Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2025-06-26 15:00:00
Nézem a híreket (ma, 2025. június 25-én) mint korosztályom minden, a mai, felgyorsult világban tájékozódni igyekvő tagjai. Azonnal élesen belém hasít: az alig néhány hónappal ezelőtt Budapesten járt és kitüntetett dr. Kincses Előddel már nem lesz alkalmam személyesen találkozni.
Mindannyian, akik az 1989–1990-es romániai fordulatot követően közfeladatot vállaltunk, egy kicsit többet tudtunk a mindenki által tapasztalt jelenségekről és a háttérben történtekről. Voltunk néhányan, akik igyekeztünk megvilágítani a „mozgató rugókat”, Előd az elsők egyikeként jelentette meg könyv formájában is emlékeit (Fekete március).
Az élet természetes rendje, hogy egyre kevesebben vagyunk: ezt fájdalommal ugyan, de tudomásul vesszük. Úgy érzem, az utókor „ítéletét” is el kell fogadnunk, még akkor is, ha az elmúlt évtizedekben mind gyakrabban találkoztunk olyan véleményekkel, amelyek a történtek teljes félreértésén alapultak. Vitába nem lehetett szállni ezekkel a véleményformálókkal, mert ők mindent jobban tudtak, mint azok, akik közvetlen közelről és bőrükön (kiemelten Előd) viselték az igazságtalanságok terhét 1990 márciusa után.
Természetesen dr. Kincses Előd érdemeit számos elismerés is övezte, de nekem (és bizonyára korosztályomból is többeknek) Előd elsősorban mint az élet több területén (szakmai, sportolói) bizonyító, egykori marosvásárhelyi marad meg emlékeimben. A Kincses testvérek (az immár néhai Előd és Emese) közül most Elemér felé szállnak gondolataim és részvétem, hiszen a színházi „múltam” és az Elemér kiváló rendezői tevékenysége is lehetővé tette, hogy Őt barátaim között tarthassam számon.
Elődről óhatatlanul eszembe jutnak a Mezőkovácsházán és Budapesten (a 2010-es években) folytatott beszélgetéseim a néhai Király Károllyal (1990-2021). Kölcsönösen tisztáztunk számos olyan történetet, amelyek abban a vészterhes márciusban és az azt megelőző és követő hónapokban egymás mellett találtak bennünket a közéletben. Király Károly minden alkalommal hangsúlyozta, hogy Előd egyike volt a legjobban felkészült és jogi szaktudását hatékonyan érvényesítő munkatársainak.
Kedves Előd, nyugodjál békében, részvétem a családnak!
Virág György