Eltemették a nyolcévi kóma után elhunyt Ariel Saront
Véget ért Jeruzsálemben, a kneszet épülete előtt Ariel Saron, a nyolcévi kóma után szombaton elhunyt volt izraeli miniszterelnök hivatalos állami búcsúztató szertartása hétfő délelőtt.
Véget ért Jeruzsálemben, a kneszet épülete előtt Ariel Saron, a nyolcévi kóma után szombaton elhunyt volt izraeli miniszterelnök hivatalos állami búcsúztató szertartása hétfő délelőtt.
A koporsót szállító katonai konvoj ezt követően a családi birtokra, a Gázai övezethez közeli Szikomor-tanyára indult, ahol Brassóból elszármazott felesége, Lili mellé temették a politikust.
A gyászszertartást minden izraeli tévé- és rádiócsatorna élő adásban közvetítette. Elsőként az izraeli vezetők búcsúztatták a volt kormányfőt. Simon Peresz államelnök, aki a politikai paletta ellenkező oldalán is évtizedes barátságot ápolt Saronnal, megrendülve, irodalmi szépségű beszéddel bocsátotta útjára egykori harcostársát.
„Válladon nyugodott a nemzet biztonsága, életed összefonódott az állam történetével. Lábnyomod bevésted minden hegyébe és völgyébe, sarlóval arattál és karddal védted a kévéket. Ujjlenyomatod rajta van minden diplomáciai teljesítményen és minden katonai poszton” – mondta, és egy Natan Alterman-költemény soraival zárta szavait.
Benjámin Netanjahu miniszterelnök, egykori politikai riválisa is meleg szavakkal méltatta elsősorban Saron katonai érdemeit. „Lefektette az izraeli hadsereg harcmodorának alapjait, a kezdeményezés és a megtorlás módszerét a terrorizmus elleni harcban” – mondta.
A kormányfő elismerte, hogy „nem mindig értettek egyet”, de – mint mondta – együtt dolgoztak Izrael biztonságáért és gazdaságáért. „Arik gyakorlati, pragmatikus ember volt” – tette hozzá. Izrael egyik legnagyobb formálójának nevezte, akinek emléke örökre beíródott népének történetébe.
Joe Biden amerikai alelnök elmondta, hogy több mint harminc évig ismerte Saront, és igen hamar megértette, hogy miért hívják buldózernek. Bonyolult helyen élő bonyolult embernek nevezte az elhunyt politikust.
„Mint minden történelmi vezetőnek, volt egy vezérlő csillaga. Vezérlő csillaga, melytől megfigyelésem szerint soha nem tért el. Ez a csillag Izrael államnak és a zsidó népnek a túlélése volt” – mondta.
Biden méltatta a 2005-ös gázai övezeti egyoldalú kivonulást, és úgy vélekedett, hogy „másként mennének a dolgok”, ha Saron nem betegedik meg 2006 januárjában. „Túl korán itt hagyott bennünket” – mondta, és egy Hamlet-idézettel zárta szavait: „Ő volt az ember, vedd akármi részben. Mását e földön nem látok soha.”
Tony Blair volt brit miniszterelnök, az úgynevezett közel-keleti kvartett különmegbízottja szerint Saron soha nem változott meg. „Stratégiai célja soha nem ingott meg” – mondta. „Az államot meg kell védeni a következő generációk számára. Ha ez harcot jelent, harcolt. Ha békekötést, akkor ugyanazzal a vasakarattal kereste a békéhez vezető utat” – fogalmazott.
A család kérésére két egykori harcostársa és miniszterelnöki titkárnője is elbúcsúztatta Izrael egykori kormányfőjét. A katonák az egykori tábornok bátorságát és keménységét méltatták, aki afrikai partraszállásával, a Szuezi-csatornán való átkeléssel megfordította az 1973-as háború menetét, titkárnője pedig barátságosságát, közvetlenségét és emberi melegségét hangsúlyozta.
Senkinek sem kell Saron politikai öröksége
Nem tekinti magát a szombaton 85 évesen elhunyt Ariel Saron örökösének valójában egyik politikai tábor sem Izraelben.
Bár a volt kormányfő az ország történelmének egyik legmeghatározóbb személyiségeként él tovább az izraeli közvéleményben, egyik mai irányzat sem tud az államférfi sokak által vitatott politikai hagyatékával maradéktalanul azonosulni.
