Elkészült Románia eddigi legnagyobb radonkockázati térképe[*]

A BBTE Constantin Cosma Laboratóriuma (LiRaCC) irányításával valósult meg az a kutatás, amely Románia középső és nyugatibb térségeiben a talajgáz és az ivóvíz radon-aktivitáskoncentrációját vizsgálta. A nemesgázok csoportjába tartozó radon (222Rn) az egyik legnehezebb gáz, radioaktív, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tájékoztatása szerint a dohányzás után a tüdődaganat második legfontosabb kiváltó tényezője. A radon okozta sugárterhelés mértékét leginkább a földrajzi elhelyezkedés, geológiai viszonyok, időjárási tényezők, valamint az életkörülmények határozzák meg. Romániában a talaj és az ivóvíz radon-aktivitáskoncentrációja az esetek többségében nem haladta meg az Európában elfogadhatónak tekintett értékeket.

Napjainkban a környezet elemzésekor egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az ionizáló sugarak jelenlétére, ezek nagyságának és emberi szervezetre gyakorolt hatásának vizsgálatára. A 2010-es Euratom-szerződés 35. és 36. cikkelye alapján az EU-tagállamok legfontosabb céljai közé sorolandó a környezeti radioaktivitás mérése és monitorozása. A lakosság természetes eredetű sugárterhelésének mint-

egy a felét jelenti a radonkitettség, amelynek elsődleges forrása a beltéri levegőben felgyülemlő radon. A talaj és az ivóvíz radon-aktivitáskoncentrációjának a feltérképezése a térhasználat szempontjából kiemelt jelentőségű. Romániában ez az első olyan kutatás, amely nagy, az ország területének körülbelül 42%-át lefedő területen, 16 megyében vizsgálta a radon-aktivitáskoncentrációt.

A 2012 és 2018 között végzett mérések alapján a talaj radon-aktivitáskoncentrációja 0,2 kBq/ m3 és 179 kBq/m3 között változott, átlagértéke pedig 29,3 kBq/m3 volt, ami hasonlít az európai talajtípusokra jellemző értékeihez. A legalacsonyabb radon-aktivitáskoncentrációt az Erdélyi-medencében, illetve a Bánságban mérték, a Nyugati-alföldet közepes értékek jellemezték, a legmagasabb aktivitáskoncentrációkat pedig a Keleti-Kárpátok területén mutatták ki.

Az ivóvízben a radon-aktivitáskoncentráció átlagértéke 9,8 Bq/l volt, ami körülbelül tízszer alacsonyabb, mint a román kormány által elfogadhatónak ítélt felső küszöb. A vizsgált 2452 minta közül mindössze 16 minta radon-aktivitáskoncentrációja haladta meg a Romániában elfogadott 100 Bq/l értéket. Az üledékes és törmelékes-üledékes alapkőzetű területeken, az Erdélyi-medencében és Bánságban, ezen belül Temes és Arad megyékben mérték a legalacsonyabb (10 Bq/l alatti) aktivitáskoncentrációkat. Közepes radon-aktivitáskoncentrációt (10 Bq/l-30 Bq/l) a Nyugati-alföld ivóvizeiben, leginkább a Bihar megyeiekben mértek, magas értékeket (30 Bq/l-100 Bq/l) pedig az Erdélyi-középhegységben, valamint a Keleti- és a Déli-Kárpátokban. Az eredmények azt mutatják, hogy a radon-aktivitáskoncentráció alacsonyabb az üledékes, illetve törmelékes-üledékes alapkőzetek, mint a kristályos vagy magmás alapkőzetek esetében. Az eredmények alapján a víz radon-aktivitáskoncentrációja elenyésző mértékben befolyásolja a beltéri radonkoncentrációt.