Emléksorok Terényi Edéről

A jeles zeneszerző, zenetudós, egyetemi tanár 2020. november 27-én hunyt el Kolozsváron, életének 86. évében. Marosvásárhelyen született 1935. március 12-én. Népszerű volt szülővárosában is, műveit itt is sokszor megszólaltatták, azokat lapunkban több alkalommal méltattuk. Azt kevesebben tudták, hogy a zene mellett a képzőművészet is nagyon vonzotta, festményei, grafikái is figyelmet érdemelnek. Kiállításokon is bemutatkozott munkáival. A zeneszerző így vallott képzőművészeti foglalatosságairól:    „1976 óta komolyan foglalkozom zeném színes grafikákkal való kifejezésével, a hallgatókhoz való közelítésével. Több egyéni kiállításom is volt Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Szatmárnémetiben, főleg hangverseny-bemutatóim alkalmával. Ötven kötetben megjelent műveimet (saját kiadás) ezekkel a festményekkel díszítettem, magyaráztam. Lassan kezdett egyenrangúvá válni festészetem a két másik világom pályaívével. Ma már tudatosan vállalom, grafikusi-festői pályámat magaménak érzem, és az előbbi kettővel egyenértékűnek tartom.”
2005-ben a marosvásárhelyi Kultúrpalotában lezajlott születésnapi koncertje alkalmával az előcsarnokban kiállítást nyitottak a zeneszerző La Divina Commedia című színes grafikai sorozatából. A kezdeményező Vasile Cazan, a helybeli filharmónia igazgatója volt. A közelmúltban búcsúztunk tőle. Most Terényi Edétől kell búcsút vennünk. Különleges módon tesszük meg, közöljük azokat a sorokat, amelyekkel az ünnepelt zeneszerző festészeti, grafikai munkásságát Kedei Zoltán festőművész méltatta a tárlatnyitón. A méltató a napokban töltötte 91. esztendejét. Köszönjük a kéziratot, és jó egészséget, alkotókedvet kívánunk neki. Íme az akkori szövege:

Színek, szavak, melódiák

Köszöntöm városunk szülöttjét, a 70 éves Terényi Ede zeneszerzőt, ugyanakkor dilemmában vagyok, mert ez alkalommal nem a zeneszerzőt fogom egy-két mondattal méltatni, hanem a festő Terényit, aki igazi művész, igazi alkotó, amint Nagy Miklós Kund jellemezte a Múzsában: „totális alkotó”. Én egyszerűen úgy fogalmaznám meg: költő, a szó nemes értelmében: a hangok költője, a szavak költője, a színek költője.
Az utóbbit ragadom ki, a színek költőjéről osztanám meg Önökkel gondolataimat, annak ürügyén, hogy itt láthatjuk Terényi Ede 25 munkáját, festményét, melyek a Dante Isteni színjátékából inspirálódtak, mégpedig 7 darab a Pokolból, 9 a Purgatóriumból és 9 a Paradicsomból. A munkák külön-külön analizálására az időkeret miatt nincs lehetőségünk.
Terhelt életünket, néha a pokol bugyrait is megjáró, átélt életünket csak poézissel lehet könnyíteni: szép szóval, színnel, hanggal, zenével és főleg harmóniával.
Amint látjuk és tapasztaljuk, a művészet elválaszthatatlan Terényi életétől. Képekben álmodja meg azt a diadalmaskodó emberi érzést, érzelmet, a tisztán csengő szeretetet, mely a kínokkal megélt poklon át is vezet, eljutni, a tisztítótűz segítségével, a Paradicsomig. Képein földhöz kötődésünk költői töredékét hozza elénk, a csillagos égbolt kiteljesedését, a földtől az égig érő transzkapcsolatot, valamint az angyalok táncát a téremlék fénycsillagán.
„Ami kimondatlan, az lesz a műalkotás” – Honardot idéztem, ami szavakra lefordítva annyit jelent, hogy a műalkotás megmagyarázásához nem elegendő a szókincsünk. Ez vonatkozik a Terényi Ede itt látható, úgy is mondhatnám, absztrahált képeire. Nincs mit belemagyarázni, sokkal inkább próbáljuk megtalálni azt a suhanó szellőt, mely vitte Dantét a fénycsillag felé, Beatrice felé, azt a szellősuhanást, mely magával ragad minket is, és rávezet arra az útra, melyen haladva az örökkévalóság kapuján bejuthatunk a Paradicsomba, a szép és az elegancia pályaudvarába, ahol a gyönyör birtoklásával életünkbe csempészi magát a tisztán csengő szeretet, majd csapongó fantáziával mozgathatjuk a magunk bábfiguráját.
Terényi tisztában van küldetésével. A képzőművészeti munkák segítségével igyekszik könnyíteni az emberek millióin, és gyógyítani a lelkiekben szenvedőkön, mert tudatában van annak is, hogy a művész feladata az élet titkainak kutatása, feltárása, hogy azok összefüggésének megtalálásával segítségére lehet az embereknek, amint Oscar Wilde is mondja: „A művészet és csakis a művészet védhet meg minket az élet veszedelmeitől”.
Az itt látható dantei sorozatból is kiolvasható a művész szemlélete, törekvése, és főleg az, hogy olyan művészetről álmodik, mely érzelmileg megérint, az értelemhez is szól, tettekre buzdít és cselevésre késztet.
Ezek a képek. Sugallnak és elindítanak.
Valamennyien külön utakon járunk, de értelme van a közös felismerésnek is: az igazi alkotás értékének kisugárzásával szellemi kalandra vihet bennünket.
Tisztelt közönség! Az elmondottakat nem megnyitónak szántam, csupán megérinteni, megsuhintani lelkünket pár mondattal, amelyek Terényi Ede emberi, művészi, alkotói, zenetudósi nagyra becsült személyisége váltott/ válthat ki.

Kedei Zoltán