sem jutott az áldozatokra emlékezni, de még a trikolórról is megfeledkezett „nemes” felháborodásában, hogy az állam visszaszolgáltatná a Romániai Német Demokrata Fórumnak a GEG, a német etnikai csoport valamikori elkobzott javait.
A szenátor szerint a GEG náci szervezet volt, amelyet 1944-ben feloszlattak. „Ha Románia most visszaszolgáltat a Német Demokrata Fórumnak egy olyan vagyont, ami egy náci szervezet tulajdona volt, magától jön a kérdés: a román kormányfő és a német kancellár minapi berlini találkozóján miért nem beszéltek arról, hogy Németország nem törlesztette a Romániával szembeni adósságát.” Ezeket a restitúciókat az adósság törlesztésével lehetett volna kompenzálni, mondta a szenátor, mert a 2013. évi 165-ös számú törvény értelmében az állam általi ingatlanok elkobzása 1945-ben nem volt visszaélés. A szenátor feltette a kérdést: vajon mekkora árat fizet az állam a visszaadott ingatlanok bérleti díjára, ha most eurómilliókat érő vagyonokat ad vissza a volt tulajdonosoknak, miközben Románia nem tudja visszaszerezni Németországtól a 16-18 milliárd eurós adósságot?
Az interpelláció persze nem maradt visszhang nélkül, az interneten hemzsegnek a kommentárok. Ezek egy része igazat ad a szenátornak, mások szerint az interpelláló rasszista és xenofób, hiszen nem minden német volt náci, mint ahogy nem minden román volt legionárius. Mások csalódottak, mert azt „remélték”, hogy Crin Antonescu nagyobb hazafinak bizonyul Bocnál vagy Pontánál, de minden reményük illúzióvá vált, amikor Johannist bevette a pártjába.
Talán az egyik kommentátor találta fején a szöget, aki szerint annak kellene utánajárni, hány politikust fizettek le ebben az ügyben, és minden azonnal világossá válnék. Mert mindig van valaki, aki busásan profitál az ügyből. Ismerve a hazai politikai osztályt, vajon nem érdekxenofóbiáról szól az interpelláló szenátor vehemenciája is?
