2021. október 26., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Átadták a Tamási Áron-díjat

„Van nekem egy falum. Némelykor, ha lelkemmel burkolom magam körül, úgy tetszik, mintha én építettem volna őt, mikor még Isten szándékában laktam. Máskor meg szülőmnek érzem, aki egy csillagos estén, szomorú-mókás mese után fogant engem.” 

Az idézet szeptember 19-én, Tamási Áron születésének 124. évfordulóján hangzott el Farkaslakán, ahol a 2021. évi rangos Tamási Áron-díjat adták át Kilyén Ilka színművésznek az erdélyi irodalom és kultúra fáradhatatlan szolgálatáért, és a 2020-as díjazott Mihályi Magdolnának, aki férjével, Varga Sándorral együtt életre hívta, és ma is életben tartja a Csíkcsomortáni Verstábort. 

A tavalyi kitüntetett kérése volt, hogy a szülőháznál szervezett évfordulós ünnepségen vehesse át az elismerést. Nem alaptalanul, hiszen a szülőfaluban a Farkaslaki Tamási Áron Művelődési Egyesület és a helyi polgármesteri hivatal méltó ünnepséget szervezett a születésnap és a díjazás köré.

A megemlékezés és egyben a székely kultúra napja a helyi római katolikus templomban tartott emlékmisével vette kezdetét. Bár a szülőház ma már igencsak eltörpül a lendületesen fejlődő település elegáns, újonnan épített vagy felújított házai, szépen rendezett portái között, udvarán különös, varázslatos hangulat érinti meg a résztvevőt. Az alkalomra megnyíló kicsi házban berendezett múzeum a hajdani fényképekkel a múltat idézte, a ház udvarán összegyűlt, színes farkaslaki viseletbe öltözött asszonyok, lányok és az érdeklődő közönség a kibontakozó „örömünnepen” a hálás jelent képviselték. A vidám alaphangot a dr. Fodor Béla etnomuzikológus vezette udvarhelyszéki Napkorona népzenekör több mint húsz településről összesereglett tagjai adták meg, akik az abásfalvi zenekar kíséretében olyan szívből, lélekből énekelték a népdalokat, amilyent ritkán hallani. A díjazókat és díjazottakat, az ünneplő közönséget az együvé tartozás fontosságát hangsúlyozva Kovács Lehel, Farkaslaka polgármestere köszöntötte.

Örömünnep a szülői ház udvarán

Fotó: Jakab Emil


Jó együtt örülni és hálát adni azért, hogy 124 évvel ezelőtt egy szeptemberi napon Tamási Áron megszületett, és a mesebeli királyfihoz hasonlóan elindult világot látni. De szülőhelyéről az Üveghegyen túl sem feledkezett meg, minden szavával, gondolatával székely népét szolgálta és szolgálja, minden évben valamilyen ajándékkal lepve meg a helybelieket. Az idei ajándék egy gyönyörű könyv Tamási Áron életéről és munkásságáról a budapesti Tamási Áron Közalapítványtól – hangzott el Hadnagy Jolán, a Farkaslaki Tamási Áron Művelődési Egyesület elnökének, a rendezvény lelkes szervezőjének beszédében.

Tamási Áron joggal mondhatta, hogy „jó embernek kell lenni ahhoz, hogy jó magyar legyen valaki”, és ilyen emberek a díjazottak is, akik munkásságuk alapján méltán vehetik át az elismerést – hangsúlyozta Soós Zoltán konzul Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának képviseletében. A beszédek között Botorok Annamária, Ágoston Eszter (a Dr. Palló Imre Művészeti Líceum diákja) és a helyi Tamási Áron Általános Iskola szép hangú IV. osztályos tanulói: Ágoston Anna, Hadnagy Fanni, Pakot Zsófia, Pakot Zsanett, Simó Zselyke népdalokat énekeltek.

„…Vallom és hirdetem s mindig hirdetni fogom, hogy az országhatárok felett van egy szellemi és erkölcsi közösség, amely a világon szétszórtan élő magyarokat egybekapcsolja és egy lelki impériumban egyesíti. Ez is teszi, hogy nyílt és becsületes módon munkása és ápolója legyek ennek a szellemi közösségnek.” (Tamási Áron: Gondok és gondolatok)

A Tamási Áron-díjat a fenti idézet jegyében a 25 éve elhunyt Tamási Áronné Bokor Ágota alapította, és ugyancsak ő hozta létre a Tamási Áron Közalapítványt is azzal a céllal, hogy az elismerést minden évben olyan jeles személyiségnek ítéljék oda, „aki az író szellemében a magyarság és más népek békés együttélését, a bárhol élő magyarság fennmaradásának ügyét szolgálja.” Ugyancsak Tamási Áronné tette lehetővé, hogy 1993-ban az akkori jeles évfordulót ünneplő székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium tehetséges és arra méltó diákjai ösztöndíjban részesüljenek.

