A magyar kártyával kijátszhatók akár hetekre is elegendőnek bizonyulható botránytápot kaptak a kommunista kultúrpolitika által háborús bűnösnek bélyegzett író újrahantolása kapcsán.
A magyar kártyával kijátszhatók akár hetekre is elegendőnek bizonyulható botránytápot kaptak a kommunista kultúrpolitika által háborús bűnösnek bélyegzett író újrahantolása kapcsán. A felhördülést civil gúnyába bújtatják, a háttérben jó eséllyel olyanok állnak, akiknek maguknak is lenne elszámolnivalójuk egy totalitárius rendszer szolgáiként elkövetett tetteik kapcsán.
A megbélyegzőkkel elvi síkon egyetértünk abban, hogy minden szélsőség ellen állást kell foglalni. De bármiféle rendű diszkrimináció nélkül, a politikai paletta mindkét oldalán szélre tévedtekkel szemben. Csak akkor lehet hiteles az ítélkezés, ha nem teszünk különbséget az elnyomó rendszerek, és a szélsőséges nézeteikkel valakiket sértők, vagy ilyen cselekedetekkel bántók között. De ez esetben ítélkezésről nem lehet szó, mert demokratikus mércék szerint működő bíróság nem mondott ki olyan természetű ítéletet a néhai író felett, amilyenre a megbélyegzők hivatkoznak. És ítélkezni először a bíróságok dolga lenne.
Ha nem éppen egy választási kampány közepére esett volna az újratemetés, valószínűleg nem kavart volna ekkora kedélyhullámokat az ügy. Mivel az író földi maradványainak hazahozatalát célzó kezdeményezés már szűk évtizedes, nehéz elképzelni, hogy valakiknek pont választási évben jött volna kapóra a sikere. De így nagyon jókor jött a múlt rendszer itthoni szekértolóinak, akikből sokat, ha reális mércével mérjük a szélsőségeket, valóban el kellene ítélni egy egészséges társadalomban. Most már kétszeresen is, nem csak a múltban elkövetett tetteik, hanem a jelenlegi feszültségszítás miatt is. De erre egyelőre nincs sok esély, addig pláne nem, ameddig fröcsögő gyűlölettel választási tőkét lehet kovácsolni. Ameddig lesz választó, akit be lehet etetni vélt háborús bűnökkel, vagy meg lehet téveszteni a magyar ellenségképpel, addig ne várjunk egészséges mércéket, és józan ítéleteket. Addig nem csak a szókimondó íróknak nem lesz nyugtuk, akár az öröklétben sem e tájon.
