Klaus Johannis nyugtalan mostanában. Nem tevékeny nyugtalanság ez, hanem olyan, ami rendszerint az elbizonytalanodást kíséri.
Klaus Johannis nyugtalan mostanában. Nem tevékeny nyugtalanság ez, hanem olyan, ami rendszerint az elbizonytalanodást kíséri. Mint aki nem találja a helyét, téblából erre-arra, meglepetésemre Har-Kovba is elvetődik ma. Bár azt még nem tudjuk, hogy a helyi románokkal megy együtt érezni, vagy a kisebbségi jogok dolgában próbál majd informális módon behatóbban tájékozódni. Kelemen Hunor szerint Băsescuhoz hasonlóan jár el, mert az érdekképviselet megkerülésével folytat „kapcsolatépítést”. Hogy ez miben áll, nem világos, így nekem úgy tűnik, hogy a már említett nyugtalanság jeleként kis időre inkább csak el szeretne tűnni szem elől. Ez azonban aligha fog sikerülni neki, hiszen székely szavazói joggal készülnek számonkérni a be nem váltott ígéreteket. A kérdéseket nem úszhatja meg, őszinte, egyenes válaszokra várni pedig hiábavaló. Pillanatnyi, akár lehetetlennek is mondható helyzetében legfeljebb kitérő válaszokra futja majd, hiszen szembe kell néznie a székelyekkel, miközben a tarkójánál lihegnek előítéleteikkel a székelyföldi románok képviselői. Útszűkület, se előre, se hátra! Meglehet azonban, hogy ezt a komikumtól sem mentes jelenetet a tanácsosai is átgondolták, s gondoskodnak róla, hogy főnöküket minél kevesebb presztízsveszteség érje.
Băsescuval összevetni egyébként nincs értelme, hiszen mint köztudott, Klaus Johannis a romániai kisebbségi politika csúcstelje- sítményeként tekint önmagára: lám, mire vihette kisebbségiként, a legmagasabb közéleti méltósággal ruházták fel. Ami itthon nem, de Brüsszelben alkalomadtán még arra is jó, hogy megpróbálják hitelteleníteni az RMDSZ jogos igyekezetét ebben-abban, de inkább majd mindenben. A „pudingot” persze mi esszük meg...
Visszatérve az elnöki nyugtalansághoz, már a nyelvemen, hogy meg tudom érteni, de mégsem mondom, mert a „meg tudom érteni” hordoz egy árnyalatnyi együttérzést is. A politika dolgaiban azonban ebből szűkös a tartalékom, így éppen rá nem pazarolhatok belőle. Erről ennyit…
No, igen, a napszemüveg. Olyan facebookos arculatváltásnak tűnik, legalábbis a bulvárosabb hírterjesztők körében. Nekem elsőre az jött be, hogy a fehér botot is kezébe nyomhatták volna egész alakos profilváltásként. Más nézőpontból még az is felrémlik, hogy egyenesen „keresztapás” benyomást is kelthet. Talán olyankor – az nem most lehet –, amikor azt hiszi, hogy tényleg ő vezeti az országot. Amíg időről időre ki nem derül, hogy annyira azért mégsem!
A napszemüveg kapcsán valami bizonyossággal is előhozakodhatom. Ahogy vele mindegyre megesik, „spontán” módon a minap is belebotlott a folyamatosan a környékén lebzselő sajtósokba, s tett néhány, még tőle is szokatlan kijelentést. De már az szokatlannak mondható a szóban forgó jelenetben, hogy nem vette le a napszemüvegét, ami, ha valakivel szóba elegyedünk, legalábbis udvariatlan gesztusnak számít. De hát tegyük magunkat túl rajta. Azt kérdezték például, hogy mit szól Codruţa Kövesi makacsságához, aki nem hajlandó megjelenni a 2009. évi elnökválasztás körülményeit vizsgáló parlamenti bizottság előtt. Klaus Johannis válasza: nem foglalkoztatja ez a kérdés. Arra meg, hogy mit szól Liviu Dragnea előző napi (mindegy, melyik) nyilatkozatához: nem kíséri figyelemmel szóban forgó megnyilatkozásait... Gondolom, ebből a két válaszból is világos lehet, hogy valami nincs rendben az elnök körül!
