Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Lehet-e a banánt a szexualitás szimbólumának tekinteni egy görög tragédiában? A mesteri képzés elsőéves hallgatói szóltak ki az archaikus görög tragédiából a jobbára kollégáikból álló fiatal közönségnek, ahonnan bátortalan válaszokat kaptak. Ahogy arra a kérdésre is, amely az anyját meggyilkoló fiú bűnösségét firtatta, s meglepetésemre válaszként a „nemek” kerekedtek felül. Holott kétségtelen, s erről a közönséget a görög világba becserkésző színészek igencsak meggyőztek, hogy az emberölés ténye tagadhatatlanul lejátszódott előttünk, ahogy az is, hogy korábban az anya szintén megölte a háborúból hazatérő férjét, Agamemnont.
Az osztályteremben rögtönzött színpadon fellépő fiatalok a testbeszéd, a mimika eszközeivel elhitették velünk, hogy az ókori görög világ üzenetét hozzák. Csak később derült ki, hogy Fülöp Erzsébet tanítványai cinkosan összekacsintva a közönséggel, a ladygagás Pallasz Athéné figurájával és kíséretével arra tettek célzást, hogy az értékek korunkban hogyan devalválódnank, s egyre nagyobb teret nyer a giccs.
Az előadást figyelve egyet kell értenünk Fülöp Erzsébettel, hogy sok dramaturgiai munkát jelentett Aiszkhülosz háromrészes trilógiájának, az Oreszteiának az összedolgozása, s bár lazább játékot várt el tanítványaitól, a közönség hosszan tartó tapssal jutalmazta a színészek munkáját. Akiknek sikerült másfél órán keresztül fenntartani a jobbára kollégákból álló közönség figyelmét. Ami pedig a banánt illeti? Nos, hagyjuk azt. A válasznál fontosabb, hogy jó volt kedden este a Nyílt napok a színin rendezvény keretében a mesteri képzésen részt vevő hallgatók érdekesen kísérletező játékának örülni.