Emlékezetes volt a mezősámsondi citerások, dalosok ünnepi találkozója

Augusztus 26-án összegyűlt Mezősámsond magyarsága. A 40 éve alakult citerazenekart, majd a hozzájuk társult dalos asszonyokat és férfiakat ünnepelte a falu. 11 órára megtelt a református templom, ahol a megjelentek figyelemmel hallgatták az igét hirdető Sikó Domokos-Csaba lelkipásztor prédikációját (aki egyben a kántori feladatokat is ellátja, de a csoport szakmai irányítását is felvállalta). Utána a citerások zsoltárokat szólaltattak meg, és elhangzott Reményik Sándor Templom és iskola című verse. Az istentisztelet után a templom kertjébe vonultunk, ahol a csoport az elhunyt tagok emlékére állított kopjafára és mellé helyezte a kegyelet virágait. Az immár több mint 20 személy nevét tartalmazó lista felolvasása után itt is daloltak az elhunytakért. Innen a csoport és a népes közönség a nemrég berendezett emlékszobába vonult, ahol most alapozták meg egy helyi néprajzi múzeum alapjait. A kiállított helyi népviseleti ruhák mellett helyet kaptak a mindennapi használati tárgyak (néhány már rég kivonult a modern idők eszközei közül), de helyet kapott az együttes múltját bemutató vizuális agitáció, a megalakulásuktól közel két évtizedük alatt ollózott cikkek gyűjteménye, melyek a Megéneklünk, Románia vetélkedők helyi, megyei, országos szakaszain való sikeres szereplésekről tanúskodnak, az elért díjakat méltatják, a többszörös országos első helyezetteknek kijárót is. De szó van a vendégszereplésekről, a csoport kiszállásairól, ahova rendszerint az egész estét betöltő műsorért kiegészültek a helyi színjátszó csoporttal, akik Hunyadi Sándor Bakaruhában című, Bíró Zenóbia tanítónő által betanított darabbal szórakoztatták a nagyérdeműt.

Utána bevonultunk a kultúrotthon nagytermébe, ahol az alpolgármester és polgármester kö-szöntötték az egybegyűlteket, de Csép Andrea képviselő asszony is tiszteletét tette és elismerő szavakkal bátorította a népművelőket. Majd Fekete Gyula nyugdíjas matematikatanár, volt kultúrigazgató, a citeracsoport értelmi szerzője és Szász Mária nyugdíjas zenetanárnő kaptak szót. Szász Mária 1976-ban került Mezősámsondra, és a csoport megalakulásától 1990-ig szakmailag irányította, vezette a csoportot, a basszuscitera is az ő keze alatt szólalt meg először. ’90 után is évekig még sokszor vett részt a próbákon, szakmai útmutatásait ma is szívesen igénylik. Az ünnepi műsor felemelő volt. Egyszerre léptek a színpadra az idősebb generáció citerásai, dalosai a mai csoport tagjaival. Az elhangzott népdalcsokrok, a humoros ballada vastapsra késztette a lelkes közönséget, és a többszöri ráadás elhangzása után következett a diplomák kiosztása, Szász Mária, Fekete Gyula, Sikó Domokos-Csaba és Pánczél Csaba vehette át őket.

Ezek után vonultunk az épület alsó szintjén lévő nagyterembe, ahol ünnepi asztal fogadott, a helyi asszonyok minden igényt kielégítő menüsorát szolgálták fel. Éjfélbe nyúló táncmulatsággal ért véget ez a minden résztvevő számára emlékezetes esemény. Köszönet a szervezőknek, a hajdani és jelenlegi csoport minden tagjának. Lehet összetartásból is jelesre vizsgázni, amikor az évek során fel-felbukkanó nézeteltéréseket, vitákat egy ilyen közös ügy érdekében mellőzni sikerült, mert ez a megtartó erő a szórványmagyarság számára. Adja Isten, hogy a citeraszó ki ne haljon Mezősámsondról! Az utánpótlásról mindenkinek szívügye kell legyen gondoskodni, ebben nem is látok hiányt. Úgy legyen! 

Szász Károly nyugdíjas