Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A Maros folyó felső szakaszának völgyétől keletre, a Görgényi-havasok között egy ötszáz méter magas hegytetőn emelkedik Görgény várának maradványa. Az 1708-as lerombolása óta a természet visszahódította a háromhektáros középkori erősség területét. A várrom alatt terül el Görgényszentimre (Szászrégentől alig néhány kilométerre). A községben található egy nagy méretű kastélyegyüttes.
A görgényszentimrei várkastélyt már 1364-ben említik az okirataink, birtoklói között fejedelmek, vajdák és alvajdák sorát ismerjük. A 16. században Izabella királynő kapja jegyajándékul.
Keresztes Gyula a Maros megyei kastélyok és udvarházak c. könyvében leírja, hogy a királynő címere a várépület falát díszítette, és ezt felsővadászi I. Rákóczi Ferenc görgényi várának leltárkészítői 1652-ben még látták és feljegyezték.
A görgényi várról M. Visconti 1699-ben készített egy rajzot, és a kép, valamint egy korabeli leltár alapján fogalmunk lehet annak nagyságáról, épületeinek kialakításáról, felszereléséről, anyagi gazdagságáról és nem utolsósorban a berendezéséről.
A magaslaton álló várat külső és belső kőfal övezte, és a domb oldalán végighúzódó emelkedő út vezet el a kősziklába ásott mély árok – ez betöltődött – feletti deszkaházhoz, vagyis a Kapubástyához.
A három öl magasságú közfalban lévő ókapunál láncos felvonóhídon lehetett a várba bejutni. A kapuközben álló „ágasra” kötve csüngött a jelzést adó rézharang.
Ugyancsak Keresztes Gyulának van tudomása arról, hogy a leltár több bástyát sorol fel, ezek a deszkahíd melletti Kapubástya, Harcsafark-bástya, Veresbástya, az Új bástya és a Patak- (víz felőli) bástya.
Azonban a leírás alapján azok elhelyezése csak feltételesen azonosítható a képen látható tornyokkal, vagyis a bástyákkal.
A leltár felsorolja a filagóriákat, boltházakat (boltozatos helyiségek), tárházakat (anyag-, szőttpokróc- és lőszertároló), tornácokat, kamrákat, palotákat (ebédlő, lakószobák), pincéket, grádicsokat, lépcsőket, folyosókat. Ugyanakkor a leltár számba veszi a kőfalakat, az azokon lévő kilövőnyílásokat, az ott elhelyezett harci eszközöket, a Harcsafark-bástyában lévő „kapuhelyet” (házat) az óralábbal és a köteleken függő órát mozgató súlyokkal.
A leltárkészítő megjegyzi azt is, hogy a Kerekbástya melletti réztarackot Ferdinánd császár öntette 1545-ben, továbbá, hogy a konyha melletti (harci) folyosón négy ágyút számolt össze, amelyek közül kettőt Bethlen Gábor fejedelem, egyet pedig Báthori Zsigmond öntetett, de még felsorolja a lisztesházat, az élelmiszertároló kisebb-nagyobb kamrákat (szalonna, füstölt hús, zöldség, hagyma, fokhagyma, túró), pincéket (zöldség- és borospince, a hordók számát és űrmértékét) és az ecetesházat is.
A Harcsafark-bástya melletti pincénél megemlíti az ott látott Kovacsóczy Farkas címerét is, mely 1593-ból való. Részletesen írja le a tömlöcházat, mely a vár udvarán a hegyvonulat kősziklájába mélyített (kivésett) veremszerű boltozatos helyiség, leeresztőnyílással és egy lélegzőlyukkal ellátva – Keresztes Gyula a vár felmérése alkalmával oda leereszkedve érezte annak hűvösségét.
A leltár tudósít a vár építményeinek építőanyagáról (kő, tégla, vesszőből font és vályogozott fal), a vakolt és meszelt falakról, a gyalult deszkamennyezetekről, a deszka-, tégla- és földpadlókról, a helyiségek ablakainak számáról és a kialakítási formájáról is. Nem mellőzte az összeíró megjegyezni az ingóságok akkori állapotát és a tárgyi hiányait sem.
Miután II. Rákóczi György 1657. október 27-én a fejedelemségről lemondott, novemberben a rendek kétezer-kétszáz tallér kifizetése mellett Görgényt neki adományozták.
Itt töltötte utolsó napjait Barcsay Ákos fejedelem is, akit ellenfele, Kemény János 1661-ben innen vitetett Kővárra, de kísérői útközben a Kolozs megyei Répa falu határában meggyilkolták, és holttestét Kozmatelkén temették el.
Kemény János 1662. január 22-én a nagyszőlősi csatában az Apafi Mihály segítségére siető Kücsük Mehmed jenői bég seregétől vereséget szenvedett, életét vesztette.
Hívei két részre szakadtak: a törökpártiak Görgényben gyülekeztek, és a már megválasztott Apafi mellé álltak, a németpártiak pedig a bethleni várban gyűltek össze, hogy Kemény Péter számára megszerezzék a fejedelemséget. Kísérletük nem sikerült, kénytelenek voltak fejet hajtani Apafi előtt.
A görgényi vár urai sorban követték egymást, és valamennyien építkeztek ott. Báthori István 1572–1573 között épített itt, kőfaragó mestereket rendelt a munkálatokhoz. I. Rákóczi György idegenből hozott mestereket, köztük a velencei Agostino Serenát, aki a vár bástyáinak tervét készítette és a munkát irányította. A Veresbástyát neki tulajdonítják.
Haller Gábor 1639. július 2–4. között, amint azt a naplójában is leírta, a fejedelem rendelésére lerajzolta a várat, és ahhoz egy bástyát tervezett.
Kiss Gábor az Erdélyi várak, várkastélyok című könyvében ír arról, hogy 1705 novemberében a zsibói csata után a kurucok Görgényt elvesztették ugyan, de 1706 tavaszán már ismét a kezükben volt. A császáriak Rabutin tábornok vezetésével 1707 októberében kezdték meg a vár ostromát.
Amikor a kapitány, Rátoni István meghalt, az őrök 1708. március 10-én, az éj leple alatt kirohantak a várból, átvágták magukat a németeken, és elmenekültek. A megmaradtak másnap feladták a várat, amit Rabutin leromboltatott.
A vár építőanyagát leszállították a domb alatti faluba, és ott egy nagy kastélyegyüttest hoztak létre. Ennek épületei részben ma is állnak.
A görgényszentimrei várkastély a vadászatok alkalmával királyok, fejedelmek kedvenc találkozóhelye volt.
Ma már csak a domboldal peremén látható a kőfal maradványa, cserjével, fákkal benőve.
A keleti oldalon készített menekülőalagútnak csak a bejárati részébe lehet bejutni, és néhány métert haladni. A vár udvarán egy szoba nagyságú kápolna áll, melyet a helyi római katolikus egyházközség gondoz.
* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnöknek.
Képek: Demján László műemlékvédő építésztől és a varak.hu honlapjáról.