Ariel Saron katonai és politikai életpályája már a zsidó állam alapítása előtt kezdetét vette, Izrael összes háborújában harcolt, és számtalan történelmi súlyú döntés fűződik a nevéhez. Mindazonáltal politikai karrierje sok váratlan fordulattal bírt, amely hol a bal-, hol pedig a vele szimpatizáló jobboldal berkein belül váltott ki éles kritikát.
Miközben leginkább a héja-beállítottságú Likud párt egyik alapító tagjaként tartják számon, katonai pályafutásának nagy része az Izraeli Munkapárt elődjéhez, a Mapaihoz fűződik, amelynek tagja is volt. A 70-es években Jichák Rabin kormányfőnek, a munkapárt emblematikus figurájának kiemelt biztonsági tanácsadója volt, és munkássága végéig szoros kapcsolatban állt Simon Peresz jelenlegi államfővel.
A baloldal azért támadja Saront, mert az 1967-ben elfoglalt palesztin területeken belüli zsidó telepek kiépítésének egyik motorja volt, és mert védelmi miniszterként ő irányította az 1982-es libanoni inváziót, amely során több ezer civil lelte halálát. Ugyanakkor a jobboldal nem tudja megbocsátani, hogy 2005-ben miniszterelnökként elrendelte a hadsereg kivonulását a Gázai övezetből, és erőszakkal kilakoltatta az ottani zsidó telepeseket.
Mind az ultranacionalista telepesek, mind Saron saját pártja, a Likud követőtáborának jelentős része is ellene fordult. „Sokan közülünk a mai napig dühvel telten gondolunk vissza a 8 ezer telepes elüldözésére, és ennek végzetes következményeire Izrael polgáraira nézve” – írta Naftali Bennet gazdasági és kereskedelmi miniszter, a szélsőjobboldali Bájt Hajehudi (zsidó haza) párt elnöke Facebook-oldalán. Úgy fogalmazott, „ilyesmi soha többé nem fordulhat elő soha többé”.
Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök annak idején vehemensen támadta a hadsereg kivonulását a Gázai övezetből, amelyet két évvel később a Hamász palesztin iszlamista szervezet a hatalmába kerített és azóta is ural. Az Izrael Ciszjordániában folytatott stratégiai intézkedéseit érő gyakori nemzetközi kritika kapcsán a kormányfő mindig a gázai fejleményeket hozza fel elrettentő példaként.
A jelenleg folytatott béketárgyalásokon hajthatatlannak bizonyuló Netanjahu mindenáron el akarja kerülni, hogy Izrael a Gázában történtekhez hasonló forgatókönyvvel szembesüljön, és erre hivatkozva ragaszkodik bizonyos stratégiai területekhez, amelyek nélkül viszont a palesztinok lehetetlennek tartják egy életképes állam létrejöttét.
Az izraeli politikai spektrum baloldalán is megosztott a vélemény a néhai politikus történelmi lépésével szemben. Az Izraeli Munkapárt és a balliberális Merec szerint Saronnak az az állítása, miszerint a palesztin oldalon nincs tárgyalópartner, és az ezt követő egyoldalú kivonulás aláásta Mahmúd Abbász palesztin elnök pozícióját, és végül a Hamász győzelméhez vezetett.
A gázai események és a kilakoltatott telepesek kapcsán kirobbanó belviszály végül megosztotta a Likud táborát, aminek következményeként Saron kilépett és egy új, centrista pártot hozott létre. A Kadima az ezt követő választásokból győztesként került ki, de Saron karizmatikus alakja nélkül folyamatosan csökkent választóinak száma. Míg 2006-ban huszonhét képviselője ült a kneszetben, a jelenlegi parlamentben a Kadimának mindössze két mandátum jutott.
Hogy a volt miniszterelnök politikája közelebb vitt-e a területi vita megoldásához vagy sem, azt egyelőre lehetetlen megállapítani. Azok, akik alapvetően ellenzik azokat a véleményeket, amelyek utólag a béke úttörőjeként szeretnék feltüntetni, egyebek között Saronnak az al-Akszát és a Sziklamecsetet körülvevő téren 2000-ben tett sétájára emlékeztetnek, véleményük szerint ennek egyenes következménye volt a több ezer emberéletet követelő második intifáda kirobbanása.
Akármelyik fél is áll közelebb az igazsághoz, annyi bizonyos, hogy az utolsó nyolc évben, Saron kómába esése óta, az izraeli–palesztin béketárgyalások alatt nem történt jelentős előrehaladás.
