Emberi színjáték Gyarmathy módra

Gyarmathy János műtermében mindig számíthatunk újdonságra. A műtermet most nem feltétlenül szó szerint kell értenünk, hiszen mióta restaurálják a marosvásárhelyi várat, amely alkotómunkájához a műhelyt biztosította, a körülményekhez igazodva inkább ott dolgozik, mintáz, ahol éppen lehet, de tétlenségtől semmiképp sem kell tartanunk.

Gyarmathy János: Vertikalitás (Fotó: Moldovan György)

Gyarmathy János műtermében mindig számíthatunk újdonságra. A műtermet most nem feltétlenül szó szerint kell értenünk, hiszen mióta restaurálják a marosvásárhelyi várat, amely alkotómunkájához a műhelyt biztosította, a körülményekhez igazodva inkább ott dolgozik, mintáz, ahol éppen lehet, de tétlenségtől semmiképp sem kell tartanunk. Nem tud meglenni szobrászkodás nélkül. Az utóbbi pár évben mindenekelőtt történelmi vonatkozású térszobraival hallatott magáról, azt is nyilvánvalóvá téve a köztudatban, hogy egyre közelebb kerül a portrézás hagyományos vonulatához is. Igazi alkotói énjétől azonban nem akar eltávolodni, nem is lenne képes erre, hiszen ez az, amiben egyedi, ez hozta meg számára az egyöntetű elismerést, emelte szobrászművészetünk élvonalába. Nyilván arra az évtizedek során általa megteremtett mítoszteli, groteszkbe ágyazott emberi színjátékra gondolunk, amelyhez megtalálta az illő plasztikai nyelvezetet, korfüggetlennek tűnő, mégis jellegzetesen mai, művészi formavilágot. Ezek a gyarlóságainkat és erényeinket, hétköznapi és rendkívüli megnyilvánulásainkat megtestesítő, ötletes bronz kisplasztikák a nagy, monumentális megbízatások mellett folyamatosan foglalkoztatják, keze nyomán újak és még újabbak születnek, készen arra, hogy döbbenetet, elismerő megnyilatkozásokat váltsanak ki a közönségből. Jelenleg éppen a besztercei főtéri galériában látható belőlük 26. Frissen formázott és régebbi alkotások, gyarmathys humanizmussal megáldott figurák. Persze itthon is van mit felmutatnia. A Múzsa is kész bemutatni belőlük olvasóinknak egypárat.