Épített örökségünk

Grófok rezidenciája

 A reneszánsz stílusban épült keresdi várkastély alapjait még a 15. század közepén rakta le Miklós fia, Márk. Az épület négyszögű udvar köré épült, lőrésekkel ellátott háromemeletes, kerek tornyát domborművű őrzőalakok díszítették. Az emeleti bejáratához balusztrádos lépcső vezetett, a régebbi erődítési gyakorlatnak megfelelően. Tekintettel arra, hogy a rendelkezésünkre bocsátott dokumentációban még számtalan információt találtunk a keresdi kastélyról, befejezésül a megjelent cikkeket még kiegészítjük az alábbiakkal.

17. századból származó stukkódíszek 

A várkastély jellegét külső megjelenésében és belső részleteiben nagyrészt a reneszánsz elemek határozták meg, de vannak régebbről megmaradt középkori részletei is, főként az egykori gótikus várkápolnában. 

Bástyái közül ma csak kettő áll. A keresdi várkastélynak különösen szépek a díszesen faragott ablakkeretei és a balusztrádos tornácfeljárója. A boltozatos térlefedő mennyezetek a gótika, illetve a reneszánsz szellemében készültek. 

Keresztes Gyula, a Maros megyei kastélyok és udvarházak című munkájában azt írja, hogy a reprezentációs termek némelyikénél a kazettás mennyezetek és „czifra párkányok”, a vakolatból mintázott stukkódíszek a 17. század második feléből származnak.

 Az „arany palota” és a „nappali toronybástya” kifestésénél a „czifra festékes és inscripciós” díszítést alkalmazták a reneszánsz díszítőelemeivel.

Az utóbbi helyiségnél a „párkány felett a három ablak között picturákat” készítettek a falak díszítésére.

Az öregtorony harmadik szintjén a „szivárvány bolthajtáson” – boltozaton – párkány futott körbe, és azt cifrán díszítették festett és metszett motívumokkal.

A boltozat közepén a család koronás-kígyós címerét mintázták meg. 

A kazettás mennyezeten – a leltár szerint – a plasztikusan kiképzett tábláknál aranyozást is alkalmaztak. Ezt a termet „aranyosháznak” nevezték.

Bethlen Elek idején „a czifra palota padlása – mennyezete – színes festékkel és virágokkal kifestett és különbnél különbféle festékkel kifestett képekkel volt felékesítve”.

A 17. században az ablaküveg használata már Erdélyben is kedvelt volt

A reprezentációs termek fűtését gazdagon profilozott, zöld és sárga színű, mázas csempekályhák biztosították. 

A termek padlóit négy-, öt- vagy hatszögletű téglalapokkal, illetve különös, piskóta formájú égetett lapocskákkal burkolták.

Keresztes Gyula írt arról is, hogy a 17. században az ablaküveg használata már Erdélyben is kedvelt volt.

Bethlen Gábor külföldi mesterekkel, különféle eljárásokkal üvegeztette be kastélyainak ablakait. Keresden kisebb méretű üvegtáblákkal, illetve ólomba rakott „ólomkarikás” üvegtányérokkal rakták be a termek ablakait.

 Amint azt már említettük, a várkastélyon a 17. század második felében építettek a legtöbbet, amikor az Bethlen Elek birtokába jutott.

Az ő nevéhez fűződik a Bethlen család történetének első kiadása. 

Kiss Gábor az Erdélyi várak, várkastélyok című könyvében ír arról, hogy a kézirat sajtó alá rendezéséről is Bethlen Elek gondoskodott, és ezért a kastélyban nyomdát állítottak fel.

Bethlen Elekről még tudni kell, hogy 1688-ban részt vett az Erdély és Magyarország egyesítéséről folyó tanácskozásokon. 1696-ban halt meg, Keresden temették el.

Az okiratok szerint „… igen pompásan, mind a háznál, mind a temetőnél igen szép castrum dolorisok lévén: az házban való castrum doloris fekete bársonnyal lévén bévonva, az temetőben való fekete posztóval, de különben igen szép, magos tornyos, gombos, az magas színek csaknem tetejét érte…”.

A gyászbeszédet Misztótfalusi Kiss Miklós, a kolozsvári nyomdász még abban az évben kiadta.

