Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
(Folytatás az október 22-i lapszámunkból)
A Gozsdu-udvar
Jó volt a pihenő, mert sétánk továbbvezet. A Dob utcából indulunk, ahol is a 16. szám alól átmehetünk a Király utcába, ez a köztes terület hét négyszintes épületből és hat udvarból áll. Ez a híres Gozsdu-udvar, amelyhez még egy Holló utcai épület is hozzáadódik. Néhány percre vagyunk Budapest egyik forgalmas terétől, a Deák Ferenc tértől, mégis szinte egy másik világban érezhetjük magunkat. A sok vitát kiváltó Gozsdu alapítványi tulajdont évekkel ezelőtt elkezdték 249 luxuslakással, az említett két utcán átvezető passzázzsal modern épületegyüttessé alakítani. Kávézók, éttermek sorát látjuk a földszinteken, a lakások erkélyesek, beragyogja a napfény virágos ablakaikat. Az udvarokon vasárnaponként mostanság vásárokat rendeznek, ezt nevezik Gozsdu-bazárnak, vagy Guba–Gozsdu-bazárnak. A bazárokat vasárnaponként más-más utcában rendezik, sétákat indítanak ingyenes épületlátogatással, miközben vidám utcazene szól. Neves keramikusok, fiatal iparművészek állítják ki portékáikat. Kiválasztják „a hét portékáját”, bazári falatokat kínálnak.
A jelen minden szórakoztatása ellenére visszamennék az időben, hogy megidézhessem azt a nagy tekintélyű, okos és daliás férfiút, aki élete főművének tekintette, hogy a terület megvételével olyan alapítványt hozzon létre, amely szerint 1863-ban kelt végrendeletével vagyonát kizárólag „a román nemzet Magyarországon és Erdélyben élő és a görögkeleti ortodox hitet gyakorló” olyan tagjaira hagyta, akik itt folytatják tanulmányaikat. Ő volt Gojdu Emanoil – Gozsdu Manó (1802–1870) ügyvéd és mecénás.
Nagyváradon, a Holdas templom melletti házban született, kitűnő iskolákban (a váradi premontrei és az egri érseki gimnáziumban) vetik meg tudása alapjait. A pesti egyetemen szerez ügyvédi diplomát, és az ügyvédi pályán is újító: bevezeti a latin ügykezelési nyelv helyett a magyart. Gazdag marhakereskedő apja, Atanasie Gozsdu mindezt lehetővé teszi számára. 1848 tavaszán engedélyt kap rá, hogy felparcellázza a Király utcai telket, erre egy sor raktárépületet emel, az alapítvány pedig halála után, 1901-ben építteti ide, Czigler Győző terveivel az épületegyüttest.
Barabás Miklós festménye a főispán Gozsdu Manót vetíti elénk, akit 1861-ben neveztek ki Krassó megye főispánjává. Ekkor már ismert politikus, Deák Ferenccel jó kapcsolatban áll, a nemzetiségi törvény előkészítésében is részt vett. 1869-ben a Kúria bírájává nevezik ki, a magyarországi román politikusok vendégei házának. Nemzetének a románokat tekinti, bár cincár ősei szerint lehetne aromán, macedoromán. (A cincár elnevezés etimológiája balkáni népcsoportot takar, akár a „ţinţar–szúnyog” szóhoz is visszavezethető.) Ilyen pályát csak egy igazi, reformkori tehetséges ember járhatott be. A mai Gozsdu-udvar méltó a személyiségéhez, úgy is, mint az UNESCO világörökség része.
Amikor a 4-es, 6-os villamosok átrobognak a felújított Margit hídon, akár Pest felé, akár Budára, nem kell őslakónak, őspestinek vagy ősbudainak lenni, hogy a Duna két partjának látványától, a ringatózó vagy tovasuhanó hajóktól megdobbanjon az ember szíve. Ezúttal a pesti oldalon, a régmúlt pesti utcáinak emlékeitől, hiszen csodás dolgok vannak még itt, akár ebben a kicsiny VII. kerületben – a zsinagógáktól a protestáns templomokig –, amelyet egyébként becenevén Erzsébetvárosnak neveznek Erzsébet királyné után.
Akkor is lélekemelő látnivalókat fedezhetünk itt fel, ha lehullt az aranyló, őszi lomb, esetleg hóban gázolunk, mert nincsenek már csak a múltat idéző pestiek emlékeiben hosszú kötényes házmesterek, hogy cirokseprőjükkel tisztára söpörjék a házak előtti járdát.
Rózsa Mária