Az első díjazott Tompa Miklós rendező volt, a Tamási-művek legavatottabb színpadra állítója, majd Dávid Gyula, Görömbei András, Sipos Lajos irodalomtörténészek, Marosi Ildikó, Gazda József művelődéstörténészek, Ferenczy István, Kubik Anna színművészek, Török Viola rendező, Járfás Ágnes, Tamási műveinek francia fordítója részesült az elismerésben. A díjazás negyedszázadon keresztül a Bethlen Gábor-díjjal közös ünnepségen, Budapesten zajlott. Hagyományteremtő szándékkal 2019-ben adták át először szeptember 20-án, az író születésnapján rendezett farkaslaki emléknapon – számolt be A. Szabó Magda, a Tamási Áron Közalapítvány elnöke. 

A 2020-as év díjazottja Mihályi Magdolna volt, aki férjével, Varga Sándorral, a Kossuth rádió szerkesztőjével Csíkcsomortánban megszervezte a székelyföldi verstábort magyarországi és határon túli fiatalok számára. Férje elhunyta után gyermekeivel folytatják a közös álmot. A kitüntetettet Kubik Anna, a debreceni Csokonai Színház és Rubold Ödön, a budapesti Nemzeti Színház tagja, a csíkcsomortáni verstábor két örökös művésztanára méltatta.

A laudációban elhangzott, hogy manapság, amikor a vers egyre inkább háttérbe szorul, „Mihályi Magdolna mérhetetlen szervező energiával, áldozatos munkával gyűjti egybe azokat a fiatalokat, akik előzőleg versünnepeken megméretve, érdemesnek mutatkoznak arra, hogy a csíkcsomortáni együttlétek szellemi és lelki műhelyében készüljenek az életre. S teszi mindezt úgy, hogy az ifjú tehetségeknek ingyenes a tábor, mert költségeit Magdolna teremti elő – saját forrásaiból is bőséggel adakozva”.

„Aki megért s megértet egy népet megéltet” – írja Kányádi Sándor Játszva magyarul című versében. „A tábor fiataljai e gondolat jegyében játszanak a versekkel, költőkkel, a gondolatokkal, s rádöbbennek a játék éltető hatalmára. Előbb csak kis baráti, családi közösségben, később remélhetően tágabb, közösségi-nemzeti méretekben is… A verstáborban az elmúlt évtizedben több mint háromszáz magyarországi, felvidéki, vajdasági, kárpátaljai és erdélyi fiatal gazdagodhatott szellemben, lélekben, merítkezhetett meg a néptánc, a magyar kultúra értékeiben. Az emlékérem átadása egyben főhajtás (a díjazott) öt éve elhunyt férje, Varga Sándor emléke előtt is, aki a Magyar Rádió szerkesztőjeként dolgozott két évtizeden át, de ottani munkáján túl megalapította a székesfehérvári versünnepet, 2011-ben feleségével közösen életre hívta a székelyföldi verstábort, majd 2013-ban a csíki versünnepet, újjászervezte a csíkcsomortáni Lármafa színjátszó csoportot…” – hangzott el a laudációban, amelyet Kósa Johanna volt verstáboros olvasott fel. 

A kitüntetett köszönetet mondott a felterjesztőknek, valamint az alapítvány képviselőinek azért, hogy Fakaslakán vehette át a díjat. Örömét fejezte ki, hogy részt vehet abban a misszióban – éltetni a magyar nyelvet és irodalmat, és mindenen keresztül építeni a hidat a Kárpát-medence magyar fiataljai között –, amelyet férje felvállalt, és most gyermekeikkel, barátokkal, művészekkel folytat tovább.

A közalapítvány a 2021. évi Tamási Áron-díját a kuratórium egyöntetű döntése alapján Kilyén Ilka színművésznek ítélte, az erdélyi irodalom és kultúra fáradhatatlan szolgálatáért. Tevékenységét Márkus Béla Széchenyi-díjas irodalomtörténész méltatta.