A keresdi vár nyomdáját Segesvárra szállították 

Bethlen Farkas Keresden írta meg Erdély történetét a mohácsi vésztől Rudolf koráig. 

Halála után testvére, Bethlen Elek 1684-ben Székesi Mihály nyomdász közreműködésével folytatta a kézirat kinyomtatását.

A munkát azonban Thököly betörései miatt 1690-ben félbeszakították, és a nyomdagépeket a kiszedett művekkel együtt Segesvárra szállították, nagy részük megsemmisült. A menekülésre egyébként nem volt szükség, mert Thököly hada meg sem közelítette a keresdi várkastélyt.

Ezeknél az éveknél maradva: Keresd ezután is a Bethlen család birtokában maradt, és még a múlt század elején is lakták.

A két világháború között birtokosai elhagyták, és gondozás hiányában fokozatosan tönkerement.

A kastély az államosítás napjáig lakott volt  

Keresztes Gyula készítette el a kastély vázlatos felmérését. Abban az időben (1962-ben) az épületek még épségben álltak, de a belső berendezésük hiányzott.

A dokumentációban olvasni, hogy egy idős szász férfi – aki a Bethlen család állandó alkalmazottja volt – mondta el, hogy az államosítás napjáig lakott volt a kastély, s minden berendezés és felszerelés a helyén volt. Beszélt a reneszánsz, a barokk és a török szalonokról, a gyönyörű festett bútorokról, falikárpitokról, pohárszékekről, porcelán-, kristály- és ezüstedényekről, a szebbnél szebb ruhákról… 

Állítása szerint az államosítás napján teherautók hajtottak be az udvarra, és az azokról leugró emberek szó nélkül hordták ki a kastélyból a sok értékes tárgyat, dúlták fel a belsőket, ürítették ki a helyiségeket. 

A garázdálkodó néptanács 

Attól az időtől kezdve a dánosi néptanács gazdálkodott ott, de inkább garázdálkodott. Azután a kastély épületei rongálódtak, a hozzá tartozó park elvesztette szépségét.

A hetvenes évek táján a műemlék-igazgatóság elkezdte a helyreállítási munkát.

1974-ben készítette el Keresztes Gyula a kastély részletes felmérését, és javaslatot tett a helyreállítására és annak felhasználására.

1975-ben a munkát abbahagyták, és az ott raktározott építőanyagot és az előkészített faragott köveket – szerkezeti elemeket – felügyelet nélkül hagyva hordta mindenki...

Éveken keresztül megdöbbentő látványt nyújtottak az égnek meredő üres falak, a hiányos tetőszerkezet, a tönkrement épületek, a gótika és a reneszánsz szép emléke.

Dr. Kálmán Attila történész kiegészítése:

A Bethlenek leszármazottai 2007-ben kapták vissza a kastélyt, és tették, ami az erejükből telt, majd ötven évre átadták megőrzésre a Szent Ferenc Alapítványnak.

Az elmúlt években több régészeti ásatásra is sor került a Maros Megyei Múzeum és a Teleki László Alapítvány jóvoltából, az alapítvány szakemberei a közelmúltban a stukkók feltárásán, konzerválásán, restaurálásán dolgoztak. 

2022 októberében jelentette be a Nemzeti Portrétár Alapítvány, hogy a Teleki László Alapítvánnyal azon dolgoznak, hogy múzeumi tereket alakítsanak ki, és elkezdték a család portréi felkutatását. 

A kastély jelenkori története elszomorító és egyben reménykeltő. 

Szomorú, mert még mindig romos állapotában láthatjuk, bár sokan dolgoznak a megmentésén. 

És reménykeltő, mert a kastély látogatható, megcsodálható, és a szakemberek segítségével valamikor újra majdnem a régi fényében pompázhat.

Úgy gondolom, hogy ebben az esetben is, mint minden erdélyi kastély vagy műemlék esetében, még nagyobb, szélesebb összefogásra van szükség az erdélyi magyarság részéről. 

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnöknek és Demján László műemlékvédő építésznek. Fotó: Csedő Attila és Demján László.

* Összeállításunkat – tekintettel az épületek mai állapotára – dr. Kálmán Attila tanár, történész soraival egy későbbi lapszámunkban még kiegészítjük.