Eddig tartott az okozatsor, most próbálkoznék az okokkal. Eszembe jut, hogy néhány hete még, az Egyesült Államokból való hazatérése után a gondtalan elégedettség megtestesítője volt. Joggal, hiszen az első és egyetlen kelet-közép-európai vezető volt, aki Washingtonban találkozhatott Donald Trumppal. A rosszkedv akkor keríthette hatalmába, amikor az amerikai elnök Varsóban, a Krasinski téri népgyűlésen a lengyel történelemben való kalandozása mellett felemlegette a NATO „folyó” ügyeit. Lengyelország és Horvátország szerepét méltatta, Romániáról azonban egyetlen szót sem ejtett, noha kétségtelen, hogy egyik főszereplője (Lengyelország mellett) az Ukrajnában lejátszódott amerikai–orosz geopolitikai összetűzésben elszenvedett kudarc nyomán újragondolt NATO-stratégiának. (Ennek része az ún. Három Tenger Kezdeményezés, amelyben 12 kelet-európai ország, köztük Románia végez közös védelmi fejlesztéseket.) Tehát szólhatott volna Trump, de nem tette, amit én az elégedetlenség jelének gondolok. Ez szerintem azt üzeni, hogy Johannis félreértette a washingtoni látogatás jelentőségét, mert oda őt nem meghívták, hanem inkább a „Magas Porta” elé rendelték beszámolni a 2 százalékos védelmi költségvetés sorsáról, ami a NATO-n belül az amerikai elnök vesszőparipája. Johannis a 2 százalékot ugyan törvénybe „szorgalmazta”, de a beváltása, ami amerikai fegyverek vásárlásával is összefügg, nem halad. Alig több mint öt hónap van hátra az évből, s a költségvetési tétel felhasználása bizonytalan. A napokban annyival jutottak előbbre, hogy folyik a Patriot rakétarendszer vásárlásáról szóló döntés előkészítése. (Hadd jegyezzem meg, hogy a nagyszabású amerikai terv kétségtelenül erősíteni fogja Románia védelmi képességét, de éppen emiatt szinte bizonyosra vehető, hogy Oroszország az eddiginél is szorosabb kötőféken tartja majd a Moldovai Köztársaságot. Nem lesz könnyű erről magyarázkodni, ha a centeránium évében esetleg szóba kerül…)
Az elnöki hangulatváltozás továbbá attól sem függetleníthető szerintem, hogy a politikusok – szokásukhoz híven – az ide is begyűrűzött Soros-ügyet alig néhány nap alatt parttalanná terebélyesítették. A „nagy” bűnbak mellett folyik az „apróbbak” (lásd civil szervezetek) nevesített kipellengérezése. Az érintettek szinte szóhoz sem juthatnak, s az sem tehet jót Johannis kedélyének, hogy egyik főtanácsadója is szerepel a „Soros-gyanúsok” között. Ráadásul másik jó emberét, Codruţa Kövesit, akinek már most is eléggé ingatag a helyzete – okkal vagy ok nélkül, még nem tudható – ugyancsak azok között emlegetik, akik (itt) George Soros állítólagos tervei szerint Románia destabilizálásán munkálkodnak! Tovább is példálózhatnék, de az itt jelzett néhány ok a sok okozattal több mint elég az elnöki nyugtalansághoz. Hátha még abba is belegondol, hogy lassan hozzá kellene látni a második elnöki mandátuma bebiztosításához. Ennek az esélye azonban egyelőre bizonytalan, mint a kutya vacsorája…
