Épített örökségünk

A történelmi emlék, melynek okleveles említése 1295-re datálható

A Körös-völgy várkastélya

Borosjenő, a Fehér-Körös partján fekvő egykori járási székhely Aradtól északkeletre, szűk negyven kilométerre fekszik. Neve a magyar Jenő törzsnévből ered, melynek szállásterülete lehetett. Előtagja a környék gazdag bortermő voltára utal. Várát 1295-ben említik először Castri Jeneu alakban. Albert magyar király 1438-as sikertelen hadjárata után a Murád szultán bosszúja elől menekülő szerbek telepedtek le itt. A település szerb neve Hunyadi János tiszteletére született. 1564-ben elfoglalták a törökök, 1595-ben Borbély György karánsebesi bán foglalta vissza. 1658-ban ismét a törökök kezére került, akiktől a települést 1693-ban foglalták vissza. Határában a balukányi malom környékén lehetett a 13. századi eredetű, de először 1318-ban említett, Szent Dénes tiszteletére szentelt monostor, és mellette állt Szentlélek-templom, melyek a tizenöt éves háborúban pusztulhattak el.

Az első vár okleveles említése 1295-re datálható

A Fehér-Körös partján, az egykori Zaránd vármegyében található városra utaló első okleveles adatunk 1199-ből származik.

Imre király egy Beche nevű nemesember fiaitól, Jánostól és Lukácstól elvette a Köröshöz és a Makra-hegyhez közeli, Dienes vértanúról nevezett zárdának és a Szentlélek-templomnak – amely minden bizonnyal Jenő közelében lehetett – a kegyuraságát.

Amint azt már a felvezetőben jeleztük, első várát 1295-ben említik Castri Jeneu alakban mint királyi várat. Egy 1347-ben kelt oklevélben I. Lajos király megparancsolja a váradi káptalannak, hogy a Ferenc pankotai és desznői várnagy és a Dénes fia Ábrahám között támadt birtokhatárvitában tartson vizsgálatot.

Nem tudni, hogy a település mikor került a Losonczy család birtokába

Hogy Borosjenő mikor került a Losonczy család birtokába, nem tudjuk, de Kiss Gábor az Erdélyi várak, várkastélyok című könyvében arról ír, hogy 1387-ben Losonczy István szörényi bán már innen keltezte az egyik levelét.

Losonczy László és István 1477-ben káplánjuknak, Szécsényi Antalnak adták a Jenő városában lévő Szentháromság-kápolna rektorságát.

A törökök bevonulnak a fejedelem által elhagyott várba

A fent leírtakat követően csak 1564-ben történik említés róla ismét, amikor János Zsigmond, Erdély fejedelme a német kézben levő Jenő várát elfoglalta. Miután Schwendi Lázár császári tábornok fegyverszünetet kötött a temesvári pasával, a fejedelem által elhagyott várba bevonultak a törökök.

Erről az eseményről Istvánffy így ír:

„…amint Gyula… elveszett táborát és ágyúit Jenő ellen indította… Mikor a várat már néhány napon át lőtték a németek félelmükben elhatározták, hogy azt az ellenségnek átadják… Az őrség tehát, az éjfél sötétjét bevárva, ott hagyta üresen a várat…”

A törökök felgyújtják a várat

A fent említett szerző közléséből derül ki az is, hogy az 1595. évi pozsonyi országgyűlést követően Báthori Zsigmond vezére, Borbély György karánsebesi bán szeptember 16-án körülzárta Jenő várát.

A sövényfalakkal, árkokkal és kettős sánccal övezett, hétszáz török katonával védett erősséget Király György váradi helyettes kapitány ágyúkkal kezdte lövetni, mire a törökök a külső várat felgyújtották, és a belső várba vonultak vissza. Végül is egy hónapi kemény ostrom után október 22-én sikerült azt is elfoglalni.

