Eperjesi Noémi projektje

Nemzetiségekről mesélő diákkezek

A Romániában élő nemzetiségek intézményes anyanyelvhasználatát jeleníti meg az a húsz alkotás, amelyet Eperjesi Noémi képzőművész marosvásárhelyi diákokkal készített az elmúlt tanévben. A rajzórákon született munkák szeptember 26-án, a nyelvek európai napja alkalmából kerültek először bemutatásra a Konstancán szervezett LinguaFesten. A képzőművészt a 13 tanítványával közös projektről kérdeztük.

– Honnan indult a kezdeményezés?

– Részt szoktam venni interetnikai táborokban, így ismerkedtem meg Laczikó Enikő államtitkárral, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetőjével, aki felkért a húsz romániai nemzetiséget vizuális képességek által megjelenítő projekt kivitelezésére. Adott volt a téma – minden kisebbség küzd azzal, hogy a közintézményekben saját anyanyelvén értethesse meg magát, és a rajzoknak az ehhez való jogról kellett üzenni –, és az is le volt szögezve, hogy tíz fiúcska és tíz leányka kell megjelenjen népviseletben a munkákon, a mozzanatok, illetve a kompozíció megtervezésében viszont szabad kezet kaptam. A marosvásárhelyi Romulus Guga és George Coşbuc iskolákban heti egy rajzórám van egy-egy osztállyal. Ez rendkívül kevés idő egy ilyen feladat teljesítéséhez, ezért is kértem, hogy ne legyen határidő. Januárban kezdtük el a munkát, ami öt hónapig tartott.

– Hogyan választottad ki a diákokat?

– Az volt az eredeti elképzelés, hogy a húsz nemzetiséget húsz hatodikos-hetedikes jelenítse meg, de miután egyesek visszaléptek, 13-as létszámú lett a csapat. Sokat gondolkoztam azon, hogy magas szintű művészi képzéssel nem rendelkező gyerekekkel hogyan közelítsük meg a feladatot, végül arra a következtetésre jutottam, hogy minden nemzetiségnek van egy gyönyörű színvilága, erre kell a hangsúlyt fektetni.

– Mivel kezdted a munkát?

– Vázlatszerűen minden rajzlapra készítettem egy keretformát a felső sarokban Románia térképével, és a térképbe egy figuratív elemet, a megjelenítendő fiú vagy lány árnyékát helyeztem el. Arra kértem a diákokat, hogy a belső teret még hagyják üresen, és a kereteket díszítsék ki a megfelelő népművészeti motívumokkal. Következő lépésként kisorsoltuk, hogy ki melyik nemzetiséget jeleníti meg. Nagy örömömre volt, aki négy nemzetiséget is vállalt, egy roma kislány pedig a saját nemzetiségét választotta. Forrásanyagként azt a – kisebbségek viseletét, hagyományait képekben és történetekben bemutató, országszinten egyedi – albumot használtunk, amit Laczikó Enikőtől kaptam. De a konkrét ismeretanyag mellett a diákok saját elképzeléseiket is kifejezésre juttatták a munkákon. 

– Milyen technikákkal dolgoztak a gyerekek?

– Három-négy technika is helyet kapott a rajzokon, színes ceruzával, filctollal, akrilceruzával is készültek munkák. Szerkezetileg az alkotásoknak két figyelmi központja lett, a keret, illetve a kompozíció. A különböző helyszínek – bíróság, kórház, rendőrség, iskola – szereplőinek megjelenítése két hónapot vett igénybe. Júniusban készültek el a művek, és amikor elküldtem őket az államtitkár asszonynak, azt mondta, ezeket feltétlenül meg kell mutatni a nyilvánosságnak. Anyagilag a Maros Megyei Tanács nyújtott ehhez támogatást, ugyanakkor a megyei tanfelügyelőség és a kis rajzolók szülei is lelkesen az ügy mellé álltak, és mindenben segítettek. 

– Milyen tapasztalatokkal gazdagodott a csapat a konstancai fesztiválon?

– A LiguaFesten valamennyi romániai kisebbség megmutatkozott, így a velem tartó tíz gyermek felejthetetlen élményekben részesült, többek között tatár és görög táncban, háromnyelvű éneklésben gyönyörködhetett. Egyikük meg is jegyezte, nem gondolta volna, hogy ennyiféle nemzetiség él az országban. Néhány diák a tengert is most látta először, ez még felejthetetlenebbé tette az együttlét három napját. De az is hatalmas boldogság volt, amikor először megpillantották a kiállított húsz munkát. 

– A továbbiakban hol tekinthetők meg az alkotások?

– Egy temesvári rendezvényen, de-cemberben pedig a tervek szerint Bukarestben, a Cotroceni-palotában. Ugyanakkor ígéretet kaptam arra, hogy a közeljövőben egy, a témához kötődő esemény keretében a marosvásárhelyi közönség is megismerheti a diákjaim műveit.