Ép ész, gépész – zenész (I.)

Egy megjegyzés szerint az igazi matematikus nem halmozza az élvezeteket, hanem élvezi a halmazokat. Ezúttal egy halmazos feladat megfejtésére hívom ki olvasóimat. Adottak a következő halmazok: Egri csillagok, Szentírás, Zemplén Géza, transzformátor, Műegyetem Zenekara, a Vicinális Dugóhúzó és 1956. Végezzük el egyenként e halmazok keresztmetszetét a Találós kérdés nevű halmazzal! Eredményképpen egy híres személy nevét, szülővárosát, valamint születési és elhalálozási évét kapjuk meg. Akik már rég nem gyakoroltak matematikából, azokat emlékeztetem, hogy a halmazok keresztmetszete a közös adatokat jelenti.

Hogy egyszerűbb legyen a feladat, következzen a segítség.

* Gárdonyi Géza az Egri csillagok című regényében az ágyú régies nevét gyakran emlegeti, mely hősünk családneve is.

* Az Ószövetségben a zsidók első pátriárkája – a tudós egyik neve megegyezik a pátriárkáéval.

* Zemplén Géza vegyészmérnök, a magyar szerves kémia megalapozója abban a városban kezdi tanári pályáját, amelyben az a tudós született, akinek a nevét kutatjuk; továbbá a két professzornak közös neve is van.

* A transzformátort ugyanabban az évben találta fel három magyar tudós (Déri Miksa, Bláthy Ottó Titusz és Zipernowsky Károly), amelyben rejtvényünk főhőse született.

* A Műegyetem tanára és a Műegyetem Zenekarának tanár elnöke ugyanez a személy.

* A Vicinális Dugóhúzó a Műegyetem hallgatóinak paródialapja, melyben e neves professzorról is több anekdotát örökítettek meg.

* Az 1956-os forradalom éve egyben a legendás professzor életének utolsó éve is. Válaszképp ismerkedjünk meg egy legendás hírű mérnök professzorral!

Ma alig ismert szó a pattantyú, pedig évszázadokkal ezelőtt még így nevezték az ágyút. A szó érdekes módon inkább a harci szerszám hangját emeli ki, mint a hatásfokát. A pokoli masina kezelőit pedig még nem tüzérnek, hanem pattantyúsnak nevezték.

Pattantyús Ábrahám Géza 1885-ben született Selmecbányán, ugyanabban az évben, mint a transzformátor. A személynek és az eszköznek is korszakalkotó fontossága van. Magyarként büszkék lehetünk mindkettőre!

A kis pattantyúslegény, akár a pattantyú lövedéke, oly sebesen haladt előre a tanulásban. Talán nevéből eredően leginkább a gépek érdekelték, és emellett különös (vagy éppen természetes) módon a muzsikálás. 1907-ben már okleveles gépészmérnökként búcsúzott a Királyi József Műegyetemről. Ezt követően tanársegéd, majd 1910-től tanulmányútra indul – talán szerencsét próbálni –, mint a népmesék hősei.

Ő is, mint a legtöbb népmesei hős, külföldi tapasztalatokkal gazdagodva újra hazatért, hogy hazájában kamatoztassa szerzett tudását; továbbra is a Műegyetemen oktatott.

Pattantyús Ábrahám Géza hamar legendává nőtte ki magát, ő lett a híres és a kedvelt Patyi bácsi. Akár egy technikai lexikon, olyan irdatlan mennyiségű hasznos tudással rendelkezett. Végzettjeit egy idő után úgy emlegették, mint akik a Pattantyús-iskolába jártak. Mindenesetre kőkeményen megszilárdította és világszínvonalúra emelte a magyar gépészmérnökképzést. Kézikönyveit a gépésztudomány bibliájaként tartották számon. A nagyobb diákok mindig azt tanácsolták az újoncoknak, hogy vizsgára feltétlenül legyen náluk egy-két ilyen kötet – ha másért nem, hát puskázásért. „A nagytekintélyű Patyi-könyvvel az első szemeszterben ismerkednek meg a hallgatók, aztán a diplomaterv megvédésre is táskájukba teszik, s magukkal viszik a praxisba is.”

Pattantyús professzor úrnak a gépek mellett volt még egy nagy tudományos szerelme: a muzsika. Talán ő sem tudta volna megmondani, hogy a zene harmóniája segítette őt a gépek összehangolt működésének tervezésében, vagy éppen fordítva történt. Mindenesetre a Műegyetem kitűnő hely volt hangászi képességeinek kihasználásában is.

Külön érdekesség, hogyan fejlődött a legendás Patyi bácsivá a professzor. Mindenesetre a Patyi bácsi kifejezés sokat elárul róla. Nem hivalkodik azzal, hogy ő professzor, inkább közel akar kerülni hallgatóihoz azzal, hogy megengedi nekik a lepatyizást. Számtalan mókás történetet jegyeztek fel róla azok a fránya diákok, akik azt a Vicinális Dugóhúzót szerkesztették. No, ember legyen a talpán, aki kitalálja, milyen ördöngös masinéria a Vicinális Dugóhúzó! Az igaz, hogy eléggé agyafúrt dolog egy diáklaptól, hogy ilyen megtévesztő nevet adjon magának. Mindenesetre ebben a lapban a huncut hallgatók névtelenül szépen megfogalmaztak mindent, amit említésre méltónak találtak – még a durvább kritikákat is. De ami meglepő, hogy Patyi bácsiról csupa szívmelengető történetet jegyeztek fel. Ezúttal próbáljuk meg az anekdoták által megismerni Patyi bácsit, vagyis úgy, ahogy a diákszemek látták! Patyi bácsi kellő humorérzékkel vette tudomásul, ha néha ő is tévedett. „Derű áradt belőle. Ha valami tévedésen, elszóláson kapta rajta magát, tettetett aggódással sóhajtotta: Csak valahogy a Vicinális Dugóhúzóba bele ne kerüljön! Mindig belekerült!”

Patyi bácsi bizonyára nagyképű hallgatókkal – jobban mondva locsogókkal – is találkozhatott az egyetemen, de szépen ledorongolta az orrukat fennhordó leendő mérnök urakat. „... jó vezetőmérnök csak az lehet, akinek lelki és szellemi képességei a következő arány szerint oszlanak meg: 50% erkölcsi erő, 25% általános műveltség és 25% szaktudás.” Aztán, ha a Patyi bácsi tudása jelentette azt a huszonöt százalékot, akkor mekkora lehetett az embersége? Erről is vall egy tanítvány. „Egyetemi tanulmányaim vége felé, 1950 nyarán a végszigorlatra készültem, amikor Pattantyús professzor felajánlotta: meghív Ábrahámhegyre, ahol nyaralója volt, hogy befizeti szállásomat, étkezésemet a szomszédos Tar-vendéglőben, készüljek ott nyugodtan a végszigorlatra. Közben kikapcsolódás a strandon úszással, evezéssel és tenisszel a nyaraló melletti pályán. Sok könyvvel leutaztam, s erősen tanultam, bár közben elmentünk kirándulni a salföldi kolostor-romhoz is, de közben mindig folyt az agytorna. Egyszer a professzorral kettesben eveztünk ki a Balatonra, s nekem evezés közben bizony le kellett vizsgáznom több óra alatt.”