Megölik a Moldva felé menekülő fejedelmet

1599-ben Báthori András bíboros lett Erdély fejedelme, akit a Porta is hajlandó lett volna támogatni, ha megkapja Lippa és Jenő várait. 

A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnök által a rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból kiderül, hogy miután ezt a fejedelem megtagadta, nem kapott katonai támogatást a szultántól, és így kis létszámú seregével nem tudott ellenállni Mihály vajda hadainak, és Nagyszebennél vereséget szenvedett. A Moldva felé menekülő fejedelmet székely parasztok megölték.

A vár és tartozéka Bethlen Gábor fejedelem birtokába kerül

A történelem lapjai tanúskodnak arról, hogy Erdély új fejedelme, Báthori Zsigmond 1601-ben a várat kilencvenhat faluval együtt Toldi Istvánnak adományozta, de 1604-től már Petneházy István főkapitány szerezte meg az uradalom legnagyobb részét. Petneházy 1616-ban még mindig jenői főkapitány, azonban ekkor már a vár és tartozéka Bethlen Gábor fejedelem birtoka.

Lippa 1616. június 14-én történt átadásával török elleni végvár lett Jenő vára is. A szultán azonban e vár átadását is követelte Bethlentől. 

„…Jenő várának megadásával a mi kegyes és felséges kedvünket és kívánságunkat megékesítsétek és annak eleget tegyetek…”

Bethlen azonban ezt Kamuthy Farkas követ útján visszautasította.

1620-ban új kapitánya lett a jenői várnak belényesi Gálffy György személyében, aki azonnal hozzákezdett a kijavításához és megerősítéséhez, mert, mint esküjében fogadta:

„…az én kegyelmes uram ő felsége birodalmától és Erdélyországtól s magyar kézből való elidegenítésétől oltalmazni igyekszem…”

Haller Gábor folytatja a vár kibővítését

Szintén Kiss Gábor munkájából tudjuk meg, hogy 1651 februárjában Haller Gábort nevezik ki a jenői vár főkapitányának, aki már évek óta vezette az erődítmény építését, és azt be is akarta fejezni. Előbb a délkeleti bástyát építette meg, hatalmas cölöpökre rakva a Körös gyakori áradása miatt, azután a városra néző délnyugatit emeltette magasabbra, majd az északkeletit javíttatta ki. Az északi és a keleti bástyák között árkot húzatott, azon belül palánkot építtetett, és: 

„…ott is egy jó várost ültetett vala – írja Szalárdi János – rácokkal és egyéb emberekkel, s a két várost emelcsős kapus híddal egybefoglalván, a sziget előtt levő árkokra is Béli felé hidat és emelcsős kaput, s afelett alkalmatos strázsáló helyet építtetett vala…”

Amit a jenői végváriak hadakozásairól tudni kell

Az 1650-es években a jenői végváriak váltakozó szerencsével hadakoztak a gyulai törökökkel, és gyakran a sarkadi és szalontai hajdúkkal egyesülve vezettek portyákat a török ellen.

Seres István a Várak, kastélyok, templomok című történelmi és örökségturisztikai folyóirat 2013. októberi számában ír arról, hogy 1658 júniusában 1200-1300 magyar vitéz gyűlt egybe.

Újlaky László kapitány parancsára a Diószegi Kristóf lovas hadnagy vezette jenői vitézek és a Thúry Mihály Zaránd vármegyei alispán parancsnoksága alatt levő nemesség a sarkadi és szalontai hajdúkkal indult el a Gyuláról kijött törökök ellen.

Bár a magyarok által vetett les nem a legjobban sikerült, és a martalékot talált törökök még időben visszafordultak, a magyarok június 21-e hajnalán még így is el tudták fogni a gyulai Haszán agát és Mehmet agát, a kutasi és lökösházi földesurat. 