„A világ a szemlélet változása a nyelvben, vagy a nyelvben megőrzött világ – Kilyén Ilka művészete, előadóestjeinek, pódiumműsorainak java része is jellemezhető így” – hangzott el a laudációban, amelynek szerzője megemlítette Zsuzsanna szerepét Tamási Áron Csalóka szivárvány című előadásában, majd a kitüntetett előadóestjeit méltatta. Nyelvünk, vallásunk, kultúránk megőrzésére figyelmeztetett a népköltészet erejével az Ágról szakadt madár – ballada a csángó sorsról című műsorában „… mert az elcsángósodásból nincs visszaút”. „Óvó gondolatait” szerte a nagyvilágban ezernél több előadásának hallgatóival osztotta meg. „Ugyanilyen beleérző hevülettel és eltökéltséggel vitte színre a cigányság évezredes tragédiáját népköltészetük és erdélyi cigánydalaik megszólaltatásával…” Karácsonyi rege című előadóestjének gyöngyszeme, a Karácsonyi éjfélóra archaikus imádság, amely a méltató szülőfalujában, Bükkaranyoson is rejtélyes módon megőrződött. Aranyország címmel készített műsort a Mezőségről, ahol a sárban megrekedt falvak nagy része „mélyszórvány”, „amelyeket úgy veszítettünk el fokozatosan, mint ahogy az aranypénzét veszti el az ember”. Sütő András már-már feledésbe merülő életművét A gyertya könnye című műsorával idézte emlékezetünkbe. „…Az Erdélyi Helikon szerzőinek műveit mutatta be az Isten kezében, illetve a Búvópatak című estjein.” Művelődési egyesületek vezetőségi tagjaként olyan átfogó szervezőmunkát végez, amely nélkül „közéletünk is szegényebb lenne”, és amelyet korábban a Magyar Örökség és Pro Cultura Hungarica díjakkal értékeltek – hangzott el Kilyén Ilka méltatásában, aki Márkus Béla szerint „imákkal, énekkel, versekkel, nyelvi és zenei örökségünk megannyi formájával gyógyít”.

A. Szabó Magda (középen) és a két díjazott: Kilyén Ilka és Mihályi Magdolna 


– Köszönöm a férjemnek, igaz társamnak és a gyermekeimnek, hogy mindenben segítettek, és munkámban támogatóim voltak – fejezte ki háláját családjának és a díjazóknak Kilyén Ilka, majd a Szülőföldem című kötetből emlékezetes szép részletet osztott meg a hallgatósággal. Ennek utolsó gondolatát idézzük: „Mert emberibb a szellem, mint a test; és a művelődés is inkább lényege az emberiség fogalmának, mint a javak. Töltse bé hát mindenki, és töltsék bé a nemzetek is a szellem törvényeit, amelyek az igazság, a jog és a tudás. S legfőképpen az erkölcs!”

A díjátadást követően A. Szabó Magda a Tamási Áron Közalapítvány korábbi és új ösztöndíjasait szólította, köztük több farkaslaki egyetemi hallgatót, akik bizonyították, hogy jó helyre került a támogatás.

A délelőtti ünnepség, amelyből nem hiányzott a vendéglátók ízletes szilvás és túrós rétese sem, a farkaslaki Zeng a magosság egyházi kórus két énekével zárult, amit a közönség is a helyi asszonyokkal énekelt. A vendégek pedig szokás szerint egy szál virágot helyeztek el a szülőházban lévő bölcsőbe.

Délután az író testvérének, Ágnesnek a portáján folytatódott a rendezvény. A pályázati pénzekből igényes műgonddal felújított ház Tamási Áron emlékét őrzi. Farkaslakára való hazatérésekor Ágnes testvére látta vendégül az írót, akinél csendben, nyugodtan alkothatott. Az udvaron levő csűr pedig óriási változáson ment át, az üveg-falakkal körbevett épület földszintjén előadóterem, emeletén a Székelyföld múltját és jelenét idéző fotókiállítás látható. Az előadótermet megtöltő közönség Kilyén Ilka és táncos, énekes, színművész lánya, Ritziu Ilka Krisztina Tündökletes világ című közös műsorának tapsolhatott. Az író Bölcső és bagoly című művéből adtak elő szomorú és humoros, csipkelődő, feleselgető részleteket, megidézve az egykori faluról, az író családjáról szóló történeteket.

A tanulmányt író Cs. Nagy Ibolya a gazdag képanyagot válogató, a könyvet szerkesztő A. Szabó Magdával közösen a mutatta be a Tamási Áron életéről és munkásságáról készült, képekkel gazdagon illusztrált, igényes kivi- telezésű albumot, amely a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával az akadémia nyomdájában készült. A könyv több példányát ajándékba hozták a szülőfalunak. Részletesebb ismertetésére visszatérünk.

A rendezvény a Kultúrcsűr udvarán az udvarhelyszéki Napkorona népzenekör népdaléneklésével zárult, és a jókedvű nótázásba az udvart megtöltő közönség is bekapcsolódott. Az emléknap végén a legismertebb Tamási-idézet jutott eszembe, miszerint „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”. Tamási Áronnak ez sikerült.

Kilyén Ilka és Ritziu Ilka Krisztina Tündökletes világ című műsorukban