Kudarc volt a könyves-gyertyás megemlékezés. Alig másfél százan állták körül a marosvásárhelyi virágórát. Felidézve a huszonöt évvel ezelőtti százezres emberfolyamot, keserűen állapítottuk meg, hogy mára az anyanyelvküzdelem okafogyottá vált.
Kudarc volt a könyves-gyertyás megemlékezés. Alig másfél százan állták körül a marosvásárhelyi virágórát. Felidézve a huszonöt évvel ezelőtti százezres emberfolyamot, keserűen állapítottuk meg, hogy mára az anyanyelvküzdelem okafogyottá vált. Maradt még ugyan néhány, egymásra is acsarkodó, portyázó érdemvadász csoportocska, de ők már képtelenek világra szóló eseményt produkálni. Az ilyen félresikerült rendezvények többet ártanak, mint használnak identitásmegőrző küzdelmünknek. Nemcsak az egyébként a jó szándékú ötletgazda szervezők a hibásak ezért, hanem a saját érdemtőkéjüket kovácsoló magyar politikai vagy civil szervezetek is. A mostani önpusztító légkörben sokan aggódva várják, hogy lesz-e közös március 15-i ünneplés. A fekete március napjaiban egymást akár csupasz kézzel védő „harcostársak” képesek lesznek-e a közös ügy érdekében megfeledkezni kicsinyes sérelmeikről, és újra kezet fogni? Az egymásba folyó huszonöt éves rendezvények jó alkalmak saját értékrendünk újraértelmezésére. Az érettségi találkozókhoz hasonlóan egymásra találhatnak a régi bajtársak, számot vethetünk, hogy szabadságálmainkat milyen mértékben valósíthattuk meg, és mivé lettek fiaink, lányaink. Bár ez utóbbi tételnél keserűen kell megállapítanunk: őket már nem hozza lázba szüleik anyanyelvküzdelme. Bizonyíték rá, hogy a könyves-gyertyás megemlékezésre sem a Bolyai iskola, sem a Református Kollégium, de még az orvosi magyar diákjai sem jöttek el. Pedig a harcot értük vívtuk, és folytatjuk mindennap. Úgy tűnik, számukra nincs értéke a kínkeservesen kivívott jogoknak. Csak mi, balgák nem vesszük észre, hogy a világhálóra ragadva azt vadásszák, melyik külföldi egyetemre dobbantsanak. Realitásérzékük azt sugallja, hogy a magyar nyelvnek nem sok hasznát veszik londoni mosogatóként. Tanárként, szülőként valamit nagyon elrontottunk. Mert hiteltelenné vált szinte mindenki a magyar–magyar sárdobálásban. Legértékesebb fiataljaink azért menekülnek a kozmopolita Európába, mert a kilátástalan gazdasági környezet mellett még a megtartó értékeket sem fedezhették fel. Gyökértelenné válnak, mint az ördögszekerek. Felcicomázhatják magukat kölcsönvett szirmokkal, magokat is szórhatnak, de már soha nem találnak vissza a régi helyre. Azért vannak bizakodásra okot adó pillanatok, mint például kisiskolások hagyományőrző előadásai. Csak a tanítók alapozását el ne rontsák otthon vagy a felsőbb tagozatokon.