Rákóczi György elrendeli a vármegyék és a székely székek fegyveres erejének összeírását

Borosjenő őrsége nem vett részt a fejedelem lengyelországi hadjáratában, a török fenyegetés árnyékában levő Hunyad, Zaránd és Szörény vármegyék ugyanis felmentést kaptak a hadba kelés alól.

Seres István közléséből az is kiderül, hogy 1658 januárjában Rákóczi György éppen Jenő fenyegetettségének hírére rendelte el a vármegyék és a székely székek fegyveres erejének összeírását. Augusztusban Köprülü Mehmed nagyvezír személyesen vonult Jenő alá.

Miközben Újlaky László kapitány betegen feküdt, a civil lakossággal a várvédő katonaság „színe-java” is elhagyta a várat, Szalárdi János leírása szerint a várhoz tartozó gyalogsággal együtt alig háromszázötven fegyveres maradt. Végül a védők követséget menesztettek a nagyvezír táborába, és szeptember 2-án szabad elvonulás mellett feladták a várat. A fejedelem Nagyváradon törvényt ült Újlaky kapitány, Diószegi Kristóf lovas hadnagy, valamint a feladásban részt vett német óbester felett, majd a piacon mindhármuknak fejét vétette. Egyedül a nagyvezír táborába küldött követ, Thúry Mihály alispán menekült meg a halálos ítélettől.

A török rögtön berendezkedett, és a vár kedvező fekvését látva, a temesvári beglerbég hamarosan ide tette át tartományi székhelyét, amit egyes források már 1660-ban is jenői vilajetként említenek. Harmincöt esztendőnek kellett ismét eltelnie, hogy a térség végleg felszabadulhasson a török uralom alól.

Demján László kiegészítése

Bethlen Gábor hajdani, még békés Erdélyi Fejedelemségében a szabad királyi városok jogait kihirdető rendeletei után bő ötven évvel a törökök már keményen döngették a délvidéki tájakat. Ekkoron a temesvári székhelyükkel egyenrangú Jenőre helyezték át fő táborukat. 

Ide érkezett az erdélyi rendek helytarója, Barcsay Ákos is, hogy Lugos és Karánsebes átadásával, valamint a háromszorosával megemelt éves adóval kiválthassák Erdélyország szabadságát és fejedelemségének elfogadtatását. A híres török utazó, Evlija Cselebi (Evliya Çelebi) leírásában csodálatát fejezte ki az akkori idők modernségét magán viselő borosjenői vár állapotának említésekor: 

„e városon belül, a várban csínos váracska… Négy szögletén deszkatetejű négy erős torony van, mely falának szélessége 8 arsun /építészetben használt 1 arsun = 75,77 cm/, azaz kb. húsz láb. E belső várnak egy nyugatra néző kapuja van, ennek árka is tele van folyóvízzel”. 

Ez a leírás kissé eltér az egyes későbbi utazók által említettektől, melyek a Körös által kétszeresen körbezárt vízi várként említik a várat. A külső négybástyás védőfalakon belül szögletes tornyokkal védett, szintén vízzel körbevett belső várról írnak. Érdekességként említhetjük meg az akkori várost is, melyet nyolc körbástyás, védőpalánkos fal védett, a váradi, temesvári és gyulai kapukkal.

A hányatott időkön és történelmi rendszereken átesett várépítményen végre megkönyörült a sors, két éve elkezdődött a teljes felújítása. A Rómer Flóris Terv anyagi és szakemberállomány támogatásával, a megyei múzeum szakembereinek bevonásával megújuló várkastélyt a helyi önkormányzat fogja hasznosítani. Konferencia- és kiállítási termeket alakítanak majd ki, helyet kap benne egy állandó múzeumi tárlat, eredeti, korhű, régmúlt időket megelevenítő terem, hagyományos mesterségeket bemutató műhely és egy borozó lesz benne. A tervekben szerepel a külső erődfalrendszerből megmaradt, a vártól ötven méterre levő bástya restaurálása is.